Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 7. szám

- Milyen érzés a King Crimsonban ját­szani? Hasznosnak tartod ezt a szokatlan dupla trió Felállást? - A King Crimsonban játszani nem hasonlítható egyetlen korábbi élményemhez sem. A dupla trió több mint egy szimpla ötlet, egy csomó új gondolat születik belőle, és ed­dig még csak egy párat valósítottunk meg közülük. Egy hatalmas felfede­zetlen terület várja, hogy új zenét ír­junk neki. Ez az egész még csak kez­det. - Hogyan működtök együtt a másik basszusgitárossal, Tony Levinnel? ■ - Körülbelül az idő egyharmadá­­ban játszunk együtt. Tehát nem úgy működik a dolog, hogy én mindig Tony-val játszom együtt, Bill pedig Potter, az egész összetettebb ennél. Persze függ a darabtól is. Néhány darab tényleg egy kötött felállásnak íródott, ahol a két dobos együttmű­ködik. De nem lehet egyidejűleg két basszus, az nem megy. Az én hang­zásom teljesen különbözik Tony­­étól, vagyis ő általában nagyon mé­lyen játszik, mialatt én elektromos zsongást vagy más magasabb han­gokat produkálok. - Te más háttérrel rendelkezel az együttesben, mint a többi zenész, hiszen Robert Fripp-pel való együttműködésed ak­kor kezdődött, amikor a nyolcvanas évek­ben a Gitármesterség kurzusának a nö­vendéke lettél. - Igen, már tíz éve játszom Roberttel. De nem a Gitármester­ségben kezdtem zenélni, csak ott találkoztam vele először. Másrészt viszont az ott szerzett tapasztala­tom nagyon hasznosnak bizonyult, amikor a King Crimson tagja let­tem, bár azért nélküle is elboldo­gultam volna. - Zenei vagy elméleti szempontból volt hasznos ez a tapasztalat? Kell-e is­merni Fripp elméleteit ahhoz, hogy a King Crimson-ban játsszon valaki? - Nem, elméletről egy szó sem esik. Amióta befejeztem a konzerva­­tóriumi tanulmányaimat 1986-ban, nem igazán foglalkoztam elmélettel Mi csak játszunk. - És mi a helyzet Gurdjieff-Fel és Benzett-tel, ezzel a két Filozófussal, akik nagy hatással voltak Fripp gondolkodására? - Ezek a nevek soha nem me­rülnek fel a King Crimsonnal kapcso­latban. A Gitármesterséggel más a helyzet, de Robert még ott is kiala­kította saját zenetanítási módszerét, melyet lehet, hogy befolyásolt ez a két filozófus, de nem ennyire köz­vetlenül. Az utóbbi öt évben nem voltam kapcsolatban a Gitármester­séggel, de tudom, hogy intenzív kur­zusok folynak Buenos Airesben, To­­ p Gitármesterségtőől a King Crimsonig A negyedszázados múltra visszatekintő, hamvaiból harmadszorra feltámadó legendás King Crimson együt­tes mostani hat tagja közül kettő a legjobb értelemben progresszív zenekarban. STEHIE Wifff egyike a két újoncnak. Robert Fripp, a némileg excentrikus zenekarvezető speciális gitárkurzusának növendékeként kezdte, majd átlovagolt olyan rejtélyes és ezerféle hang­zást produkáló új hangszerekre, amilyen a stick és a Warr-gitár. Rióban, New Yorkban és még néhány helyen.­­ Beszéljünk most a hangszeredről, a stick­ról,­­ Jó, de aztán elmondom azt is, min játszom mostanában. A stick egy tíz vagy tizenkét húros hangszer, me­lyet egy Chapman nevű ember talált Los Angelesben, ezért is nevezik man sticknek, bár a többség ryen sticknek hívja (már aki II. Sztereó hangszer, tehát az egyik felén a húrok a basszust, a másikon a dallamot játsszák. Mind­két résznek külön pickupja van. A hangszert főként tappinggel szólal­tatják meg, az adott band fölé kell tartani az ujjat, és lenyomni a húrt. Úgy találták ki, hogy egy szóló dzsessz-zongoristához hasonlóan le­hessen játszani rajta akkordot és ilamot egyszerre. Ez volt az elfo­­ott módszer a hetvenes években, okán így használták. Aztán Tony ei­nt egy másik irányba, és én is el­mentem egy másik irányba, ahol már nem szólóhangszer volt. Tony gyak­ran csak egy basszushúrt ütöget a tizenkettőből. Én a magam részéről afelé hajlok, hogy a magasabb hú­rokat használjam, és ezáltal a hang­szer olyan tulajdonságait hozzam elő, melyeket kevesen ismernek, mi­vel Tony olyan sikeresen játszott ed­dig azon az egy basszus húron.­­ Van-e valami különbség a stick basz­­szus része és egy normál basszusgitár kö­zött? - Másképpen szól és máshogy hangolják, úgy, mint egy csellót, és nem mint egy gitárt. Kvintekbe kvár­­tok helyett. A dallamot játszó rész hagyományosan kvártos hangolású, mint a gitár, de én az egész hang­szert kvintekbe hangolom. De mos­tanában nem ezen a hangszeren ját­szom, hanem egy másikon, amelyet szintén egy Los Angeles-i ember fe­dezett fel, Mark Warr. Elkezdett meg­építeni egy saját stick-verziót, csak­hogy ő korábban basszusgitárokkal foglalkozott. A végeredmény a stick és egy nagyon finom elektromos basszus keresztezése lett. Van tes­te, tizenkét húrral, több pickuppal és hangszínállítóval rendelkezik, a hangja pedig teljesen más, mint a stické. Mint említettem, a stick szte­reó hangszer, én viszont a King Crimsonnal való munkám során rá­jöttem, hogy legalábbis ehhez az együtteshez nincs szükségem két kü­lönböző hangra, elég lesz az egy is. Markkal tehát úgy döntöttünk, leegy­szerűsítjük a hangszert egy nyolchú­­ros monó hangszerré. Amin most ját­szom tehát, az inkább egy tág hang­tartományú gitár. Kvintekbe van han­golva, nyolc húrja van, magasabbra megy, mint az elektromos gitár, és nagyon-nagyon mélyre, még mé­lyebbre, mint az elektromos basz­szusn­em .­ A zeneszerzés szempontjából a King Crimson Fripp együttese, vagy pedig teljes munkamegosztás van? #^Iggazából egyik sem. Nem tud­nám pontosan megmondani, kitől és hogyan erednek a darabok. Nem úgy szokott történni, hogy valaki megír valamit, és behozza, hogy ezt játsz­­szuk el. Habár Robert sok ötletet már eléggé kidolgozott állapotban mutat be nekünk, és onnan fejleszt­jük tovább. Például ő hozta a riff-et a Vrooomhoz, mi próbáltuk felfogni, eljátszottuk, kerestünk neki egy for­mát, és csak azután vettük fel. Ez az egyik módszer, a másik jobbára improvizáció. Ha egy dalról van szó, egy bizonyos pontig kidolgozzuk, az­tán Adrian hazaviszi és megírja a szöveget, visszahozza, és akkor megkeressük a végleges formát hoz­zá. A munka tehát nagyon is cso­portos. - Mi alapján választottátok ki a ma is játszott régi Crimson-darabokat? - Először is belegondoltunk, me­lyeket lenne kedvünk játszani. Egy részükről úgyis egyből kiderült, hogy nem működnek, mert ez már egy má­sik együttes, vagy mert más korban élünk. Azt játsszuk tehát, ami még ma is érdekes. És ez változó, mert például az 1994-ben játszott dara­bok közül ma már van, amit nem játszunk, ugyanakkor hozzáadjuk a műsorhoz más régebbi darabok új verzióit. Jelen pillanatban sokkal több zenénk van, mint amit egy es­te el tudnánk játszani. Két különbö­ző műsorunk van, ezek váltakoznak.­­tag­ , wanted július

Next