Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 5. szám

Fountains Of Wayne Nyomul a banda. Ez lesz a magyar cí­me a That Thing You Do című Tom Hanks-filmnek, mely a címadó dalból villámkarriert építő fiktív amcsi beat­zenekar meg egy csinibaba története a hatvanas évekből. Nos, a filmben féltucatszor felhangzó fülbemászó fel­vétel szerzője Adam Schlesinger,­aki civilben gitáros a Fountains of"Wayne nevű New­ York-i "kvartettben, ahol ..Chre Colli­­gwood énekessel"kettesben írják", a hasonlóan fülbemászó gyöngy­szemeket. Cím nélküli bemutatkozó al­bumuk 36 v ereiben 12 kamaszos da­­­locska, főleg hajszás- szerelmeskék," a­mfnimál hangszereléssel, gerjedős gitá­­­rokkal a hatvanas",évekbeli harmóniák­kal,. a. Weezernél szellemesebben. Jonathan Richman (Jások Wanted, 1997. április) hatása is ordít, ami nem­­ véletlen: Collingwood Bostonban ku­­­pázódott ki zeneileg. -dzsonatán­NY Loose: Year Of The Rat New York-iak, de ez nem csak a ne­vükből derül ki. Kinézetükből és hangzásukból ítélve bálványaik a het­venes évek közepének helyi őspunk­­jai között keresendőek, hogyaszon­­gya: New York Dolls, Johnny Thunders and the Heartbreakers, Ramones, Dictators, no meg a Blondie (a kvartett szőke gitáros-éne­kesnője, Brigitte West akár Debbie Harry lánya is lehetne). Valóra vál­tott rock’n’roll-fantázia tehát, ám nem túl szellemes: a CBGB klub ar­­tisztikusabbik vonulata - Patti Smith, Talking Heads, Television - nem épült be náluk (bár a Velvet Under­­groundtól feldolgozzák a Sunday Morningot, hangról hangra). A kínai horoszkóppal, írásjelekkel és szeren­csésünkkel kapcsolatos mániájukra talán a Chinatownban elköltött gyors­ebédek szolgálnak magyarázatul. -dzs-Spiritus Noister: Nemzeti zajzárványok A Konnektor Rt.-t egy ideje szünetel­tető, a nagyvilágban a Towering In­­fernóval turnézó Szkárosi Endre ak­tuális hazai projektje, a Spiritus Noister egy 1995-ös Műcsarnokbeli performance-ának hanganyagát adta ki kazettán. „Nemzeti”, mivelhogy az avantgarde is a nemzeti kultúra ré­sze, „zaj”, mivelhogy minden zaj, még a zene és az emberi hang is, és „zárványok”, mivelhogy kis formák­ból épít nagyot. Szkárosi mellett az újvidéki hangköltőnő, Ladik Katalin a másik főhang, a hangszeres részleg pedig a dzsessz, a szabad improvi-­záció, a nőise, illetve’ a rock irányá­­ból jött zenészekből áll 'össze. Le-­­­mezjátszókon kínzott Máté­ Péter és Kovács Kati, őrjöngés szaxival, bassz­­gitárral, dobbal, hegedűvel, sustor­­gós lenyugodás, angol népdalmu-'■ táns, vízbebugyborékolás, egyszerre- - dumálás, mindez fél órában...sajnos a romhalmaz-színpad látványa nélkül.­­A végére egy másfélperces instru­­mentális stúdióetüd, levezetőnek: v -dezső- w Marcus Miller: Live and More Talán nem szorul bemutatásra Marcus Miller, ez az ötödik lemeze a saját neve alatt. Megszámlálhatat­lan filmzenét írt, és játszott szinte minden jelentős dzsessz- és dzsessz­­rock-muzsikussal. Ettől az albumától nyolc különböző - főleg Japánban fel­vett - koncertfelvételt és két (stúdió) ráadást kapunk, több mint 72 perc­ben. A „Markusz Miller” című konfe­­rálás után Intro, ahogy kell. A Panther egy Pastorius-szólóval kez­dődik, ráadásul az a Hiram Bullock gitározik Millerrel, aki Pastoriusszal is muzsikált. A Tutu főhajtás Davis előtt, Michael Stewart olyan trombi­taszólókat zavar le közben, hogy Da­vis is csak bólogatna, ha hallaná, az­tán Miller veszi el a hallgató kedvét a basszusgitározástól. Végül egy gu­micsont, Gershwin Summer Time-ja unplugged funky-ban, majd a bonus Sophie-ban Miller szopránszaxofonon meséli el a sztoriját. Egy értékes le­mez, nemcsak kiwhite fülűeknek. FanTomas Silverchair: Freak Show A szituáció kábé olyan, mintha a Rém­ember együttest egy jól menő cég fel­fedezte volna, az FMK-beli koncertek után a zenekart belöki különböző eu­rópai fesztiválokra, ahol a társaság ha­talmas sikert arat, majd készít két megaslágerekkel teli nagylemezt. Az ausztrál silverdhairek még a Rémem­ber tagjainál is fiatalabbak, mostaná­ban fognak leérettségizni, viszont már világszerte ismert milliomosok: Daniel Johns gitáros, énekes, Ben Gillies do­bos és Chris Joannou basszusgitáros. Első lemezük sem volt az új hangzá­sok eszenciája, a Freak Show sem az i­nterjúikban rendszeresen visszatérnek arra, hogy papáik általában Black­abbath-ot, Led Zeppelint hallgattak, őket is ezek a zenék motiválták a közös muzsikálásra. A Zep hatása to­vábbra sem fedezhető fel, a Black Sabbath az már valahol ott bujkál, mégis sokkal inkább vegytiszta grunge-ról beszélhetünk, Nirvana-, Alice In Chains-dallamfoszlányokról, megszólalásról. A Silverchairtől azon­ban mégsem a vén profik által unalo­mig elcsócsált témákat kapjuk, hanem három tini rácsodálkozását egy jól hangzó riffre, felfedezésük örömét, amit ráadásul még jól is csinálnak. A dalok szinte egytől egyig fülbemászó­­ak, lehet rá pattogni szöcske módjá­ra, egy számba még egy vonósnégyes is odakeveredik. A tiniknek tinibál­­ványt - ötlet ezúttal jó döntésnek bi­­­zonyult,__most már csak sikeresen le ket­ érettségizni. |Hollyu/podilPolyCrQm| ^^tlantuTVTurner FOUNTAINS OF WAYNE Művére harr wmiff rea­­rryfusi’rilCD Sony • ■__ -fülöp-

Next