Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám

amelyekkel garantálni tudod a jó technikát, másrészt nem tudsz annyi embert össze­szedni, hogy kifizetődő legyen. Qka: A zenészek nem ismerik ezt a zenét. Nem olyan egyszerű eljátszani. Ritchie: Mi három zenekart próbáltunk ki. Dopeman: Hozzá kell tenni, hogy a rap zene nem a világ legbonyolultabb zenéje. A húzós alapokat megcsinálják gépekkel és élő hangszerek segítségével stúdióban. Élő zene­karral egész máshogyan kell előadni, mert nem szabad túl sokat játszani, viszont ha azt játszod, ami a lemezen van... • Ritchie: Az túl kevés. PRODUCEREK Ritchie: Deseő Balázzsal, a mi produce­rünkkel nagy az egyetértés. Papája, Deseő Csaba a híres dzsesszhegedűs, Balázs inkább funky bolond. Qka: Papájában is megvan ez a bolond­ság, hiszen ő írta a Funky hegedű című számot. Hihetetlen mennyiségű zene található náluk. Bármikor viszünk hozzá új lemezeket, hogy ez figyeld, ez milyen húzós szám, azt mondja, várj egy picit! Be a szobába, hozza ki a régi kazettát vagy a bakelitet, fölrakja, hogy na, itt van az alap. Abszolút rugalmasan lehet vele dolgozni, mondjuk hajlamos arra, hogy túlzenélje, olyankor gyeplőt rá. Ren­geteg effekt-, groove-CD-t vásárolunk mi is neki. Meg is nyugodtunk Amerikában, mert ott háromnegyedrészt ugyanazokkal a CD-kel találkoztunk, amiket már beszereztünk. Ritchie: Most nagyon elment a triphopba. Bootsie: Múltkor, mikor voltam nála, tapasztaltam ezt. Nem gondoltam volna. Qka: A jungle volt a titkos nagy kedvence, amit aztán sehol nem csinált meg... Ritchie: Mert nem volt rá ideje, mindig mással foglalkozott. Bootsie: Én sem tudok másvalakit. Ha nekünk kéne dolgozni valahol, én is hozzá­mennék. Más nagyon nincs is. Pierrot-hoz nem mennék. Dopeman: A Pierrot egyébként egy halál profi alak, ő a Zolinak szabott producer. A Zoli az, aki nem akar ezzel szarakodni. Meg­mutatja, hogy ezt a zenét szereti, ilyet sze­retne hallani, ez a szövege, és ez a kis ember megcsinálja. És kurva jó fej. A Dopeman - dolog azért nem menne vele, mert én nem hagynám, hogy Tamás üljön otthon a gépe­ivel, mindig beleszólnék, és az agyára mennék, ő is egy vezéregyéniség. A mi tár­saságunk ilyen, van minimum három. A László Viktorban azért találtam valóban jó partnert, mert neki nem megyek az agyára. Én nem vagyok képzett zenész, de írok zenét.... (hangja elhalkul, egy rádiótelefon zavar be, majd megcsörren. Ogly G az.) Dopeman: Üzensz valamit? Iderakom a dik­tafonhoz. Most, egy-két­ há és... (Ogly G a maga módján szeretettel üdvözli a Wanted olvasóit.) Na visszahívlak, jó? Puszi, csaó! Hol is tartottunk? Viktor partner volt abban, hogy megcsináljam azt, amit szeretnék, én is elfogadtam azt, amit ő talált ki, mert egy nagyon tehetséges zenész, és van érzéke ehhez a műfajhoz annak dm­nére, hogy nem innen jött. Jól kiegészítjük egy­mást. A Péternek nagyon sok szerepe volt a zene megírásában, rengeteg zenei ötletet hozott, aztán meghangszereltük, ő nagyon jó dzsesszgitáros és egyre jobb lesz. Qka: 1992-ben csináltunk a Pecsában egy bulit szóra­koztassuk magunkat és baráti körünket felkiáltással, és ott is megjelentek Dopemanék és hozták az egyetlen gitárt. Péter: Kissé furcsa volt a felállás, magnóról ment valami, egy idióta kisgyerek gitározott... Qka: Megvan videón! FIKÁZÁS Qka: Na mi volt az a „mindenféle kannibálok”? Teee! Ritchie: Szóval ugrabugráló kannibálok?!, de van egy olyan klipünk, amelyikben a Dopeman benne van. Dopeman: Persze, hogy van. És fel is vállalom. Nem ültem a vonaton, de ott álltam az indulásnál. Egyéb­ként nem azt mondtam, hogy ugrabugráló kannibálok, hanem hogy „bekapcsolom a tévét, mit látok, minden­féle kannibálok”. Qka: Ez egyébként dicséret, mert bármikor bekap­csolod a tévét, mi mindig ott vagyunk. Dopeman: Igazából nem is nektek szólt, hanem inkább annak, hogy másokkal ellentétben minket állan­dóan háttérbe próbálnak szorítani. Levesznek televízi­ókról, felraknak, levesznek. Most kitalálták, hogy azért nem mehet a klipem, mert megy a Zolié. Miért ugyan­az? Hogy meri azt mondani az M-Sat Top 10-ben a mű­sorvezető, hogy és most itt van Ganxsta Zolee és a Kartel Dopeman formáció? Annyit nem járt utána, hogy nem formáció vagyok! Én egy­forma vagyok! Titeket hagynak. Qka: De ez a szöveg valahogy máshogy jött le. Ritchie: Nektek nem az az imidzsetek, hogy hát­térben vagytok? Dopeman: Nem, ez hülyeség. Ezt hallgatom állan­dóan, hogy igen, nyugodjatok meg, itt az a reklám, hogy nem vagytok reklámozva. AZ ÁRRAL W: Az Árral Szembeni még nem fikáztátok. Bootsie: Mert minket még nem lehet. Nem volt időnk hibázni. Ritchie: Micsoda? Qka: Volt egy három éven keresztül felvett imi­dzsetek, ugyanolyan, mint a Firmának, azaz, aki nem olyat csinál, mint ti, az fos. Bootsie: Ez így is van. De respektálom a ti sikerei­teket, különösen Dopemant, mert ő az erősebb. Dopeman: Elfújtok most. BenSki: Beláttuk egy idő után, hogy tök mindegy, hogy az embereknek hitelesek vagyunk-e vagy sem. Inkább az üzleti élet van előtérben, ebből a szem­pontból megértem mind az Animal Cannibals-, mind a Kartel-, mind a Dopeman-féle vonalat. Már alig várom, hogy közöttetek lehessek. W: Ez Az Árral Szemben! BenSki: Ugyanakkor megtartom az elveimet, csak bizonyos helyzetekben félrerakom. Dopeman: Minél többet rakod félre, annál jobban jársz. BenSki: Egy olyan lemezt kell csinálni, amibe el tudjuk rejteni a turbószolár zene között saját magunkat is. A új Future Sound of Budapest-válogatás viszont egy olyan megjelenési lehetőség, ahol abszolút saját magunkat adhatjuk. Az underground közönség elköny­velheti, hogy igen, láttam az Árral Szembent, psziche­delikus, kreccselnek benne, hallottam már, hogy dr. Bootsie DMC-bajnok. Vidéken pedig megmutathatjuk, hogy van egy négerünk, atyaisten­, és mindenki leszopja magát. Szomorú. Ez Magyarország, nem egy imidzzsel lehet mindenhova menni, hanem mindig alakítani kell. Dopeman: Látod, hogy megalkudtál? Én pinapecér, bunkó állat maradtam egyfajta imidzssel. BenSki: Az a vicces, amit korábbban nem gondoltam volna, hogy mi is képlékenyek vagyunk. Minket is fikáznak Firmáék azért, mert Bázakerettye-alsón fizetnek nekünk, és nemcsak az úti­költséget fizetik ki. W: Pedig egy posse-ban voltatok a Firmával. Bootsie: Minden alkalommal el­mondom nekik, hogy öt év után pénzt szeretnék keresni az elisme­résen kívül. Én még nem láttam egyetlen olyan rappert sem, aki első lemeze után ne lenne a legnagyobb dzsodzsó. Nézd a Nast, lepukkant figura volt, hatalmas sztár lett, leszarja az utcai hülyeségeket. Ritchie: Én azért hiszek abban, hogy azért csinálja valaki ezt a zenét... Bootsie: Én is szeretem... (Iszonyú hangzavar támad.) Dopeman: Megmondom, nekem meddig volt szerelem. Addig volt sze­relem, amíg otthon csináltam a ládi­­dádit angolul, akkor is szerelem volt, amikor lementem az Etnofon stú­dióba, ahol cimbalom állt a följátszó helyiségben, és én fizettem azért kétezer forintot óránként, hogy ott lehessek. Amikor egy lemezt készítek, már nemcsak szerelem, hanem munka és felelősség magammal és a közön­séggel szemben. Innentől kezdve nem szerelmeskedek senkivel. Qka: Amikor kint vagy a szín­padon, akkor azért vagy ott, mert van még huszonöt perced és utána csengetnek vagy élvezed azt a számot és a közeget? Dopeman: Van, amikor azt érzem, hogy legyen már vége. Amikor olyan helyekre megyünk le, mint Harta? Szar a hely. És van, amikor le­megyünk, mondjuk Győrbe, és érzem azt, hogy élvezem és ott akarok lenni napestig. Qka: De az neked nem kihívás, hogy azt a közönséget is csakazértis megfogjad valahogy? Dopeman: Tévedésbe ne essél, én hajtok, ha kifizeti a jegyre a pénzt, akkor a közönség megérdemli, hogy megdögöljek a színpadon. Qka: Volt, amikor minket is rock­kocsmába hívtak meg, és nem tettük azt, hogy adjunk le még három számot, aztán tűnjünk, nehogy meg­késeljenek, hanem elkezdtek ordi­­bálni valamit, megvolt a kontaktus, mi pedig amit ordibáltak, minden számba beleszőttük a megfelelő helyre. Egyébként a rockerközönség a legjobb közönség, meg a punk, mert fölteszi a középső ujját és végigugrálja és végigordítja az összes számot. Dopeman: Nem szeretnék fikázni tovább, mert fáradt vagyok hozzá, inkább a pénzt szeretném számolni. Ha fikázni kell valakit, akkor majd egy embert fogok, aki ha visszajön, a legnagyobb szégyene lesz a magyar popzenének. Geszti Péter. Bootsie: Vissza fog térni? Dopeman: Vissza, bébé Fotó: Lukács Dávid április­i ur*asztal

Next