Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 3. szám

ÍRÓ/ KÉPZŐMŰVÉSZ/ DÍSZLEI1 - JÓL TUDOM, HOGY A SPIONS VOLT AZ ELSŐ PUNKZENEKAR MAGYA­RORSZÁGON? - Igen. És egész Kelet-Közép-Európában, de a Szovjetuniót is ideérthet­jük. Rajtunk kívül csak Nina Hagen az egyetlen kivétel, de ő szóló énekesként indult, és mindenkit leelőzve hamarosan a nemzetközi élvonal sztárja lett. - VOLTAK-E ELŐZMÉNYEI SPIONSNAK ITTHON? - Elsősorban két zenekarról szeretnék beszélni, melyekhez nekem na­gyon sok közöm van. 1960 környékén lehetett, hogy lementem a Május 1. úti úttörőházba, ahol egy Doxa nevű zenekar játszott. Ott hallottam először elektromos gitárt, elektromos basszust, és egyáltalán rock and rollt. Attól kezdve szenvedélyesen lejártam oda. Olyan zenekarok mentek ott, amelyek még Amerikában is újak voltak, például Johnny and The Hurricanes és a Shadows. Fogalmam sincs, hogyan jutottak a műsor anyagához. Aztán a hatvanas évek végén találkoztam a Kex együttessel, illetve sze­mély szerint Baksa Soós Jánossal (mai neve Január Herceg), ez volt a másik alapélményem. Ő egy elképesztő költői és zenei tehetség. Fantasztikus dolgo­kat csinált. Minden pillanatban kész volt improvizálni mind a szöveget, mind a dallamot. Amikor csak tehettem, szinte vallásosan mentem le meghallgatni. - HOGYAN SZÜLETETT A SPIONS? - Molnár Gergely már nagyon régen készült rá. Amikor én találkoztam ve­le, úgy a hetvenes évek elején, ő még az MTI-nél dolgozott. Már az első ta­lálkozásunk alkalmával elmondta, hogy egy rockújságot akar csinálni. Meg is jelent az újság, amiért aztán persze nyomban kirúgták a munkahelyéről. De én is egyre többet használtam a munkáimban a rockújdonságokat. Ha megnézed, A császár üzenete című filmemben King Crimson a zenei háttér. Vagy például csináltam egy show-t, aminek az volt a címe, hogy „Père Lachaise”. Ebben a színházat és a rock and rollt párosítottam össze. Szóval mindkettőnkben meg­volt a rockkultúrához az affinitás. Ám hamar rá kellett jönni, hogy nincs értel­me kentaurt csinálni. Kiderült, hogy nem lehet összeépíteni egy új törekvést a hagyományos művészettel, mert az egyszerűen nem működik. - KIKBŐL ÁLLT A ZEnEKAR? - Először Hegedűs Péter és ifjú Kurtág György játszottak gitáron, és a Gergely énekelt. Ez aztán később változott, mivel a két gitáros (talán mert mindkettő nagytehetségű zeneszerző volt) nem jött ki egymással. Akkor jött Kurtág Gyuri helyett Zátonyi Tibor, aki nem volt olyan profi a hangszerke­zelésben, de egy nagyon kedves srác volt.­­ A NÉGY ITTHONI SZEREPLÉS TALÁN LEGHÍRHEDTEBB KONCERTJE AZ EGYETEMI SZÍNPADON VOLT. MI TÖRTÉNT OTT? - A koncert előtt az Ikarusz Művelődési Házban próbáltunk. Ezt a he­lyiséget Papp Tamás szerezte. Ő elképesztően fontos barát volt a számunk­ra. Rengeteget segített, anélkül, hogy valaha is a nevét reklámozta volna. De minden igyekezete ellenére néhány nappal az egyetemi koncert előtt ki­rúgtak bennünket onnan. Nem próbálhattunk tovább. Aztán elkövetkezett a koncert napja. Kiderült, hogy a színpadon nincsenek kontroll­erősítők, te­hát a zenekar nem hallja saját magát. Fogalmunk se volt, hogy mi megy le abból, ami a színpadon történik. A koncert első botrányköve az Anna Frank Streap Tease akció volt, Örsi Kati és egy másik lány, akinek a nevére már nem emlékszem, vetkőzött a függöny előtt, borotvával. Aztán felment a füg­göny, és a zenekarra és a hátsó falra vetült a volt gettó egy bérházának a belső udvara, így ment le az első szám, még dobgép nélkül. Aztán én el­indítottam a dobgépet a második számhoz, de nem hallottam belőle sem­mit. Azóta is rejtély a számomra, hogy mi történt, mi jött le belőle. Min­denesetre ez összezavarta a zenekart. Hegedűs Péter hisztérikus rohamot kapott, lerohant a színpadról, és eltűnt. Ezután következett az Egyetemi Színpad igazgatójának jelenete. Ő először vissza akarta hozni a Hegedűs Pétert, aztán lezavarta a zenekart a színpadról. Ezek után a közönség, azt hiszem, két széksort összetört. Ennyi volt a koncert. - VOLT TELJES KONCERT, OLYAN EST, AMI VÉGIG LEMENT? - Soha. Nem, talán egy volt, ami végig lement, de azt is végig botrányok kísérték. A Tudományos Akadémiának a kultúrtermében csináltunk egy show-t. Az első részben, Père Lachaise címmel egy rock and roll színház ment. Ezen az előadáson én gombostűvel átszúrt svábbogarakat tettem írásvetítőkre. A boga­rak ott haladtak nagyra kivetítve a falon. Amikor egy felháborodott néző elvet­te a bogarakat, akkor leállt az előadás. Én kijelentettem, hogy addig nem foly­tatódik a műsor, amíg nem kapom vissza a színészeimet. Egy idő után vissza­kaptam. Aztán bejött a zenekar Spion karszalaggal, és a lányok körbejártak gyűjtőzsákokkal. Azt hiszem, hogy az volt a zsákokra ráírva, hogy „Budapest népe, adjatok a kémeiteknek.” De lehet, hogy ezt a felszólítást a Gergely mond­ta be a mikrofonba. Egy biztos, meglepő mennyiségű pénz jött össze. Később a nézők panaszkodtak, hogy rá lettek kényszerítve az adakozásra. Állítólag csak azért adtak, mert féltek attól a három embertől, akik fent álltak a színpadon. Annyi igazság azért volt ebben, hogy ott a színpadon egy fókuszált erő volt je­len, egy teljesen szétesett, szétzilált tömeg előtt. Barna Róbert m­entvám­

Next