Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1997 / 8. szám
Minden hónap utolsó péntekén 6.45-kor Wanted-játék koncertjegyekért/ lemezekért/ pólókért/ Wanted-ajándékcsomagokért/ miegymásért A következő fejtörő: 1997. augusztus 1. Továbbá: hangos Wanted-lemezkritikák minden második kedden 7.30 és 7.45 között a Kultúrtégla blokkban. Reggeli Csúcs Petőfi Rádió WANTED-ELŐFIZETÉSÉRT SZIGET HETIJEGYET! Ha a Wantedet most fizeted elő egy évig, és eléggé gyors vagy, akkor egy hétre szóló Sziget-belépőt is kapsz hozzá. Figyelem" Az első 100 előfizető közé kell jutnod, de a továbbiak is napijegyet nyernek. Az akció augusztus 10-éig tart. Wanted-előfizetés: Sziget Iroda - Wanted szerkesztőség, 1117 Budapest, Orlay utca 5-7. Egy évre 2480 forint, fél évre 1240 forint Ugyanezen a címen megrendelhetők a régebbi számok is, kérjük, hogy a befizetést igazoló csekket mellékeljék! Előfizetek a Wantedra □ fél évre □ egy évre A régebbi számok közül megrendelem a következő példányokat-Színház. Van az emberben valami fáradt ellenkezés A MILLIÓKBÓL ÉLETRE PEPECSELT PRODUKCIÓKKAL. A SZTÁRSZÍNÉSZEK UNALOMIG SZERETETT PROFIZMUSÁVAL SZEMBEN. Jó a Kern, nagyon jó. Jó az Eszenyi, nagyon jó. Meg jó a Benedek Miklós is és jó az Udvaros Dorottya is. Csak olyanok már, mint a kissé unt szeretők: ismerjük A GESZTUSAIKAT, AZ ARCUKRA TELEPEDŐ KÍNOKAT, ÖRÖMÖKET. ÉS LEGFŐKÉPPEN SOHA NEM RÖPPENNEK BE MÉHECSKE JELMEZBEN, HÜLYÉN ZÜMMÖGVE MONDJUK A DIÁKSZIGETEN NYÜZSGŐ TÖMEG KELLŐS KÖZEPÉBE. MINT TETTE AZT TAVALY MÉHES CSABA Pedig egy ilyen bejövés nagyon fontos. Olyan, mint amikor az ember egy zöldségesüzletben cinko- ssan az eladóra kacsint és halkan, bizalmasan kéri a leggörbébb banánokat kizökkentve az eladót, meg a sorbanállókat a mindennapok lelkekre kövesedett rutinjából. Miért pont olyanokat? És miért pont ilyen szokatlanul? Mondom: egy ilyen bejövés nagyon fontos. Kieresztett fullánkkal, de mosolyogva. Esendő és nevetséges, határozott és szúrásra kész. Örkény tudta ezt nagyon egyensúlyozni a tragédiát és a komédiát elválasztó vékonyka sávon. Olyanná tenni egy művet, mint maga az élet, tragikusan komolytalanná és nevetségesen tragikussá. A tavalyi Diáksziget egyik legszebb, legemberibb pillanatát produkálták Méhes Csabáék. Kifogástalan méhecskejelmezben, uszonytalpakon billegtek, a pumpákból feltörő kísérteties zümmögésből aztán dobzene kerekedett, meg hirtelen sanzonok, a színházsátor előtti réten, egy Lajkó Félix- és egy Szemző-koncert között, álomszerű revüt előmutatva. Különben pedig Méhes Csaba valamennyi előadása legalább ennyire behatárolhatatlan. A nyolcvanas évek elején, a Dominó Pantomim Együttesben, később saját duójában, a Pingvin Pantomim Együttesben, még később a Tenyérszínházban, majd a Goda Gábor-féle Artus Színházban megtanulta a pantomim és a színpadi mozgás alapjait, lehetősége nyílott arra, hogy szcenikai ötleteit kipróbálja, tanult stílusokat, kotyvasztott ötleteket. Mindezt azért, hogy később egyéni stílussá gyúrja össze ezeket, a hazai alternatív színházak kedvelt figurája legyen és - egy német menedzser jóvoltából külföldi előadásokat csináljon Pedig állítólag tehetségtelen. Papírja is van róla. A színművészetire legalábbis nem vették fel. Biztos, hogy így járt jól... Azt mondja, kiskorában bohóc akart lenni, szűnni nem akaró hülyéskedés volt az élete, a Balaton-parti SZOT-üdülőkben használatos kifejezéssel élve: ő volt a társaságok motorja. Egyszer láttam egy Sergio Bini nevű olasz bohócot. A Szkéné Sznházban lépett föl, egyetlen partnere volt, egy szék, azzal produkált káprázatos egyórát. Valami hasonlót mutatott Méhes Csaba is a Pisztrángötös című darabjában. Őrültre fazonírozott hegedűművészként mindösszesen csak le akart ülni egy székre. Nem sikerült ezért, nem sikerült azért, hosszú percekig néztük tátott szájjal Pedig az ef-