Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám

ft© augus­tus AZ ANGOL NYELVEN ÉNEKLŐ sikercsapataival popzenei nagy­hatalomnak számító Svédország néhány éve egy igazi gyöngysze­met gördített ki a nemzetközi pi­acra: a Cardigans az utóbbi idők egyik legüdébb popzenekara. ......... liffHÉs JJfajB A gitáros-dalszerző Peter Svensson, a basszista-szövegíró Magnus Svenningson már vagy nyolc éve ismerik egymást. Korai próbál­kozásaikra a Stone Roses és a ha­sonszőrű brit zenekarok voltak a leg­nagyobb hatással. A szöszke Nina Persson énekesnői tehetségét Magnus fedezte fel a suliban. „Fel­hívtuk Magnus lakására, hogy pró­báljon velünk, de annyira szégyenlős volt, hogy Magnusnak ki kellett mennie a konyhába kávét főzni, hogy Nina a nappaliban hajlandó le­gyen kinyitni a száját” - idézte fel az első alkalmat Peter a tavalyi Wanted-interjúban. A gitáros-billentyűs Lars-Olof Johansson és a dobos Bengt Lager­berg csatlakozása tette teljessé a kvintettet, amely közös működését rögtön fotózkodással és logóter­­vezéssel kezdte. A jönköpingi szár­mazású, ám a stúdiómunkák miatt hamar Malmőbe költözött Cardigans első lemeze, az 1994-ben felvett­­ és néhány hónapja már nálunk is kap­ható - Emmerdale finom, fázós me­lankóliát sugárzott, és csak úgy hemzsegett a természeti képektől. Az öt régi és nyolc új számot tartalmazó második lemez, a már kifejezetten nemzetközi piacra szánt Life (1995) egy sosemvolt, varázslatos hatvanas éveket, a gar­den partyk, elegáns bárok és fény­árban úszó korcsolyapályák világát próbálta megidézni, bámulatos si­kerrel. A Mézga család öblögetős orgonáival, fuvolákkal, trombiták­kal, vonósokkal, xilofonokkal és hasonlókkal színesített, itt-ott hosszanovás vagy soulos puhaságú album kislemezre is kimásolt sláge­rei (Carnival, Sick And Tired, Rise And Shine) főleg Nagy-Britanniában és Japánban tették népszerűvé a zenekart, s ezt a népszerűséget to­vább emelte a tavalyi First Band On The Moon, amely ugyanolyan slá­­geres lemez volt, de már moder­nebb megoldásokkal - például triphopos hangzásokkal, kilógó rit­musokkal, vokáleffektekkel vagy kemény riffekkel - operált, és kissé meghökkentette azokat, akik nem vették észre az előző album iróniá­ját, és csak egy bájos kis retrózenekart láttak a kardigánok­ban. A First Band On The Moon be­harangozó kislemeze, a pontosan egy éve, 1996. július 29-én megje­lent Lovefool cím dal volt, amely csak hosszú hónapokkal később, az új hollywoodi Rómeó és Júlia film be­tétdalaként, egy új klip kíséretében lett világsláger, e pillanatban is a ma­gyar kereskedelmi rádiók egyik leggyakrabban játszott felvétele. Hardrock-per­ verzió „Sohasem játszanánk Beatles- vagy Nancy Sinatra-feldolgozásokat, az túl ké­zenfekvő lenne” - mondja Nina. A kardigánok egyik kedvenc szórakozása, hogy hard rock-klasszikusokat szabnak át a maguk csinos képére. Készítettek példá­ul egy verziót a Thin Lizzy-féle The Boys Are Back In Townból, de leggyakrab­ban Ozzy Osbourne szerzeményeit dolgozzák fel: a Sabbath Bloody Sabbath az első kétfalbumukra került fel, az Iron Man triphopváltozata a tavalyi lemezen hallható, a Mr. Crowley-t pedig három évvel ezelőtt énekelték el - a capella - egy svéd rádióműsorban (ezt az élő felvételt a Carnival CD-single tartalmazza). A szimpátia kölcsönös: Ozzy, a veterán rocker nagy rajongójuk, néhány héttel ezelőtti Los Angelesi koncertjük után személyesen is gratulált a svédeknek. CD-Rómeó A Rómeó + Júlia film értékéről megoszolhatnak a vélemények, ám a filmze­nelemez remek. Rajta vagyon a Radiohead, a Garbage, a Butthole Surfers, a One Inch Punch, az Everclear, Gavin Friday (Bono spirituális ikre) és az ír gi­táros-énekes csodagyerek Mundy, no meg természetesen a svédpop-triumvi­­rátus, a Cardigans, a Pixies-tanítvány Wannabies és a törékeny kis csalo­gány, Stina Nordenstam, a kardigános Nina hangtestvére. A gyűjteményes al­bum akkora siker (nálunk is tízezer körüli eladást produkál), hogy augusz­tusban kiadnak mellé egy második lemezt is, az elsőről lemaradt filmdalok­kal, merthogy a filmben olyan, de olyan sok volt belőlük... Alpár A Cardigans videókon és fotókon egy elegántos társaság, ám ha turnéznak, szí­vesen átmennek állatba. Ilyenkor aztán kijön a gitáros Péterből a metalista: ráz­za a fejét, terpeszt, torzít, gerjeszt, húrt szakajt. Tavaly februárban, mikor az alig egy-kétszáz főt befogadó bécsi WUK klubban játszottak, a gitárhős előszeretet­tel telepedett egy kólásrekeszre, tisztára, mintha Alpár község vegyesboltjában lépne fel (úgy is volt öltözve). Bengt dobszerkójának hangosítása se volt túl­bonyolítva: egy mikrofont a lábdobnak, egyet meg az egész cájg fölé, oszt any­­nyi. Hát igen, az volt a hőskor, a fiatalság-bolondság. Déri Zsolt iffiff

Next