Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 4. szám
április A Lányok mindig együtt vannak. Súgdolódznak, vihognak, titkaik vannak, és nagyon, de nagyon jó barátok. A Lányok valahogy nem szíveden állnak össze zenekarrá, és ha összeállnak, akkor sem akaróznak sokáig együtt maradni. Ők itt a kivételek, jók és rosszabbak. The Supremen 1 Úgy tűnik, az énekegyüttesek könnyebben tudnak együtt dolgozni - a hangszerek és a zeneszerzés csak bajt okoznak -, elég egy jó kosztüm, egy jó koreográfia. Diana Rossnak, Mary Wilsonnak és Florence Ballardnak igen komoly szerepe volt a hatvanas években a detroiti Tamla Motown lemezkiadó felvirágoztatásában, abban, hogy a modern amerikai fekete muzsika a hetvenes évek közepéig egyet jelentett a Motown-sounddal. Az eleinte Primettes néven működő tizenéves kislányokat egy iskolai tehetségkutató versenyen fedezte fel a Motownfőnök Barry Gordy. 1962-ben került fel első daluk, a Your Heart Belongs ' To Me a százas listára, ezt pályafutásuk során csaknem negyven követte főleg a Holland-Dozier-Holland szerzői hármas közreműködésével. A Suprêmes a későbbi soul- és funkydívák fekete-fehér tévében elegánsan táncoló, brilliánsan éneklő előképe. 1967-ig maradt együtt az eredeti felállás: először Ballard helyére érkezett Cindy Birdsong, majd a sokatmondó nevű Diana Ross and the Supremesből maga a pár éve még Barry irodájában titkárnősködő Diana távozott. A Motown soul ősanyjai az 1977-es diszkóláz közepén tettek lakatot a szájukra, millió örökzöldet hagyva maguk után. Runaways Sokáig úgy tetszett, a lányok csak akusztikus gitárt képesek pengetni, mint egy vietnami háború ellen tüntető Joan Baez, vagy egy rojtozott tőrmellényt hordó Emmylou Harris, esetleg világhírű férjük oldalán nyúltak hangszerükhöz, mint Linda McCartney. Amikor Suzi Quatro és basszusgitárja világhírűvé vált a Zhinn-Chapman féle teenybopperhalám hátán, létjogosultságot nyertek a női dobosok, gitárosok, billentyűsök. Kaliforniában Kim Fowley producer és a tinédzser szövegíró Kari Frome 1975-ben összehozott néhány tubertáskorút: a tizenöt éves Joan Jett gitárost, Micki Steele basszusgitárost, Sandy West dobost. Szükség volt még egy szólógitárosra és egy énekesre, akiket meg is találtak az angol Lita Ford, illetve Cherie Currie személyében. A Runaways a Sweet glam-cukorkáját szopogatta Suzi Quatro rock and rollon edződött bőrnadrágjában. A japánok imádták a Cherry Bombot és a többi slágert, és imádták a bájos, enyhén romlott rockhusikákat - különösen Currie-t, amikor szexi kombinéban üvöltött teli torokból a mikrofonba. A tagcserék során először Steele, majd Currie távozott, a Runaways végül 1980- ban bomlott fel, hogy aztán Lita Ford metál-gitárhősnőként térjen vissza, Joan Jett pedig végre pénzt keressen lábdobogtatós rock and roll himnuszaival a Blackhearts élén. Fowley producer 1989-ben a fantomot még egyszer életre keltette teljesen új tagokkal, de ez a húzás nem jött be, csak jogi vitái támadtak az eredeti hölgyekkel. Go-Go’s Szintén Kalifornia, szintén Los Angeles, 1978. Belinda Carlisle énekes, Jane Wiedlin ritmusgitáros, Elissa Bello dobos, Margot Olaverra basszusgitáros és Charlotte Caffey szólógitáros-énekes. Misiisnek keresztelték magukat, de hamar kiderült, hogy Glenn Danzig zenekara már egy éve leszipstoppolta a nevet. Első albumuk, az 1981- es Beauty And The Beat megjelenésekor Olaverra és Bello újaknak adta át helyét. A kommercializálódó new wave hatására tiszta, szellős popdalokat gyártottak Richard Gottebrer sztárproducer irányításával, olyanokat, mint a hat hétig number van Our Lips Are Sealed. 1984-ig tartott a sikersorozat, amikor Belinda felmondott, és ahogy eredményei igazolják, ő járt jól. A zenekar egy látványos koncert erejéig újra összeállt 1994-ben Las Vegasban.