Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám

- Pataki éppen ennek hallatán időzítette másnapra a puccsot - folytat­ja az egykori társ. - Rá akarta tenni a kezét a kocsira is, miközben már tudta, hogy engem zsarolással foszt meg tulajdonrészemtől. Annak ellenére, hogy számos intő jel (és nem utolsó sorban a má­sik sértettől, Laurencsiktől származó információ - de erről majd később­ utalt arra, hogy P. A. cinkelt lapokat forgat, Epres mégis bedőlt, s ahe­lyett, hogy ő is verőembereket vitt volna magával, csupán 18 éves fiát ültette maga mellé a kocsiba. - Persze, hogy gyanakodtam. Mondtam is Atti­lának, hogy velem is azt csináljátok majd, mint Laurencsikkel a Wesselényi utcában (erről is ké­sőbb). Ő azt válaszolta, hogy dehogy, ne hasonlítsd magad ahhoz a patkányhoz. Ha akarom, javasolta, találkozzunk egy rendőrség előtt, vagy ott, ahova badizni jár, aztán olyasmit mondott, hogy ott még­sem jó, mert megkaristolják a kocsiját. Szóval lép­re csalt, és én fölmentem hozzá a Csatárka utcába. A Csatárkában Pataki body guardjai azzal kezd­ték, hogy megmotozták Eprest, és kivették a zsebé­ből a diktafont. (A Wantednek elmondta, hogy van­nak egyéb közvetett bizonyítékai a később történ­tekről, de nem akarja az amúgy is dörzsölt dr. Bá­nátit magas labdával megkínálni, úgyhogy ezt hagy­juk egyelőre). Az egyik „szekrénytermetű gorillában” Epres felismerni vélte az általa már ismert Horváth Györgyöt, Pataki barátnője (S. Bea) ikertestvérének a barátját. A másikat akkor látta először. H. Gy. sze­rinte többször volt büntetve, „jó képességű, intel­lektuális alkatú bűnöző”.­­ A másik szobából Beácska instruálta Patakit, hogy mit csináljon, hogy én aláírjam az elém tett papírokat. Az a nő nagyon nagy befolyással van rá, de ezt az egészet egy igazi profinak kellett megszervezni, erre Attila magá­tól kevés lett volna. Kétségtelenül helyén volt a koreográfia: P. A., a Marlboro Mánként csa­tolta oldalára fegyverét, amit mint a Napkeltéből megtudtuk tőle, Demjén „Rózsi” tanácsára vásárolt („Nem árt, ha van!”). Az ismeretlen gorilla le­nyomta a székbe, elé tették a vastag papírköteget.­­ Pataki valami olyasmit mondott, hogy mivel a 22 milliós tartozásomat neki nem adtam meg, ezért ő kivásárol engem a közös káefténk rám eső tu­lajdoni hányadából. Ha pedig nem engedelmeskedem, a fiammal együtt. Lent várakoznak a pincében az ukránok. Az első emeleten voltunk, s odalentről hangokat hallottam. Nagyon megijedtem, elért a halál­félelem. Ráadásul Attila a gyógyszereimet is kivette a zsebemből. Véresen ko­moly volt a helyzet, és én meg szerettem volna érni a holnapot. Epres Patakival mintegy három és fél éve társult, amikor a miskolci vál­lalkozó hosszas huzavona eredményeképpen be tudta indítani zálogfiókját. (Elő­zőleg két másik társ volt a jelölt, de ők nem győzték ezt kivárni, így lépett be a rockzenész.) 50-50 százalékban voltak társtulajdonosok a miskolci és a később nyitott kazincbarcikai, kecskeméti, majd a feljelentést követően már a magát egyedüli tulajdonosnak tartó Pataki által meg­nyitott kiskőrösi fiókban. Kizárólag aranyban és autó­ban utaztak, jól ment a bolt. Epres szerint a miskol­ci zálogfiók napi másfél milliós forgalmat bonyolított. A közhiedelem ellenére ők nem a saját pénzüket köl­csönözték, hanem a bankok által nyújtott kölcsönt. A bankoké volt a kamat, övéké a kezelési költség.­­ A terjedelmes paksaméta első oldala egy 22 millió forintról szóló elismervény volt, valamikorra nyárra visszadátumozva. Hogy pontosan mikorra is, arra nem emlékszem, éppen hogy csak átfutottam. Benne voltak még a közegben a zálogház ingatlan­jaival és a cég átruházásával kapcsolatos papírok. Mindent aláírtam, mert élve akartam kikerülni onnan. Epres állja: az életben nem kapott, nem hogy ennyi pénzt, de egy fillér kölcsönt sem Patakitól. Mi több: állandóan a popénekesnek voltak anyagi gond­jai, mert nagy lábon élt, szórta a pénzt, s alkalman­ként milliós „segélyekért” folyamodott hozzá, amit aztán ő levont Pataki cégbeli nyereségéből.­­ Sor került a szembesítésre. Pataki tanúi Gömöri Frédi (Pataki egyik roadja) és kis barátnője voltak ar­ra nézve, hogy ő nyáron átadta nekem azt az össze­get. Tisztában voltam azzal, hogy hamis tanúkat fog­nak felvonultatni, ezért már a megbeszélésünk előtti napon tettem olyan óvintézkedéseket, amelyekkel ezeket ki lehet védeni. Laurencsik Lászlónak negyedszázados az ismeretsége Patakival. Amikor az egykori tanár a katedrát otthagyva főállásban kezdett élni borász szen­vedélyének és céget alapított, kézenfekvőnek tűnt, hogy a rocker társuljon vele. Pataki javasolta, hogy Eddavia Bt.-re kereszteljék a közös vállalkozást, amibe külső tagként azonban nem ő, hanem (volt) felesége szállt be. - Gyakorlatilag nem a felesége, hanem Pataki volt a társam. A palackozóberendezéseket a cég lízingelte, az épületet közös pénzből építettük. Az Eddavin Rt. jó üzletnek bizonyult, s mikor éppen virágozni kezdett, Pataki értékesítési céllal budapesti garázsába szállított 5 millió forint értékű nedűt. Indítványoztam egy idő után, hogy üljünk le, és számoljunk el. Az egyezség Létezik-e a rockzene és a szervezett bűnözés között Pierrot - Nem tudok ilyenről semmit. Én kizárom az életemből a tele­víziót, a rádiót meg az újságo­kat, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mi történik a világban, de például, azok közül akikkel dol­gozom, a Karteltől (Gangsta Zo­­lee és a Kartel - a szerk.) infor­málódva vagyok a dologról. Tényleg nem foglakozom semmi­vel, ami a világban történik, csak ami konkrétan az érdeklődési körömbe tartozik. A Kartel tagjai sem bűnözők, csak ők arról be­szélnek, amit tapasztalnak ma­guk körül. Ez náluk olyan, mint­ha egy újságíró írná meg, csak ők a saját nyelvükön beszélnek erről. Nem bújtanak fel semmi­re, csak dokumentálják a körü­löttük lévő dolgokat. Ates között Kuka (Animal Cannibals) - Hűha... - Nem minden rapper fegyvernep­per, ti mondtátok. - Ja, igen, azt mondtuk. Nehéz ez a kérdés, mert egyikben sem va­gyunk otthon. - Valamilyen élményed van erről? - Valamennyire mi is foglalkozunk a szövegeinkben az erőszakkal meg a szervezett bűnözéssel, de igazából ezeket nem ismerjük. Kü­­lön-külön sem ismerjük, és így egyben sem. Magyarországon egy­általán van rockzene? tervezett le Nagy Feró - Remélem, hogy nincsen. A zenész az kiszolgálószemélyzet, és megren­delhet tőle munkát nagyon becsü­letes vagy nagyon becstelen ember. A zenész igazán nem tud mérlegel­ni, hogy melyik ad neki munkát, hát belekeveredhet mindenképpen. - Téged úgy ismernek, mint aki ál­talában megmondja a véleményét. - Most már nem. - Megtörtek? - Nem megtörtek, hanem egysze­rűen nincs értelme. Olyan rossz helyzetben van a rockzene, hogy a zenész nem tudja mérlegelni, hogy kinek vállal el munkát, és ki­nek nem. Ha hívják és zenélni kell, akkor zenél, és úgy csinál, mint­ha nem tudná, hogy az adott hely mondjuk a helyi maffiózó fő köz­pontja, ilyet lát az ember. Zalatnay Sarolta - Hát ez valami agyament dolog, miért volna? A válaszom az, hogy ez egy agyament dolog és kiké­rem az egész rockszakma nevé­ben. És mi az apropója ennek az egésznek? h « - Sejthető, nem? - Nem. Nem hinném, hogy bár­melyik rockzenész azt mondaná, hogy van bármilyen kapcsolat a szervezett bűnözés és a rockze­ne között. Én még semmi ilyet nem tapasztaltam. Persze az em­bernek vannak barátai, de hogy bármilyen összefonódás lenne... Szó sincs róla. ©­urantedmárcius

Next