Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 11. szám

- Szerinted ez­ jSAverő? - olvasható le a roma srác számáról.­A haverral egy vascsövön üldögélnek a Szigony utcai lakótelep, jó ég tudja, melyik paneltornyá­nak tövében, egy kis kocsisorba ojtott Bronx. A „verő” egyébként cimbalomhoz való, a fiúk valamelyik cigányzenész klán­hoz tartoznak. Dope a Szemközti blokk­ban regnál.­­ A Tysont kikapcsolták, biztos rossz pecsétet hamisított a telefonszámlára, az Oglinak meg dolga van, pedig tegnap megbeszéltük. Dopeman jellegzetesen idióta énekstí­lusa nem műanyag, így is beszél, a leg­váratlanabb szótagokat nyújtja meg - ál­talában az elsőt, de nehezítésnek néha a sokadikat, mintha fordulna a fejében a dobgép. A spanok hiánya önmagában még nem veszélyes, Ogli igazából nincs a zenekarban - a zenekarban tulajdon­képpen senki sincs. Dope szóló artist, a holdudvar különböző úton-módon kap­csolódik. Ogli mint haver és gengszter, Kicsi Tyson rappel is egy számot, Dope öccse és apja hangszeres közreműködők. Ribane Wanted: Szüleid hallották már az anyagot? - Persze, odavannak érte. W: És a Kartel? - Azért is odavannak. W: Döglégy még mindig nem merte megmutatni az anyagot Knézy Jenőnek, pedig ő featuring. - Az én apám egy laza gyerek, a Knézy az más. W: Bejön a népnek a macsó vaker? - A férfiak szeretik hallani. Ez ugyan­olyan, mint a pornófilm: kell nekik, hogy hallják, amint valaki leribancozza a nőket. Mert amikor a focimeccsről kizavarja a fele­sége mosogatni, ő nem meri mondani, leg­alább a kazettáról szereti hallani, „ki vagy te, kibaszott ribanc”, érted. Ez nem azt jelenti, hogy én így beszélek a nőkkel minden nap, anyámat se úgy köszöntöm minden reggel, hogy „na kapd fel magad, büdös ringyó”. Isten őrizz.­­ Most csináljuk majd a Kartel új videóját. W: De nem lesz olyan sittes, mint a Keleti oldal, nyugati oldal? - Á, dehogy, lesz esőgép, meg test­­elásás. Kiderül, a testelásás olyan a ganxsta­­videókban, mint Starsky és Hutch-nak az autós üldözés: fontos rekviszt, nehéz meg­lenni nélküle. Tyson alakításában látható majd: a neves maffiózó autóval érkezik, csomagtartóból testet távolít el, majd el­földeli. Ennyit a testelásásról. A jövő év­ezred filmlexikonjaiban ott feszít majd a Téboly (Fritz Lang) és a Termini pályaudvar (Vittorio de Sica) között. Ha már szóba került a film, László Viktor zeneszerző-producer a stúdió vid­eoszobájából érkezik, odabent kö­zépperverz pornó perese, afro­ame­­rikai versenyző irrigátor segítségével te­tt purfipát partpernőjébe. A fő ve­­szélyfogás-Szasza, hát­a el­külön­­fabző Best of Analszex válogatások­kal a brigádot. Rémálom A Dopeman-album címe Fordult a kocka. Ha valakinek nem jött be a Ganxta Zolee-életmű, nagy valószí­nűséggel ettől is csak hányni fog, de ha igen, megállapíthatja: a tanítvány túlszárnyalta mesterét. A zene nem a Pierrot-féle konzerv groove-okból mixelt aláfestés, ren­des hangszerek mennek, a szinti bil­lentyűit is emberi ujjak hozzák működésbe. A Dopeman meg egy állat, a bemutatkozó lemezzel nagy lépést tett dédelgetett álma felé: ő legyen Magyarország rémálma. A Fordul a kockát hallgatva lassan kirajzolódik a magyar gengszterrap baktériumtenyészet-jellege - Dope­man mint a Döglégy oldalhajtása indult, de már ő is felfedezte a Kicsi Tysont, aki az ígéretes vendég­művészkedés után előbb-utóbb csak elkészíti saját, autentikus ózdi roma rapstílusban fogant zöngeményeit. Addig valahogy csak kihúzzuk, ha­marosan jön a Kartel Argentin tangó című anyaga, a borítón Döglégy argentin dogokkal jégkorongozik. Szigony utca Bandatámadás a Szigony utcá­ban már a nyolcvanas évek közepén is volt: szíven szúrták az Ámor presszó tulajdonosát. Kisebb-na­­gyobb csetepaté mindig van és min­dig volt, de dr. Dopeman helytörté­neti kutatásai szerint „az egész rap A NAGY KALAND - általános iskola után kirángattak a gettóból/ egy ideig úgy festett/ művelt ember lesz belőlem: négy évet lehúztam a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban/ Bajza utca/ hatodik kerület. De az érettségi után visszasüllyedtem. Elmentem dolgozni a Baross utcába egy videotékába/ sejtheted/ milyen volt a vásárlóközönség. Egyszer elmentem felvételizni a jogi egyetemre/ bermudában, strandpapucsban/ kitöltöttem a teszteket/ csak néztek - nem vettek fel/ a mocskok, ott kezdődött el”, az Amor presszó előtt, a Szigony utca-Práter utca sarkon - az ódon épület ma úgy feszít a panelek között, mint egy korai King Diamond-lemezborzó.­­ Kitört a breakkorszak, meg a kungfufilmek korszaka, akkor min­denki úgy járt... W: Már hogy függ össze a break meg a kung­fu? - Egyszerre jött be a breakfilm, meg a saolinos filmek. Nem láttad a Break 1, Break 2-t? Nem hallottál róla? W: Nem. - Ó...! ’81-82 táján, az Ámor presszóban volt a videódiszkó, és az egész kerület úgy nézett ki, hogy a kisgyerekek kungfuegyenruhában: kungfuruha, kungfucipő, és ment a breakelés, egyszerre tombolt két őrület. Én nem kungfuztam, nem vagyok olyan ruganyos, én breakel­­tem. Itt volt a nagybátyám akkori élettársa Amerikából, és fölvett videóra, így utólag visszanézve tíz­évesen enyhén töredezett volt a mozgásom. W: Miért, nem ez a break lé­nyege? - Nem, az az electric boogie. A rap, ez van nekem teremtve... És akkor jöttek az első bandázások, de azokban nem vettem részt - pitiáner kis ügyek, a fater meg mindig haza­rugdosott. A szüleim nélkül ma egyébként se hiszem, hogy rappel­­nék, valószínűleg bolti lopással len­nék elfoglalva. ’86-ban még ésszerűt­len dolognak tűnt a dolog, de én 92- ben megmondtam a szüleimnek: Amerikában rapsztár leszek. Azt vá­laszolták, nem, magyarul rappelj, és ne káromkodj. Akkor kezdhetsz va­lamit. Mint ez az Anális Kanális, tudod. Aztán rájöttem, hogy amerikai sztár nem lehetek, de megpróbálok magyar sztár lenni. Azóta rappelek magyarul. De azért káromkodni ká­­romkodok. A nyóckerből már nem lesz semmi: amíg meg­hallgattuk a stúdióban a lemezt, és átlapoztuk a szexújságokat, besöté­tedett. Meg egy kicsit el is ment tőle a kedvünk, amikor megtudtuk, hogy a „Dopeman és a haverok nyomják a dominót”-sor kizárólag a rím kedvéért került a szövegbe - Dope, bár némi sejtése van a dominó külalakjáról, kizárólag ultizik. A „Dopeman és a haverok nyomják az ultit” viszont nem jött ki. -winkler­­fotó: Lukács Dávid Művész­ i us­z prof­il

Next