Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 4. szám

ur'pntzport© április DEAD MAN A „halott ember”, a preromantikus angol költő, Wil­liam Blake névrokona elegáns öltönyében Clevelandből a vadnyugat perifériája felé vonatozik. A 19. század derekán jár. Machine település gyárának lenne a köny­velője, de a tutira ígért állás időközben betelt. Behú­zódik a kocsmába, egy ártatlan asszonyka veszi párt-­fogásba, s viszi a szobájába. Aztán beköszön a vőle­gény. Blake menekülni kényszerül, kettős gyilkosság vád­jával körözik. Wanted. Nyomában a vadnyugat összes valamirevaló Fejvadásza, mellette Nobody, az Angliában nevelkedett indián. Blake neki köszönheti, hogy majdnem túléli a testében gyűjtögetett metál­­darabkákat. Jarmusch westernt Forgatott, Robby Müller-Féle (Wenders bevett operatőre) Fekete-Fehérben. Blake bőrében Johnny Depp, története inkább egy psziche­delikus roadmovie-ra hasonlít. Semmi Felfordulás, mindenki azonnal meghal, csak úgy csöpög az irónia. Szerves része a dolognak Neil Young zenéje. Jar­musch régi rajongója, eleve úgy írta a Forgatókönyvet, hogy közben a Crasy Horse albumait hallgatta. Arizo­nában Forgattak éppen, amikor Young Sedonában kon­certezett. A stáb nagy része kivonult a Fellépésre, s vittek magukkal egy nyers vágást. Young kapásból igent mondott rá. Egy hétre rá Felvették, amit kita­lált hozzá. Ami a CD-t illeti, előbb látni kell a Filmet. Elliot Ro­bert azt írta róla, „Brian Eno és a Sonic Youth talál­kozása Charles Bukowskival”. Young gitárja együtt za­katol Blake vonatjával, kilométerről kilométerre egy­re idegenebből. A lemez emellett dialógusokat is tar­talmaz, Gary Farmer, John Hurt, Robert Mitchum és Iggy Pop hangja tűnik fel, miközben Johnny Depp Bla­­ke-verseket citál. (Vapor/Warner, 1996.) t©VE Anglia déli partján, Portsmouthtól tíz mérföldnyi­­re fekszik Wight szigete, itt rendezték meg 1970- ben az angol Woodstockot Ekkor zárult le az a korszak, amit Flower Of Powerként emlegettek va­lamikor. Lehiggadt az idealizmus, a rocksztárok­ról kitudódott, hogy nem annyira messiások, mint amennyire bukszák. A fesztivál után három hét­tel meghalt Jimi Hendrix, egy év múlva Jim Mor­rison követte (már a fellépők közül). Hendrixnek amúgy is legendás a szereplése, a híresztelésekkel ellentétben azonban nem sejtet­te a halálát Mindössze belefáradt a showman­­imidzsbe, inkább Miles Davisszel akart dzsemmel­­ni, aki ugyancsak helyet kapott tizenöt percre a lemezen. Sikere csúcsán járt a Free, a Doors és az Emerson, Lake and Palmer, az amerikai Kris Kristoffersonnak pokollá tették a nézők a helyze­tét és ott volt a Who, a Family, a Jethro Tull, Donovan, a Taste meg még egy csomóan. A filmnek azonban nem a zenészek a fősze­replői. Murray pontosan tudta, mit várhat egy ilyen­fesztiváltól. Az izgatta, ami a színpaddal szemben történik, a zene számára csak kommentálta a kö­zönség és a szervezők elvárásait s reflexióit A közönség sokallta a három fontnyi beugrót azon iparkodott hogy lerombolja a duplafalú kerítést és felháborodott azon, hogy kutyákkal őrzik a „szeretet ünnepét”. A szervezők eközben a fel­lépők menedzsereivel harcoltak, hogy ne kelljen a gázsit előre kifizetniük. A százhetven órás forgatási anyagból most egy százharminckét perces dokumentumfilm készült Huszonöt évig nem volt senki, aki pénzt adott vol­na hozzá, végül a BBC szállt be. Murray a mai fesztiválokat már nem kíséri figyelemmel, de a Wight-szigetivel még tovább dolgozik. A The Who­­ból összevágott nyolcvanöt percet, a címe Liste­ning To You: The Who at the Isle Of Wight (Castle Communications/Sony - 2CD/Video) Köszönet Varga Csabának, aki megszerettette velem e korszak zenéjét Nagy Elisabeth in c s m (Murray Jerner-SAGE The Isle Of T© Wight Festival)

Next