Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1996 / 12. szám
gimi közül sokkal több volt a nő. A Royal Dixieland Band mindeneseként kezdett dobolni. 1987-ben, a katonai szolgálat végeztével Lovasinak volt egy dobosa, Ózdinak egy szólógitárosa, összeállt a zenekar. Lovasi ritmusgitározott akkoriban, bár ez Kispál szerint „azért túlzás”. („Folyton hamis volt a gitárja, és elvont jazzakkordokat fogott rajta, amiből valami hörgés jött ki.”) A Kutpál és a Borz név a Virág nevű presszóban született meg, ahol Ricsi (aki Bräutigam) jól ismerte a pincérnőt. Az Ózdi azt akarta, hogy Borz legyen. Kispál viszont tele volt az állatnevekkel, vesd össze: keselyűk, vadkanok. Végül kompromisszumos megoldásra jutottak, kerüljön elő valamelyikük. Lovasi nem lehetett, mert akkor megint egy állat, a Bräutigam nevét meg ki tudja leírni, hát így. Az első koncertet a Szenes nevű egyetemi klubban adták, ott találkoztak a klubvezetősködő Gallasszal. Lassacskán kétszázan hallgatták őket, így az lett a — menedzserükül szegődő — Gallasz fixa ideája, hogy ne a munka mellett játsszanak. Ez leginkább a Kispált és a Ricsit érintette, a Lovasi fősulija, egyelőre, még nagyobb mozgásteret engedett. ’88 tavaszán Gallasz fesztivált szervezett az egyetemen, akkor jöttek össze a PUF- os Lecsóval, aki indítványozta, hogy játsszanak Pesten is. Épp ez volt az az időszak, amikor megtorpantak. Volt kilenc szám, újak nem jöttek össze, egy idő után cikisnek tűnt ugyanazt játszani. Pécsen túl voltak már, máshol meg nem kellettek, ettől a légüres tértől besokallt és kiszállt az Ózdi. Előbb azon voltak, hogy keresnek valakit a helyére, aztán látták az F. O. Systemet Pécsen, és olyan jól mutattak, hogy ők is a trió mellett döntöttek. Az első budapesti bulik szervezésében Podlovics Péter (ma: Mafioso Records) segített sokat, E Klub, Lyuk, egyebek. A legenda szerint a Lyukat vezető Nagy Gyula előbb hazavitte a demókat, s amelyik tetszett a gyerekének, az jöhetett. Kispálék havonta játszottak, négyszáz-ötszáz látogató előtt. (Kispál meglehetősen utálta a helyet, koncert előtt tisztességes vécére van szüksége, a Lyuké meg elviselhetetlen volt.) Vonattal jártak koncertezni, pályaudvarokon és az utolsó vonatokon aludtak, ahol meleg volt egy darabig. ("Kispálnak komoly identitászavara támadt, korábban nem járt sehol” - így Lovasi.) Az első vidéki buli: Sopron. Az első gázsi: 4000 Ft, nem hogy kijött a vonatjegy, de nyolcszázat hazavihettek belőle. (“Látod mama, van értelme!”) Egyre nélkülözhetetlenebbé vált a verda. Egy Barkacra esett a választás, hetvenezerért. Bírt menni tíz kilométert, aztán kifröcskölte a vizet magából. Jó vétel volt. A váltóját negyvenhétezerért pofozták helyre, ezután eladták egy erdélyi fickónak húszezerért. A továbbiakban egy Wartburggal jártak, első ülés kiszerelve, az volt a dobok helye, bőrök nélkül, egymásba csúsztatva. És akkor, ‘90-ben egy kicsit visszajött az Ózdi. Ózdi nagyon kellett Lovasinak. Vele tudott a legtöbbet beszélni a zenekarról, és együtt írták a legjobb szövegeket is. Ózdi előtt mindig azt érezte, hogy nem működik. Aztán egy egri buli előtt Ózdi rosszul lett, majd egy szegedi út előtt, még Pécsen, végleg kiszállt az autóból. Ózdi a Gázműveknél van azóta is, aki a titkok tudója, mindegy, hogy mit csinál. Ricsi nem nagyon bírta a gyűrődést, tévé nélkül nem tudott elaludni, panziókba kellett vinni. Lovasi menten elszunnyadt, amikor zúgni kezdett a motor, később a volánnál is. A szaporodó koncertekhez demóra volt szükség, ugye. Az első négyszámost két mikrofonnal vették föl, addig rakosgatták ide-oda, amíg baromi jól nem szólt. („Állat, dögös, garázs.”) Aztán a Tökéletes helyettes című terjedelmesebb anyag következett, különböző deckekkel sokszorosították, összevissza szólt. Az első nagylemez, a Naphoz Holddal felvétele 1990-ben Nagy Feró Rocker stúdiójában készült, egy hónapig dolgozhattak rajta, rendesen ment közben a csocsó. Egy szám keverés nélkül került rá, utólag derült csak ki, hogy véletlenül az is ott van. Akik régebbről ismerték a zenekart, azt mondták rá, hogy egy kalap szar, mára meg nosztalgikussá vált, mintha ez volna az igazi Kispál. Akárhogy is, jó pár számú műsoron van a mai napig. („Épkézláb dalocskák. Most is épkézláb dalocskákat akarunk írni.”) Ennyire futotta az Áfiumból. Nyolc óra múlt, Csülök elköszönt, mi meg nekivágtunk a nagy Hard Rák éjszakának. Csülök idén tavasszal került Bräutigam helyére, azelőtt a Codában és a Nóban dobolt. Szegény Ricsi először ‘94 nyarán, a Sika, kasza, léc című album felvételekor borult ki a zenekarból, nem úgy ment, ahogy szerette volna, nem úgy ment, ahogy szerették volna, szóval kiszállt. Aztán Lovasi visszahívta, de amikor másfél év múlva, az első unplugged-koncertek lázában kezdődött a gáz elölről, úgy tűnt, mintha azon lenne Ricsi, hogy végleg fellélegezzen.. Most ott dolgozik, a Hard Rákban. Volt két év, amikor Lovasi szervezte a Hard Rák koncertjeit, ehhez képest most alig engedtek be. Új társaság tartja kézben, pusztulás. Ricsi sem tűnt túlzottan feldobottnak, felmerült, hogy üzletvezetőhelyettes legyen, de nincs hozzá igazán kedve. Nekünk sem volt. Az állomás mentén még beszagoltunk a Szergejbe, új hely. Bahnhof imidzs, kínos diszkó, vissza az Áfiumba. Amint így tovább iszogattunk, fokozódott a lelki élet, de ezt most magamban tartom. Reggel fotókat készítettem Lovasi Dóra lányáról az ő pörgős szoknyájában, aztán tűz Csülökhöz, a Kispál már ott várt a patacsi művház udvarában. A patacsi művház nagyjából egy darab helyiségből áll, említésre méltó bútorzat nem tartozik hozzá, de a vécéje lehúzható. Ki itt belép, hatalmas gigantposztert láthat a szembeeső falon, erdőrészlet, csak pár helyen leszakadt. („Odahugyoztak...”) Van továbbá zárható padlástér, ami fontos, ha a patacsi művházban próbál egy zenekar. A Kispál és a Borz délelőttönként a patacsi művházban próbál, és csak akkor szakítja meg, amikor nyílik a presszó tízkor. (A presszóban kávé fogyasztható, melyhez kívánságra száraz süteménnyel szolgál.) Új lemez készülődik, kibontakozott már hozzá nyolc szám. Lovasi akkurátusan rátekerte a fogasra a mikrofonját, gyerünk. Jó számok voltak, jó számok lesznek, komolyan. Kétlakiak, mint a zenekar. Az egyikben a múlt idő nyomul, a báj és a könnyed pörgés, tinglitangliság. A másikban meg, hát abban megöregedtünk. Meztelenek vagyunk, keserűek, szép lassan borulunk. Patacson lakik, fel a hegynek, a Bräutigam, felkerestük a próba után. Szerettem volna boldogabbnak látni, mint amitől féltem, de nem sikerült. Félkész a ház, és most el kell adni, válófélben van a mi Ricsink. A dobokat már eladta, csak az maradt meg, amin annak idején tanult. Hát így. Ellátta a kutyákat, aztán indulni kellett, meccse volt. Bräutigam a Görcsönyi FC focistája, amúgy a Lovasi is focizik, városi kispályás bajnokság, van róla papír. Harmadik osztály, nincsen hová esni, megbízható hely. Kis lépések politikája, majd egyszer innen folytatom. Van miről beszélnünk. Különben is, mint kiderült, a Kispál orosztanára volt az unokatestvérem. wanted , december