Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 8. szám

MOTÖRHEADJÁTÉK Melyik Motörhead-lemez lett number one Angliában? a) Bomber b) No Sleep Til Hammersmith c) Sacrifice f ■* 2 Hol játszott Lemmy a Motorhead megalakulása előtt? a) a Hawkindban b) a Kati és a Kerek Perecben c) a Heartbreakersben 3 Ki hord a Wanted szerkesztőségében Lemmy­­bajuszt (bibircsók nélkül)/ a) Déri Zsolt b) Marton László Távoloó­l Uj Péter d) egyik sem e) mindegyik A nyertesek exkluzív Motörhead-merchandise-okat kapnak első világháborús vaskereszttel ékesítve. Beküldési határidő: augusztus 10. A Prodigy játék nyertesei: Szűcs itoria (Miskolc-Tapolca), Gecseg Dávid (Dunaújváros) A DOHÁNYZÁS KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE! 1986-ban Brian Briggs, a brit producer (Utópia, Peter Tosh, stb.) akivel akkor Amerikai Trilógiám első részének (Dance The Newyork) felvételein dolgoztam, elvitt Mick Ronson - Bowie első komoly gitárosa­­ woodstocki házába. Ronson akkor még élt, de nem volt otthon Felesége, Linda Lewis - aki több korai Bowie-felvétel kórusában énekelt - elmondta, hogy élete legcsodálatosabb élménye volt Bowie­­val dolgozni. Bowie humoráról, finom eleganciájáról, párat­lan intellektusáról beszélt leplezetlen rajongással Elmond­ta, hogy milyen sokat jelentett Mick Ronsonnak Bowie-val dolgozni. Bowie tanította meg a New Jersey egyik lehetetlen kisvárosából származó Ronsont öltözni és viselkedni. Bowie adta vissza Ronsonnak az amerikai szórakoztatóipar húsda­rálójában elvesztetti önbecsülését. .Linda minden Bowie-ról szólótörténetét ,ön, Vavia is wonder-JUL. felkiáltással fejezte be. 1990-ben láttam Bowie-t először színpadon. Az alkalom az első Tin Machine-album promóciós koncertje volt az Academy koncertteremben. Egy tényleg magányos emberről lévén szó, addig soha nem volt annyi pénzem, hogy vásárol­jak belépőjegyet. Az Academy New York egyik legkelleme­sebb koncertterme. A székek kényelmesek, a hangerősítés adekvát, a terem minden pontjáról látni lehet a színpadot. Bowie gitáron és szaxofonon játszott, hangja alig hallható­ra volt keverve. Reeves Gabrels egy elektromos dildóval so­ha nem hallott zajokat csalt elő gitárjából. A Sales testvérek, Tony és Hunt - a koncertet egy emeleti páholyból figyelő Tv­­komédiás Soupy Sales fiai - basszuson és levágott babafejek­kel díszített dobokon játszva alkották a ritmusszekciót. Rö­viddel a koncert megkezdése előtt a mellettem lévő ülést el­foglalva megjelent Bowie új felesége, az afrikai hercegnő és megamodell, Imán. A közönség a legrondább volt, amit a hetvenes évek Budapestje óta láttam: szürke és barna, for­mátlan ruhákba öltözött, zavarodottnak tűnő, korosodó, el­hízott, szétesett arcú baby-boomerek és néhány öreg junkie. A teremben egyetlen fiatal arc sem volt. Imán minden szám után felállva tapsolt. Egy ponton Bowie levetette az ingét, hogy megmutassa: tizenhét éves kora óta semmit sem öregedett. 1994-ben a Karib-tengerre vitt az utam. Egy kis vulkanikus, Grenada államhoz tartozó szige­ I­­en, Carriacom­ éltem pár hónapig Bob Marley örökségét tanulmá­nyozva. Bowie-t jól ismerték rajta barátaim. Gyakran látogat a szi­getre Mick Jagger társaságában, mindkettőjüknek háza van egy kö­zeli szigeten. A helyi, évente meg­rendezett Shakespeare fesztivál szervezői fel akarták kérni, hogy I vállalja el Hamlet szerepét a követ­kező évi bemutatón. Ottjártamkor I éppen a meghívólevél stílusán dol­­­­gozott éjszakába nyíliló vitákkal^­­| egy külön erre a célra alakult bi- I­zottság. Bowie és Marley kapcsola­­t D—T3 tát^mindenki ismt^te^€arriacoy&==; |tudták,­hogy rtulyeh tisztelettel viseltetik Bowie a reagae­­, zene és a rastaflariánus tanítás iránt, mint ahogy közismert voolt az is, hog­y a Mwie felé érzett szeretetből övezte ' MaAeV4egi^e^b-|fát í&yídnak égi ZiggyneJi. \y „ ^—^Bowie-val legközelebb Bali-szigetén. Indonéziában ta­lálkoztam 1995-ben. Szírrelzorongba öltözve biciklizett egy motorbiciklikkel és af'T HihoM Fesztiválra igyekvő tömeggel zsúfolt utcái). Sofőrprr. I Kernt/Shushila elmondta, hogy Bowie-t nagy s­zeretet és­ tisztelet övezi a szigeten, mert isko­lát és kórházat épített­ a­ közösségnek, mert tisztelettel és sze­retettel kezeli a helyi lakosságot, s mert szeretik az Istenek. Terepjárónkkal egy ideig elkövettük a biciklistát, amíg egy mellékútról bekany­arödik színes promi­ssziók miatt meel kellett állnunk, ő pedig eltűnt a kavargó­­tömegben/ L___ Ezeket a sorokat Budapestről írom. A város alaposan megválto­zott azóta, hogy utoljára láttam, sok szempontból mégis ugyanaz. Itt élnek a világon legfontosabb senkik. Itt a legerősebb a gravitá­ció. Régi barátaim halottak, vagy elmenekültek. A város a Mad Max című filmre emlékeztet. Az új ge­neráció semmiben sem különbözik a New York-i fiataloktól. Ugyan­azok a ruhák, ugyanaz a distancia a világtól, ugyanaz a hűvös atti­tűd. Szerencsére a fiatalok már nem félnek beszélni angolul, s el tudják azt is képzelni, hogy van­nak más országok is, s nem min­denki magyar. Már régen nem je­lent semmit számomra, hogy tör­ténetesen hol vagyok éppen, s ke­vés dolog tud meglepni. A hang­szórókból Bowie Earthling című legújabb albumáról az Lm Afraid Of Americans (Lm Afraid Of The World) című szám szól jelentéssel töltve meg az esős reggelt. Pár hét­tel ezelőtt New Yorkban Duane Sherwood barátom megajándéko­zott a Bowie 50. születésnapján rendezett ünnepi koncert­­videófelvételével, s alkalmam volt New Yorkban az Earthling koncer­tet is látni. Az Earthling - nem kis részben az alkalmazott jungle­­beatnek köszönhetően - újra hippé tette a művészt New Yorkban. A­­komcert közönségét újra fiatalok alkották. Néhány hét múlva - ha sikerül a szervezőknek Bowie na­gyon is érthető kívánságait megol­dani (saját mosodát akar például, mert Madonnától tudja, hogy a Budapesten használatos mosósze­rek komoly egészségügyi problé­mákat okozhatnak) Bowie fel fog lépni ugyanazon a Sziget Fesztivá­lon, amelyen az én Karib-tengeri és indonéz ihletfen The Solution című interdiszciplináris lát­vá­­­nyosságom is bemutatásra kerül majd, ha kedvezően ítélik mfrg­­draysmnet a szórakozásra váró iste­­nét. Remélem, i nterfiegyszerre kie­rülünk színpadra / T­ v 1997 július 16. (péntek

Next