Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám
ft© augustus AZ ANGOL NYELVEN ÉNEKLŐ sikercsapataival popzenei nagyhatalomnak számító Svédország néhány éve egy igazi gyöngyszemet gördített ki a nemzetközi piacra: a Cardigans az utóbbi idők egyik legüdébb popzenekara. ......... liffHÉs JJfajB A gitáros-dalszerző Peter Svensson, a basszista-szövegíró Magnus Svenningson már vagy nyolc éve ismerik egymást. Korai próbálkozásaikra a Stone Roses és a hasonszőrű brit zenekarok voltak a legnagyobb hatással. A szöszke Nina Persson énekesnői tehetségét Magnus fedezte fel a suliban. „Felhívtuk Magnus lakására, hogy próbáljon velünk, de annyira szégyenlős volt, hogy Magnusnak ki kellett mennie a konyhába kávét főzni, hogy Nina a nappaliban hajlandó legyen kinyitni a száját” - idézte fel az első alkalmat Peter a tavalyi Wanted-interjúban. A gitáros-billentyűs Lars-Olof Johansson és a dobos Bengt Lagerberg csatlakozása tette teljessé a kvintettet, amely közös működését rögtön fotózkodással és logótervezéssel kezdte. A jönköpingi származású, ám a stúdiómunkák miatt hamar Malmőbe költözött Cardigans első lemeze, az 1994-ben felvett és néhány hónapja már nálunk is kapható - Emmerdale finom, fázós melankóliát sugárzott, és csak úgy hemzsegett a természeti képektől. Az öt régi és nyolc új számot tartalmazó második lemez, a már kifejezetten nemzetközi piacra szánt Life (1995) egy sosemvolt, varázslatos hatvanas éveket, a garden partyk, elegáns bárok és fényárban úszó korcsolyapályák világát próbálta megidézni, bámulatos sikerrel. A Mézga család öblögetős orgonáival, fuvolákkal, trombitákkal, vonósokkal, xilofonokkal és hasonlókkal színesített, itt-ott hosszanovás vagy soulos puhaságú album kislemezre is kimásolt slágerei (Carnival, Sick And Tired, Rise And Shine) főleg Nagy-Britanniában és Japánban tették népszerűvé a zenekart, s ezt a népszerűséget tovább emelte a tavalyi First Band On The Moon, amely ugyanolyan slágeres lemez volt, de már modernebb megoldásokkal - például triphopos hangzásokkal, kilógó ritmusokkal, vokáleffektekkel vagy kemény riffekkel - operált, és kissé meghökkentette azokat, akik nem vették észre az előző album iróniáját, és csak egy bájos kis retrózenekart láttak a kardigánokban. A First Band On The Moon beharangozó kislemeze, a pontosan egy éve, 1996. július 29-én megjelent Lovefool cím dal volt, amely csak hosszú hónapokkal később, az új hollywoodi Rómeó és Júlia film betétdalaként, egy új klip kíséretében lett világsláger, e pillanatban is a magyar kereskedelmi rádiók egyik leggyakrabban játszott felvétele. Hardrock-per verzió „Sohasem játszanánk Beatles- vagy Nancy Sinatra-feldolgozásokat, az túl kézenfekvő lenne” - mondja Nina. A kardigánok egyik kedvenc szórakozása, hogy hard rock-klasszikusokat szabnak át a maguk csinos képére. Készítettek például egy verziót a Thin Lizzy-féle The Boys Are Back In Townból, de leggyakrabban Ozzy Osbourne szerzeményeit dolgozzák fel: a Sabbath Bloody Sabbath az első kétfalbumukra került fel, az Iron Man triphopváltozata a tavalyi lemezen hallható, a Mr. Crowley-t pedig három évvel ezelőtt énekelték el - a capella - egy svéd rádióműsorban (ezt az élő felvételt a Carnival CD-single tartalmazza). A szimpátia kölcsönös: Ozzy, a veterán rocker nagy rajongójuk, néhány héttel ezelőtti Los Angelesi koncertjük után személyesen is gratulált a svédeknek. CD-Rómeó A Rómeó + Júlia film értékéről megoszolhatnak a vélemények, ám a filmzenelemez remek. Rajta vagyon a Radiohead, a Garbage, a Butthole Surfers, a One Inch Punch, az Everclear, Gavin Friday (Bono spirituális ikre) és az ír gitáros-énekes csodagyerek Mundy, no meg természetesen a svédpop-triumvirátus, a Cardigans, a Pixies-tanítvány Wannabies és a törékeny kis csalogány, Stina Nordenstam, a kardigános Nina hangtestvére. A gyűjteményes album akkora siker (nálunk is tízezer körüli eladást produkál), hogy augusztusban kiadnak mellé egy második lemezt is, az elsőről lemaradt filmdalokkal, merthogy a filmben olyan, de olyan sok volt belőlük... Alpár A Cardigans videókon és fotókon egy elegántos társaság, ám ha turnéznak, szívesen átmennek állatba. Ilyenkor aztán kijön a gitáros Péterből a metalista: rázza a fejét, terpeszt, torzít, gerjeszt, húrt szakajt. Tavaly februárban, mikor az alig egy-kétszáz főt befogadó bécsi WUK klubban játszottak, a gitárhős előszeretettel telepedett egy kólásrekeszre, tisztára, mintha Alpár község vegyesboltjában lépne fel (úgy is volt öltözve). Bengt dobszerkójának hangosítása se volt túlbonyolítva: egy mikrofont a lábdobnak, egyet meg az egész cájg fölé, oszt anynyi. Hát igen, az volt a hőskor, a fiatalság-bolondság. Déri Zsolt iffiff