Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 12. szám

Akarsz valami tényleg borzalmasat látni? - kérdezte George kaján mosollyal arcán. Jillben megállt az ütő, amint George a lemezgyűjteményé­ből előhúzott egy Backstreet Boys CD-t, és magasan a feje fölé emelve két téroppantotta azt. - És tudd meg, hogy a NKOTB-t is rühellem! - rikkantotta George bos­szúvágytól fűtött, kárörvendő hangon. Jill sírva fakadt.” Amikor Cory ehhez a részhez ért a könyvben, amelyet Környei Attilátó kapott karácsonyra, hideg futott végig a hátán, szinte beleborzongott a iszonyatba. Gyorsan becsapta a könyvet, fiatalosan felpattant a fotelből, ő nekilátott begyakorolni néhány új táncfigurát. - Remélem, a diszkótánc majd megnyugtat - gondolta magában fenn­hangon. A szomszéd szobában éppen meditáló Robbie D. meghallotta Cory átszűrődő szavait és rögtön átsietett barátjához. - Te, Cory, van egy ötletem! Csináljunk egy táncos diszkóklipet most azonnal! Én leszek a koreográfus meg az operatőr, te pedig a főszereplő, oké?! - Okijoki! - vágta rá az angolul is kiválóan beszélő Cory, és belefog­tak: Robbie D. beállította a kamerát, Cory pedig kilazította az ízületeit. - Na figyelj, most csinálj úgy, mint akit heresérvvel operáltak a múlt héten, húzd föl a vállaidat, lépegess aprókat és kóvályogj össze-vissza a szobában! Ez az, jó!!! - Robbie D., rángasd a fókuszt föl-le, hadonássz a kamerával, mint a tévében, ahogy láttuk! - visította Cory a tánc közben eszébe ötlött rende­zői instrukciókat. - Azt csinálom, nem látod?! Na, most meg csinálj úgy, mint akinek el van a lába törve, húzzad a fél tested, így, még, jó! Oké, most jön a kezed­del az a diszkófigura, tudod! Gondold azt, hogy a gázsidat egy hatalmas polcra rakták, igen kis címletekben, és neked a kezeddel kell onnan lekap­kodnod minden forintot! De úgy, mintha élnél, baszd meg! - melegedett bele Robbie D. a koreográfusi funkcióba. Cory kissé sértődötten bár, de tovább folytatta korszerű táncmozgását, ügyesen mixelve Robbie D. utasításait az 1970-es tévétornából ellesett kunsz­­tokkal. Ekkor azonban Cory-t elkapta a gépszíj, és soha még azelőtt nem látott pozitúrákat eszelt ki, szédült módon csavargatva tagjait. - Az ördög bújt tán beléd?! - rebegte a tátott szájjal kővé meredt Robbie D. Cory válasz helyett térdben meghajlított lábát feje fölé lendítve bal ke­zével vad körzésekbe fogott, miközben igyekezett elszabadult porhüvelyét a delfinmozgásból a tripla szaltón át egy nyugodtabb mozgás kombináció, az elektrosokkoltbéka-figura felé kormányozni. Robbie D. egy darabig ag­gódva figyelte az eseményeket, azonban mikor Cory frizurája teljesen ösz­­szezilálódott és a zselé utolsó molekulája is repülőrajtot készült venni ha­jából, Robbie a cselekvés mellett döntött: háromszor állcsúcson vágta Cory-t egy alumínium baseballütővel. Cory válaszra se méltatta az akciót, úgyhogy ennyiben maradtak, és Cory még ma is táncol, ha meg nem halt. Robbie D. pedig a Mól Rt. vezérigazgatója lett. Szörnyű József valós életet szemely, sőt még ha­­hihetetlen is, a neve is valódi, nem mi találtuk ki. A ’80-as évek végén Eger városának közis­mert alvilági figurája volt, vagy inkább csak an­nak hitte magát? Ezt mindenki döntse el Szörnyű József - egymástól független - folytatásokban megjelenő kalandjai alapján, melyeket a fősze­replő saját - egyes szám első személyű - elmon­dása szerint igyekszünk átadni Nektek, sasn­ak? A múlt héten­­ gyerekek - Szí­v csillagos szállodában szálltam l­­e, mivel a repülőkoszt nem az ér be harapni valamit. A fekete szekit a vadonatúj 5000 $-os piros félcip bálon vettem magától Templár Sin közben lementem a drinkbárba, csaj. Természetesen rájuk sem ba csivaszragályt. Ahogy nagyba’­iszok látom ám, hogy a három csaj engem bámul. Pontosabban nem engem, hanem a cipőmet, amit Amerikában vettem. Gyerekek, nem fogjátok elhinni, a három csaj a ci­pőmet bámulta három órán keresz­tül. Amikor letelt a három óra, úgy éreztem, hogy nem várhat már so­káig a vacsora. Mivel a szálloda ét­terme már bezárt, hívtam egy taxit és egy pizzériához hajtattam. Épp az étlapot böngésztem, amikor lá­tom ám, hogy előttem és mögöt­tem is egy-egy maffia ül. Nem ijed­tem meg, hanem kértem egy piz­zát, hozzá pezsgőt és lazacot. Az egyik maffia mintha csak erre várt volna, felállt, hozzám lépett és szó nélkül a fejembe vágta a fejszéjét. Erre megszólalt bennem egy hang: „Szörnyű József, álljon fel!”. Gyere­kek, én felálltam, kiszedtem a fe­jemből a fejszét és a saját fejszé­jükkel vágtam szét őket. Ezután gondosan levágtam mindkét maffia fülét és a személyi igazolványuk alapján elküldtem a füleket a csa­ládjuknak. A kísérőlevélben ez állt: „Én Szörnyű József vagyok, a bük­ki betyár, nem pedig hülye. A hü­lyék a másik oldalon vannak!”, csík­ában jártam. Palermóban egy meg, rögtön a Szajna-parton. Es­­a oldalam, lementem az étterem­mondó kabátomat vettem fel meg­­őmet, amit egy amerikai színész­nőnél. Ahogy ott ülök, merthogy bejön az ajtón három bombázó igaztam, inkább kértem még egy ■ A Wanted hasábjain másodszor­­ mutatkozik be a világ legjobb ,independent party-ja, az ‘ eviDANCEhall és annak két (no)dj.-mestere Digital Gyula és Keserves Tibor (no-dj.: Pipó + Kecske). A party - melynek színhe­lye Pécs, Rák Cafe, időpontja minden második péntek, — borzal­­­­masan jó program filmvetítéssel, zenére táncolással, fakultatív kikap­csolódással és a party hivatalos lapjával az eviDANCEhall újsággal, mely a Nők Lapja, a Rádióújság és a Bravo szellemiségét fuzionálja. Az alábbi cikk e lapból származik: ’tXJSHRQSSS ' MOM mXjae_ , Ot­NAJS /V fDDMAX3T NE« BÍÁOM BENNÜK.. INKÁBB tKrnyaljok kwsj eMBB»«y­Kjsja_, „MINT tSÚOÓ© MUTÁNSOKKAL.. »zArnysi József kalandjai II. N X V é­s■

Next