Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám

gimi közül sokkal több volt a nő. A Royal Di­xieland Band mindeneseként kezdett dobolni. 1987-ben, a katonai szolgálat végezté­vel Lovasinak volt egy dobosa, Ózdinak egy szólógitárosa, összeállt a zenekar. Lovasi rit­­musgitározott akkoriban, bár ez Kispál szerint „azért túlzás”. („Folyton hamis volt a gitárja, és elvont jazzakkordokat fogott rajta, amiből valami hörgés jött ki.”) A Kutpál és a Borz név a Virág nevű presszóban született meg, ahol Ricsi (aki Bräutigam) jól ismerte a pincérnőt. Az Ózdi azt akarta, hogy Borz legyen. Kispál viszont tele volt az állatnevekkel, vesd össze: keselyűk, vad­kanok. Végül kompromisszumos megoldásra jutottak, kerüljön elő valamelyikük. Lovasi nem lehetett, mert akkor megint egy állat, a Bräutigam nevét meg ki tudja leírni, hát így. Az első koncertet a Szenes nevű egye­temi klubban adták, ott találkoztak a klubvezetősködő Gallasszal. Lassacskán két­százan hallgatták őket, így az lett a — mene­dzserükül szegődő — Gallasz fixa ideája, hogy ne a munka mellett játsszanak. Ez leginkább a Kispált és a Ricsit érintette, a Lovasi fősulija, egyelőre, még nagyobb mozgásteret engedett. ’88 tavaszán Gallasz fesztivált szerve­zett az egyetemen, akkor jöttek össze a PUF- os Lecsóval, aki indítványozta, hogy játssza­nak Pesten is. Épp ez volt az az időszak, ami­kor megtorpantak. Volt kilenc szám, újak nem jöttek össze, egy idő után cikisnek tűnt ugyan­azt játszani. Pécsen túl voltak már, máshol meg nem kellettek, ettől a légüres tértől besokallt és kiszállt az Ózdi. Előbb azon voltak, hogy keresnek valakit a helyére, aztán látták az F. O. Systemet Pécsen, és olyan jól mutattak, hogy ők is a trió mellett döntöttek. Az első budapesti bulik szervezésében Podlovics Péter (ma: Mafioso Records) segí­tett sokat, E Klub, Lyuk­, egyebek. A legen­da szerint a Lyukat vezető Nagy Gyula előbb hazavitte a demókat, s amelyik tetszett a gye­rekének, az jöhetett. Kispálék havonta játszot­tak, négyszáz-ötszáz látogató előtt. (Kispál meglehetősen utálta a helyet, koncert előtt tisz­tességes vécére van szüksége, a Lyuké meg el­viselhetetlen volt.) Vonattal jártak koncertez­ni, pályaudvarokon és az utolsó vonatokon aludtak, ahol meleg volt egy darabig. ("Kispálnak komoly identitászavara támadt, korábban nem járt sehol” - így Lovasi.) Az első vidéki buli: Sopron. Az első gázsi: 4000 Ft,­­ nem hogy ki­jött a vonatjegy, de nyolcszázat hazavihettek belőle. (“Látod mama, van értelme!”) Egyre nélkülözhetetlenebbé vált a verda. Egy Barkacra esett a választás, het­venezerért. Bírt menni tíz kilométert, aztán ki­fröcskölte a vizet magából. Jó vétel volt. A vál­tóját negyvenhétezerért pofozták helyre, ez­után eladták egy erdélyi fickónak húszezerért. A továbbiakban egy Wartburggal jártak, első ülés kiszerelve, az volt a dobok helye, bőrök nélkül, egymásba csúsztatva. És akkor, ‘90-ben egy kicsit visszajött az Ózdi. Ózdi nagyon kellett Lovasinak. Vele tudott a legtöbbet beszélni a zenekarról, és együtt írták a legjobb szövegeket is. Ózdi előtt mindig azt érezte, hogy nem működik. Aztán egy egri buli előtt Ózdi rosszul lett, majd egy szegedi út előtt, még Pécsen, végleg kiszállt az autóból. Ózdi a Gázműveknél van azóta is, aki a titkok tudója, mindegy, hogy mit csinál. Ricsi nem nagyon bírta a gyűrődést, té­vé nélkül nem tudott elaludni, panziókba kel­lett vinni. Lovasi menten elszunnyadt, amikor zúgni kezdett a motor, később a volánnál is. A szaporodó koncertekhez demóra volt szükség, ugye. Az első négyszámost két mik­rofonnal vették föl, addig rakosgatták ide-oda, amíg baromi jól nem szólt. („Állat, dögös, ga­rázs.”) Aztán a Tökéletes helyettes című terje­delmesebb anyag következett, különböző deckekkel sokszorosították, összevissza szólt. Az első nagylemez, a Naphoz Holddal felvé­tele 1990-ben Nagy Feró Rocker stúdiójában készült, egy hónapig dolgozhattak rajta, ren­desen ment közben a csocsó. Egy szám keve­rés nélkül került rá, utólag derült csak ki, hogy véletlenül az is ott van. Akik régebbről ismer­ték a zenekart, azt mondták rá, hogy egy ka­lap szar, mára meg nosztalgikussá vált, mint­ha ez volna az igazi Kispál. Akárhogy is, jó pár számú műsoron van a mai napig. („Épkézláb dalocskák. Most is épkézláb dalocskákat aka­runk írni.”) Ennyire futotta az Áfiumból. Nyolc óra múlt, Csü­lök elköszönt, mi meg nekivágtunk a nagy Hard Rák éjszakának. Csülök idén ta­vasszal került Bräutigam helyére, azelőtt a Codában és a Nóban dobolt. Szegény Ricsi először ‘94 nyarán, a Sika, kasza, léc című al­bum felvételekor borult ki a zenekarból, nem úgy ment, ahogy szerette volna, nem úgy ment, ahogy szerették volna, szóval kiszállt. Aztán Lovasi visszahívta, de amikor másfél év múl­va, az első unplugged-koncertek lázában kez­dődött a gáz elölről, úgy tűnt, mintha azon len­ne Ricsi, hogy végleg fellélegezzen.. Most ott dolgozik, a Hard Rákban. Volt két év, amikor Lovasi szervezte a Hard Rák koncertjeit, ehhez képest most alig engedtek be. Új társaság tartja kézben, pusz­tulás. Ricsi sem tűnt túlzottan feldobottnak, felmerült, hogy üzletvezetőhelyettes legyen, de nincs hozzá igazán kedve. Nekünk sem volt. Az állomás mentén még beszagoltunk a Szergejbe, új hely. Bahnhof imidzs, kínos disz­kó, vissza az Áfiumba. Amint így tovább iszo­gattunk, fokozódott a lelki élet, de ezt most magamban tartom. Reggel fotókat készítettem Lovasi Dóra lányáról az ő pörgős szoknyájá­ban, aztán tűz Csülökhöz, a Kispál már ott várt a patacsi művház udvarában. A patacsi művház nagyjából egy darab helyiségből áll, említésre méltó bútorzat nem tartozik hozzá, de a vécéje lehúzható. Ki itt be­lép, hatalmas gigantposztert láthat a szembe­eső falon, erdőrészlet, csak pár helyen lesza­kadt. („Odahugyoztak...”) Van továbbá zárha­tó padlástér, ami fontos, ha a patacsi művházban próbál egy zenekar. A Kispál és a Borz délelőttönként a patacsi művházban pró­bál, és csak akkor szakítja meg, amikor nyílik a presszó tízkor. (A presszóban kávé fogyaszt­ható, melyhez kívánságra száraz süteménnyel szolgál.) Új lemez készülődik, kibontakozott már hozzá nyolc szám. Lovasi akkurátusan rá­tekerte a fogasra a mikrofonját, gyerünk. Jó számok voltak, jó számok lesznek, komolyan. Kétlakiak, mint a zenekar. Az egyikben a múlt idő nyomul, a báj és a könnyed pörgés, tingli­­tangliság. A másikban meg, hát abban megöre­gedtünk. Meztelenek vagyunk, keserűek, szép lassan borulunk. Patacson lakik, fel a hegynek, a Bräutigam, felkerestük a próba után. Szeret­tem volna boldogabbnak látni, mint amitől fél­tem, de nem sikerült. Félkész a ház, és most el kell adni, válófélben van a mi Ricsink. A do­bokat már eladta, csak az maradt meg, amin annak idején tanult. Hát így. Ellátta a kutyá­kat, aztán indulni kellett, meccse volt. Bräutigam a Görcsönyi FC focistája, amúgy a Lovasi is focizik, városi kispályás bajnokság, van róla papír. Harmadik osztály, nincsen ho­vá esni, megbízható hely. Kis lépések politikája, majd egyszer in­nen folytatom. Van miről beszélnünk. Külön­ben is, mint kiderült, a Kispál orosztanára volt az unokatestvérem. wanted , december

Next