Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 11. szám
A ROCKZENE ÁLLÓCSILLAGA SILVERA WINCESTinA 1982. március 11-én reggel Bogyiszlav "Ondracek" Onciticka, a prágai dzsesszkonzervatórium végzős hallgatója még nem gondolta, hogy e napion megváltozik az élete. Délutánra gyötrő fejlfájás és influenzás láz szállta meg szervezetét. így bosszúsan vette tudomásul, hogy az esti futballrangadó helyett (a Slavia fogadta a Traktor Presovot) csak a tévénézés marad a számára. De e nap estére örökké emlékezetes marad a csehszlovák televízió történetében, hisz ekkor vetítették az első westernhímet, amelynek címe: Két colt és a megskalpolt prérifarkas. Ondrickára hihetetlenül mély hatást tesz a film és a közben felhangzó zene, az amerikai sztyeppék juhászainak népzenéje, a country. Azonnal felhívja legjobb barátját és iskolatársát, Drzse Skodát, aki szintén megszédül a nevadai tajga szagától, és így kiált: — Félre Jolana Irisekkel, építsünk inkább villanybendzsót! Másnap az egész iskola a filmről beszél, és jóformán a nagyszünetben megszerveződik a zenekar, amely ekkor még a Szilverszkij Wincester nevet viseli (a jóval polgárpukkasztóbb Silvera Whicestera nevet csak később veszik fel). A tagok: Bogyiszlav Ondrycka ének, bendzsó; Drzse Skoda hawaii-steelgitár vokál; Josef Talicka dob, hatlövetű, lasszó; Imre Cimbalek zongora; Vaclav "Korolljicek száj- és tangóharmonika; Miroslav-Jarmila Krapek hegedű. A próbák megkezdődnek, és hamarosan, 1982 szeptember 3-án bemutatkozik a zenekar élőben is. A helyzeten Prága Odravec városrésze,a Ljubisa Zdenek kultúrközpont. A koncertre ellátogató néhány száz fiatal valósággal megőrül a fiúktól, hiszen végre azt hallják és azt látják, amire olyan régen kíváncsiak: szabadság, kóla, harfsburger és Clint Eastwood. A zenekar öltözete sem mindennapi: sarkantyús hótaposó, szegecselt farmer, kockás ing, rojtos felöltő, szóval képz őrület. Futótűzként terjed a hír az új sztárokról. Egy hónap múlva már hatezer fiatal áll a kétezer főt befogadó Veliko Huta koncertterem előtt, a siker elsöprő. De ekkor az ígéretesen induló karriert derékba töri a politika. A nyolcvanas évek elején, Gustav Husák Csehszlovákiájában nem lehetett csak úgy nyíltan hamburgerezgetni meg bendzsózgatni minden következmény nélkül. Az eddig példa nélküli jelenségre felfigyelnek a hivatalos szervek, és kategorikus nemmel válaszolnak. A prágai vezetés igyekszik burkoltan paragrafusok mögé rejteni véleményét, így megszületik a hírhedt, 1983-as, Jizi Strapacka művelődésügyi miniszter-féle kultúrtörvény, amely szerint: „...továbbá szigorúan tilos nyilvános helyen vagy közterületen üdítőitalokról, élelmiszerekről és színművészekről énekelni és/vagy bendzsózni.” ....a kiszabható szabadságvesztés mértéke 1-től 20 évig terjedhet.” A zenekar körül megfagy a levegő, egészen 1983. nyaráig, amikor is titkos meghívót kap a sarjadó csehszlovák countryélet első nagy megmozdulására, az I. Illegális Morvaországi Countrytalálkozóra. A fesztiválon körülbelül 60 000 ember vesz részt, de máig tisztázatlan módon a csehszlovák titkosrendőrség tudomást szerez róla. A fesztivál félbeszakad, körülbelül 801 embert letartóztatnak, a fellépő zenekarokat mindenhonnan kitiltják. A következő három évben teljes a csend a zenekar körül, egyetlen koncertjét 1985. nyarán a nyírpoklosi fűzfahajtogató táborban adja Halász Judit és a 100 Folk Celsius vendégeként, de a magyar közönség nem értékeli Ondrickáék eredeti muzsikáját és nyelvi bravúrokkal fűszerezett szövegeit, így köszönt be 1986 nyara. A zenekar megelégeli a hallgatást, és Karlovy Varyba utazik a szokásos táncdalfesztiválra. Épp a vasárnap esti díjkiosztót követő gálaműsor zajlik, amikor a fiúk a fesztiválpalota előtti téren váratlanul hangszert ragadnak és játszani kezdenek. Elképzelhetjük, micsoda jelenet lehetett: odabenn az 1986-ban huszadszor győztes aranycsalogány, Karel Gott és a huszadszor második Elena Bondrackova, kint pedig a Silvera Vincestera. A káosz akkor hág a tetőfokára, amikor a szintén inkognitóban jelen lévő brnói Tatrabelije Prtizanski (Fehértátrai Partizánok) punkzenekar, majd kábé öt perc múlva a szintén titokban érkezett csehszlovák Metal Lady, az ostravai Bíró Ica, Rzsica Krttzan kezd unpluggedolni a tér túloldalán. Teljes a felfordulás, a kis létszámú rendőri alakulat csak a fejét forgatja. A nagy hangzavarra a fesztiválpalotában is felfigyelnek, és a helyzet megoldására személyesen Karel Gott lép a palota lépcsőjére, és így szól: - Dobr vecer molodeci! Vnimanije obsticu! Kvrke na zamu i prihogy obstecnije kalamajku c mnogom pramedki. Prisztockie policija ne kaucukdorong i desodora gas vnimajcu. 1 dorogije druzsbieh: KARNEVAL!!! Szegény Karel — szmokingja alatt mellszőrig kigombolt selyemingében — hiába csapott bele legnagyobb slágerébe, ez maximum azt a nyolcvan olomuci bányászt hatotta meg, akik Ceske Hugyovec mellett lerohadtak a buszukkal, és lekésték a gálaelőadást. A tömeg döbbenten állt a téren, hiszen az elfojtott, sárbatiport underground és a hivatalos sztárok álltak egymással szemben. A nemzetközi sajtó jelenléte és a túl nagy tömeg miatt a rendőrség nem mer közbeavatkozni, szinte hangtalanul tűnik el a tér túlsó oldalán a titkosszolgálat és a belbiztonság által kivezényelt 160 darab fekete, lefüggönyözött Robur is... A rendezvény népünnepélybe csap át, egész éjjel tart a fiesta. A nyilvánosság meghozza a koncertek lehetőségét, a siker ismét elemi erővel tör fel. 1987-ben már országos turné, majd nyáron a Leipziger Wulfe meghívására fellépnek a keletnémet Linke-Oberwinkeldorfban, a háromnapos „Geld Sprechen, Frund Gesakt, Wau” fesztiválon. A kelet-német fiatalok boldogan teszik magukévá a csehszlovák koyotákból feltörő szabadságkiáltást. Az év végén megjelenhet az első lemez is, amely kissé megcenzúrázva is a karácsonyi piac első számú slágere. A fiúk kicsit el is kapatják magukat a hirtelen jött gazdagság okán: Cimbalók négy napig reggel-délben-este sztrapacskát eszik csak úgy magában, minden nélkül, a besztercebányai Prior áruház Imbiss büféjéből pedig ittas állapotban elkövetett knédligombóccal való szándékos dobálózás miatt kitiltják a fiúkat. E kis malőrök ellenére lemezeik zsinórban készülnek, a karrier kettétörhetetlen. A Wanted hasábjain először mutatkozik be a világ legjobb independent partyja, az eviDANCEhall és annak két (no)dj.-mestere Digitál Gyula és Keserves Tibor (no-dj.: Pipó + Kecske). A party - melynek színhelye Pécs, Rák Cafe, időpontja minden második péntek, - borzalmasan jó program filmvetítéssel, zenére táncolással, fakultatív kikapcsolódással és a party hivatalos lapjával az eviDANCEhall újsággal, mely a Nők Lapja, a Rádióújság és a Bravo szellemiségét fuzionálja. A fenti cikk e lapból származik. A legendás csapat (jobbról balra): Bogyiszlav “Ondracek” Ondricka, Drzse Skoda, Josef Talicka és Miroslav Jarmila Krapek. A felvétel néhány héttel az I. Morvaországi Illegális Comnbytalálkozó előtt készült, amikor Imre Gribalek zongorista és Vaclav “Koro”acek heiflis épp katonai szolgálatát töltötte. (Később mindkettőjüket leszerelték penicilinallergia miatt.)