Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 3. szám
- Pataki éppen ennek hallatán időzítette másnapra a puccsot - folytatja az egykori társ. - Rá akarta tenni a kezét a kocsira is, miközben már tudta, hogy engem zsarolással foszt meg tulajdonrészemtől. Annak ellenére, hogy számos intő jel (és nem utolsó sorban a másik sértettől, Laurencsiktől származó információ - de erről majd később utalt arra, hogy P. A. cinkelt lapokat forgat, Epres mégis bedőlt, s ahelyett, hogy ő is verőembereket vitt volna magával, csupán 18 éves fiát ültette maga mellé a kocsiba. - Persze, hogy gyanakodtam. Mondtam is Attilának, hogy velem is azt csináljátok majd, mint Laurencsikkel a Wesselényi utcában (erről is később). Ő azt válaszolta, hogy dehogy, ne hasonlítsd magad ahhoz a patkányhoz. Ha akarom, javasolta, találkozzunk egy rendőrség előtt, vagy ott, ahova badizni jár, aztán olyasmit mondott, hogy ott mégsem jó, mert megkaristolják a kocsiját. Szóval lépre csalt, és én fölmentem hozzá a Csatárka utcába. A Csatárkában Pataki body guardjai azzal kezdték, hogy megmotozták Eprest, és kivették a zsebéből a diktafont. (A Wantednek elmondta, hogy vannak egyéb közvetett bizonyítékai a később történtekről, de nem akarja az amúgy is dörzsölt dr. Bánátit magas labdával megkínálni, úgyhogy ezt hagyjuk egyelőre). Az egyik „szekrénytermetű gorillában” Epres felismerni vélte az általa már ismert Horváth Györgyöt, Pataki barátnője (S. Bea) ikertestvérének a barátját. A másikat akkor látta először. H. Gy. szerinte többször volt büntetve, „jó képességű, intellektuális alkatú bűnöző”. A másik szobából Beácska instruálta Patakit, hogy mit csináljon, hogy én aláírjam az elém tett papírokat. Az a nő nagyon nagy befolyással van rá, de ezt az egészet egy igazi profinak kellett megszervezni, erre Attila magától kevés lett volna. Kétségtelenül helyén volt a koreográfia: P. A., a Marlboro Mánként csatolta oldalára fegyverét, amit mint a Napkeltéből megtudtuk tőle, Demjén „Rózsi” tanácsára vásárolt („Nem árt, ha van!”). Az ismeretlen gorilla lenyomta a székbe, elé tették a vastag papírköteget. Pataki valami olyasmit mondott, hogy mivel a 22 milliós tartozásomat neki nem adtam meg, ezért ő kivásárol engem a közös káefténk rám eső tulajdoni hányadából. Ha pedig nem engedelmeskedem, a fiammal együtt. Lent várakoznak a pincében az ukránok. Az első emeleten voltunk, s odalentről hangokat hallottam. Nagyon megijedtem, elért a halálfélelem. Ráadásul Attila a gyógyszereimet is kivette a zsebemből. Véresen komoly volt a helyzet, és én meg szerettem volna érni a holnapot. Epres Patakival mintegy három és fél éve társult, amikor a miskolci vállalkozó hosszas huzavona eredményeképpen be tudta indítani zálogfiókját. (Előzőleg két másik társ volt a jelölt, de ők nem győzték ezt kivárni, így lépett be a rockzenész.) 50-50 százalékban voltak társtulajdonosok a miskolci és a később nyitott kazincbarcikai, kecskeméti, majd a feljelentést követően már a magát egyedüli tulajdonosnak tartó Pataki által megnyitott kiskőrösi fiókban. Kizárólag aranyban és autóban utaztak, jól ment a bolt. Epres szerint a miskolci zálogfiók napi másfél milliós forgalmat bonyolított. A közhiedelem ellenére ők nem a saját pénzüket kölcsönözték, hanem a bankok által nyújtott kölcsönt. A bankoké volt a kamat, övéké a kezelési költség. A terjedelmes paksaméta első oldala egy 22 millió forintról szóló elismervény volt, valamikorra nyárra visszadátumozva. Hogy pontosan mikorra is, arra nem emlékszem, éppen hogy csak átfutottam. Benne voltak még a közegben a zálogház ingatlanjaival és a cég átruházásával kapcsolatos papírok. Mindent aláírtam, mert élve akartam kikerülni onnan. Epres állja: az életben nem kapott, nem hogy ennyi pénzt, de egy fillér kölcsönt sem Patakitól. Mi több: állandóan a popénekesnek voltak anyagi gondjai, mert nagy lábon élt, szórta a pénzt, s alkalmanként milliós „segélyekért” folyamodott hozzá, amit aztán ő levont Pataki cégbeli nyereségéből. Sor került a szembesítésre. Pataki tanúi Gömöri Frédi (Pataki egyik roadja) és kis barátnője voltak arra nézve, hogy ő nyáron átadta nekem azt az összeget. Tisztában voltam azzal, hogy hamis tanúkat fognak felvonultatni, ezért már a megbeszélésünk előtti napon tettem olyan óvintézkedéseket, amelyekkel ezeket ki lehet védeni. Laurencsik Lászlónak negyedszázados az ismeretsége Patakival. Amikor az egykori tanár a katedrát otthagyva főállásban kezdett élni borász szenvedélyének és céget alapított, kézenfekvőnek tűnt, hogy a rocker társuljon vele. Pataki javasolta, hogy Eddavia Bt.-re kereszteljék a közös vállalkozást, amibe külső tagként azonban nem ő, hanem (volt) felesége szállt be. - Gyakorlatilag nem a felesége, hanem Pataki volt a társam. A palackozóberendezéseket a cég lízingelte, az épületet közös pénzből építettük. Az Eddavin Rt. jó üzletnek bizonyult, s mikor éppen virágozni kezdett, Pataki értékesítési céllal budapesti garázsába szállított 5 millió forint értékű nedűt. Indítványoztam egy idő után, hogy üljünk le, és számoljunk el. Az egyezség Létezik-e a rockzene és a szervezett bűnözés között Pierrot - Nem tudok ilyenről semmit. Én kizárom az életemből a televíziót, a rádiót meg az újságokat, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mi történik a világban, de például, azok közül akikkel dolgozom, a Karteltől (Gangsta Zolee és a Kartel - a szerk.) informálódva vagyok a dologról. Tényleg nem foglakozom semmivel, ami a világban történik, csak ami konkrétan az érdeklődési körömbe tartozik. A Kartel tagjai sem bűnözők, csak ők arról beszélnek, amit tapasztalnak maguk körül. Ez náluk olyan, mintha egy újságíró írná meg, csak ők a saját nyelvükön beszélnek erről. Nem bújtanak fel semmire, csak dokumentálják a körülöttük lévő dolgokat. Ates között Kuka (Animal Cannibals) - Hűha... - Nem minden rapper fegyvernepper, ti mondtátok. - Ja, igen, azt mondtuk. Nehéz ez a kérdés, mert egyikben sem vagyunk otthon. - Valamilyen élményed van erről? - Valamennyire mi is foglalkozunk a szövegeinkben az erőszakkal meg a szervezett bűnözéssel, de igazából ezeket nem ismerjük. Külön-külön sem ismerjük, és így egyben sem. Magyarországon egyáltalán van rockzene? tervezett le Nagy Feró - Remélem, hogy nincsen. A zenész az kiszolgálószemélyzet, és megrendelhet tőle munkát nagyon becsületes vagy nagyon becstelen ember. A zenész igazán nem tud mérlegelni, hogy melyik ad neki munkát, hát belekeveredhet mindenképpen. - Téged úgy ismernek, mint aki általában megmondja a véleményét. - Most már nem. - Megtörtek? - Nem megtörtek, hanem egyszerűen nincs értelme. Olyan rossz helyzetben van a rockzene, hogy a zenész nem tudja mérlegelni, hogy kinek vállal el munkát, és kinek nem. Ha hívják és zenélni kell, akkor zenél, és úgy csinál, mintha nem tudná, hogy az adott hely mondjuk a helyi maffiózó fő központja, ilyet lát az ember. Zalatnay Sarolta - Hát ez valami agyament dolog, miért volna? A válaszom az, hogy ez egy agyament dolog és kikérem az egész rockszakma nevében. És mi az apropója ennek az egésznek? h « - Sejthető, nem? - Nem. Nem hinném, hogy bármelyik rockzenész azt mondaná, hogy van bármilyen kapcsolat a szervezett bűnözés és a rockzene között. Én még semmi ilyet nem tapasztaltam. Persze az embernek vannak barátai, de hogy bármilyen összefonódás lenne... Szó sincs róla. ©urantedmárcius