Wanted, 1997 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1997 / 9. szám

Szögezzük le mindjárt az elején: A MAGYAR POPIPARNAK VÉLETLENÜL SINCS KAPCSOLATA A MAGYAR (szervezett) alvilággal. Akinek EFELŐL BÁRMIFÉLE KÉTSÉGE LENNE, LAPOZZA FÖL A WANTED MÁRCIUSI SZÁMÁT, AHOL EGY ÉVTIZEDEK ÓTA A KÖR KÖZEPÉN ÁLLÓ NÉPSZERŰ FRONTEMBER MEGHURCOLÁSA AP­ROPÓJÁN NEVESEBBNÉL NEVESEBB HAZAI IPAROSOK UTASÍTJÁK VISSZA MEGDÖBBENÉSÜKET NEM IS LEPLEZ­VE MÉG CSAK A FELTÉTELEZÉST IS. Van benne valami. Attól ugyan­is, HOGY VALAKI ZENEI DILETTÁNS, MÉG NEM BIZTOS, HOGY FEGYVERES ZSAROLÓ AVAGY CSALÓ. Ha PEDIG ESETLEG MÉGIS IGEN, AKKOR SEM! Az ALÁBBIAKBAN ELŐBB AZ EX- MISKOLCI FRONTEMBER ÜGYÉNEK NEM MINDENNAPI ÚJ FORDULATÁBA AVATJUK BE AZ OLVASÓT (MÁSODIK FOLYTATÁS), MAJD PEDIG EGY NEM KEVÉSBÉ KÖZISMERT EGYKORI ÉNEK­MŰVÉSZNŐ ZŰRÖS PÉNZÜGYEIT VE­ZETJÜK ELŐ (ELSŐ FOLYTATÁS). M­indkettőjük nevét csak mo­nogrammal ADJUK KÖZRE - A MAGYAR SAJTÓBAN EGYEDÜLIKÉNT HELYET ADVA AZ EDDA-ÉNEKES EGYÉBKÉNT TELJESEN JOGOS KÉRÉSÉ­NEK -, DE NEM AZÉRT MERT A MÚLTKORI CIKK UTÁN P. A. TELE­FONON MEGFENYEGETTE A SZERZŐT, HANEM MERT ÚGY GONDOLJUK, HOGY MÉG EGY FEGYVERES ZSARO­LÁS GYANÚSÍTOTTJÁT IS MEGILLETI AZ ÁRTATLANSÁG VÉLELME. (Javasoljuk zenei szakíróknak is, hogy az ügy jogerős lezárásáig ők is csak kezdő­betűvel tüntessék föl a Marlboro kopasz reklámemberét, mi több: zenekarát is.) üzleti élet mocskához képest E. L. és L. L. vállalkozók - mint ahogy azt a Wanted márciu­si számában részletesen elmesél­ték - tavaly október 28-án jelen­tették fel P. A.-t, amiatt, hogy ál­lításuk szerint az erőszakkal és fe­nyegetéssel előnytelen szerződések aláírására kényszerítette őket. P. lakásán házkutatást tartottak, és zsarolás alapos gyanúja miatt előállították. Kihallgatása után szabadlábon távozhatott. Június 26-án a rendőrség befejezte a nyomozást, és az ügy aktáit vád­emelési javaslattal átadta az ügyészségnek. P. A. július 16-án III. kerületi lakásán sajtótájékoztatóra hívta az újságírókat, mert mint elmondta, elérkezettnek látta az időt, hogy a sajtón keresztül kérje a Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség se­gítségét ügyének méltányos és jogszerű elbírálására. A korábban a személyes megnyilatkozástól ügyvédi tanácsra eltil­tott énekes­­a Wanted által felkínált lehetőséggel sem kívánt élni, majd pedig a cikk megjelenése után nehezményezte, hogy az ő verzió­jának nem adtunk helyt) azzal kezdte, hogy eddigi élete folyamán sem bűnözéssel kereste a kenyerét, és ezután sem úgy fogja. Ekkor kifogá­solta azt is, hogy a sajtó megtagadta tőle az ártatlanság vélelmét („Mi­ért nem lehettem én p. A. - kérdezte). P. A. ezután feljelentőit vette sorra. L. L.-t úgy ismerte meg, hogy egy szakosztályban atletizáltak. Egy alkalommal az Edda énekese 2-300 ezer forinttal kisegítette, amikor L. L. arra hivatkozott neki, hogy nem tudja megoldani a maga és családja megélhetését, és ha nem kap pénzt, felakasztja magát. „Ez többször is előfordult - folytatta P. A. -, majd az ő javaslatára a feleségem üzlettársa lett. Az Eddavin Bt.-nek én sohasem voltam a tagja. Pénzzel L. sohasem számolt el, hivatkozva arra, hogy ő erre nem köteles, mivel beltag. Kb. másfél évvel ezelőtt végre si­került elszámolást készítenünk egy független könyvelő irodájában, ahol rajtunk kívül a feleségem (a cég kültagja) és tanúk is jelen voltak. Ezen az elszámoláson L. L. elismerte, hogy pénzzel tartozik, amit a cég pénz­tárába befizet. Az elszámolás másnapján hihetetlen dolog történt: L. és felesége bementek a könyvelő lakásába, és L. L. neje a könyvelő kezéből kitépte, majd megette az inkriminált papírt. A céget azóta sem sikerült megszüntetni, mert L. a megbeszélt időpontokban vagy nem jelent meg, vagy pedig erősen ittas állapotban érkezett." feljelentésében az áll, hogy én kényszerítettem egy számára hátrányos üzleti szerződés aláírására. Ez a szerződés természetesen azóta sem került elő, nem tudták az iratokhoz csatolni, mivel nem létezett. Az is furcsa, hogy L. a sérelmére elkövetett állítólagos zsarolás után másfél évvel tette meg a feljelentést. " L. L. úgy véli, hogy ez a nyilatkozat, amely tele van rágalmakkal nagy szamárság volt a popsztár részéről. Az „elszámolással" és a „pa­pírevéssel" kapcsolatban L. elmondta a Wantednak, hogy valójában P. A. és akkori felesége tartozott neki, mivel ötmillió forint értékű palac­kozott bor árával nem számoltak el, így legfeljebb nekik állt volna ér­dekükben megenni a papírt. Egyébként e tárgyban polgári pert nyert egykori tárasa ellen. P.-nél kötelezte a bíróság, hogy végrehajtás terhe mellett számoljon el. Az sem igaz, hogy ő csak másfél évvel később tett feljelentést: „mielőtt erre sor került volna, már a legkülönbözőbb megyei fórumokhoz fordultam, s a­mikor úgy ítéltem meg, hogy ki tudja miért, de altatják az ügyet, a Magyar Helsinki Bizottságot is megkerestem". L. L. szerint P. A. a vesztét érzi, ezért vagdalkozik összevissza. Másik feljelentőjével, E. L.-el szemben - akivel a frontember fele­fele arányban volt tulajdonostárs egy zálogház-hálózatban - az énekes az ominózus háztáji sajtóértekezleten megismételte korábbi rendőrségi védekezését: 22 milliót adott neki kölcsön 1996 májusában, s mivel ezt nem tudta visszafizetni, emiatt került sor október 17-én a vállal­kozás megosztására. (Ennek nyo­mán E. L. zálogházlánc részesedé­sét is elvesztette, maradt neki a vállalkozás fotóautomatákkal fog­lalkozó része, amely P. A. szerint havi 300 ezer forintot jövedel­mez.) Szó sem volt tehát fegyveres fenyegetésről, ukránokról stb. Mi több, egy hétre rá a szer­ződést visszacsinálni akaró E. L ígérte be az Edda-énekesnek, hogy kinyírja, felhasználva erre a médiát és az egykori miskolci (ma országos) rendőrkapitányt, akivel neki nagyon jó a kapcsolata. Ha lúd, legyen kövér alapon P. A. mindehhez hozzátette, hogy fel­jelentője, a büntetett előéletű E. L. korábban - a név szerint meg nem nevezett­­- jelenlegi első számú magyar rendőr besúgója volt, in­nen az ismertség. Forgács László rendőrtábornok, mert hiszen róla van szó, másnap a leghatározot­tabban cáfolta P. A. állítását: ,A sajtótájékoztatón elhangzott nevét és viselőjét nem ismerem. Semmifé­le eltussolásról nem tudok, csak ar­ról, hogy P. A. ellen fegyveres zsa­rolás címén tettek feljelentést." S ha mindez nem győzte volna meg az újságírókat E. L. gyanús elő­életéről, a rocker még rátett egy la­páttal: dokumentummal szolgált feljelentője bűnöző voltárére.Esze­­rint E. L. és társai W92. március 9- én fegyveres rablást követtekből Eugen Schikler müncheni ékszert nagykereskedő sérelmére, három-­ millió márka értékben. A doku-­­ mentumod E. L. gyanúsítottként szerepel. s E. L.­ miskolci lakásán értük utol, s ké­tük véleményezte a saj­tótájékozt­atón elhangzottakat. „Én Forgács je­lenlegi országos rendőrfő­kapitány nem ismertem, tehát az informât >ra sem lehettem. Ha erre mód van ~hap*ndó vagyptttyuágí­­tásnak a ^m­ijyaatcm, hiszen ceak így tudo i bizonyítani, hogy sohat­— sem vol­t üg mök. P. A. hazudik.­­ Has mióké­ppen rágalomnak­­ tartja fc^Wocumentummal alátá-­­ masztott fegyveres rablásban való­ közreműködést: ,A dokumentuprS^yt idén januar 10-án kelt teimőrségi felj­el­et és ellenem. Ezen a \laptv. tartatlak egyébkénT^házkutat^r az~y dead or alive Edda énekesének lakgsárgNemne^/j

Next