Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 10. szám
Minden hónap utolsó péntekén 6.45-kor Wanted-játék koncertjegyekért/ lemezekért/ pólókért/ Wanted-ajándékcsomagokért/ miegymásért. A következő fejtörő: 1997. szeptember 26. Továbbá: hangos Wanted-lemezkritikák minden második kedden 7.39 és 7.45 között a Kultúrtégla blokkban. Reggeli Csúcs/ Petőfi Rádió © wanted október ‘“if eveR i couLd Stop tHINklNQ dBOUt music (IND politics” micHaeL fRüNti Haladunk befelé az őszbe, rég túl vagyunk a Szigeten. A testi és lelki sebek begyógyultak, aki valaha, az kialudta magát, felszakadtak a hurutok, normális hangon tudunk beszélni egymáshoz, jól vagyunk. A kemény mag kedves kifejezésével élve: kezdhetjük várni a következő, jövő augusztusi fesztivált. Melyről Budapest III. kerületének polgármestere, Tarlós István világossá tette, ha rajta múlik - márpedig múlik rajta -, akkor nem a hajógyárról elnevezett óbudai szigeten kerül majd megrendezésre. A polgármester - aki a Szigeten, miután szemtanúk szerint maga rántotta LE EGY KEVERŐN A POTMÉTEREKET, IMMÁR LEGENDÁS ÖSSZETŰZÉSBE KEVEREDETT EGY ÖSSZ-FŐVÁROSI POTENTÁTTAL - KÖZÖLTE: VALAMIT KI FOG TALÁLNI, MEGFESZÜLHETNEK A SZERVEZŐK MEG A VÁROSHÁZ UTCAI URAK, AZ Ő SZIGETÉN NEM lesz többé Sziget. Jövő augusztusig persze sok víz lefolyik még Dunán, Tarlós István megváltoztathatja menet közben is puhult véleményét, találhat a Sziget jobb helyet magának. A legvalószínűbb az, hogy jövőre már emlékezni sem fog senki erre a nevetséges intermezzóra, ennek ellenére elgondolkodtató, hogy a kerület választott vezetőjének akkor lett elege a fesztiválból, amikor az fennállása legnyugisabb hetét töltötte éppen. Sok tízezer ember tűrte itt angyali nyugalommal, hogy az egyenruhások ordítoznak vele, pedig jól látják, hogy a tömegtől nem bír gyorsabban menni, sok tízezer ember tűrte a nem kimondottan oxfordi modorban előadott napi motozásokat, sok tízezer ember vette tudomásul egy vállrándítással, hogy elmarad a Prodigy koncertje. A zárás utáni összegzésekből kiderült: kevesebb volt a bűncselekmény, a kábítószer, a zaj, mint eddig valaha a Sziget környékén ráadásul úgy értesültek, hogy a III. kerületi polgármesteri hivatalba összesen mintegy másfél tucat, a hangerő ellen tiltakozó telefon érkezett, s ezekből szűrte le Tarlós a sürgős intézkedésre szólító lakossági igényt. A gyorsreagálású polgármesternek valójában ugyanúgy fogalma sem lehetett választói többségének a Szigetet illető akaratáról, ahogyan nekem sem lehet. Politikai reflexei azonban azt sugallták neki: akkor vágódik be a polgároknál, ha a rettenthetetlen rendcsináló szerepében mutatkozik. (Hogy a sugallat helyes volt-e vagy sem, másodlagos, gyanítom egyébként, hogy az egész felhajtás sokkal jobban érdekelte a Szigeten szórakozó fiatalokat, mint az óbudaiakat.) Hiába működtek vele mindenben együtt a fesztivál szervezői, hiába követtek el - sikeresen - mindent, hogy a Szigetről minél kevesebb hang hallatszon át a szárazföldre, a „felnőtt" közigazgatás képviselője úgy látta jónak, ha a „felnőtt" világ nevében ráijeszt a „fiatalokra". A „felnőtt" világnak még mindig nem sikerült rájönnie, hogyan élhetne együtt az egyre kiegyensúlyozottabb Szigettel, a viszony ambivalens voltát szinte szimbolikusan mutatta, hogy a felnőtt média egyik napilapja, a Népszava két egymást követő cikkben összegezte a Sziget tapasztalatait. Az egyikben „örömszigetnek" nevezték és körülrajongták, a másikban a korai hatvanas évek legsötétebb agitprop-stílusában riogatták drogos fertővel az olvasókat. Rend sokféle létezik, de a mi politizáló és újságot író „felnőttjeink" egy része még ma is csak azt a fajtát tartja üdvözítőnek, amelynek fő jellemzője, hogy mindenki otthon ül, tévét néz és csöndben van. A Sziget szervezőit és látogatóinak túlnyomó többségét nehéz lenne azzal vádolni, hogy fenyegetik a nyugalomra vágyó polgárok mindennapjait, csak éppen másmilyen rendben érzik jól magukat. A politikus és a médiamunkás éppen ezért akár arra is használhatná a rendelkezésére álló információkat és pozíciójából következő tekintélyét, hogy nem gerjeszti, hanem eloszlatja az előítéleteket. Talán majd jövőre. Nádori Péter