Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 4. szám

FImJf^(T1*^fiíT ‘TTMr7rrjfn«if/fin)fèJ?/M? Tudom jól, ha érdemben kívánnék szólni, akkor New Yorkba kéne repülnöm, s ott, a föld alatt kéne túlélési metrógyakorlaton részt vennem. Lehet, hogy ekkor poszt­­humusz közlésre kényszerülne a Wanted, de egy újság adjon a hitelességére. Helyette kamaszkori félelmeimre emlékezem, amit a rendszer duzzogó entellektuelje, Boldizsár Iván: New York percről percre című könyve okozott. Talán ott olvastam egy felvágós lányról, akinek a pólóján a „New York-i metrón utaztam" felirat szemtelenkedett. Komszomolistának is büszkeséggel betudható rettegéssel csuktam be a könyvet és a világot magamra, eközben Magyarország agrár-ipari országból ipari-agrár országgá vált. Az első metrójegyemet frankért vettem, s nekem, mint home­­lessnek mind a mai napig a párizsi metró jelenti a szülői ház pin­céjét. A fehér csempék a kék kis szegéllyel, a szecessziós vasrácsok és idegbeteg motívumaik, a zegzugos járatok, harmonikát nyelt raszták napszemüvegei, kurvák eldobott csikkjei a gumiszőnyegbe taposva, üres Gauloise dobozok - igen, inkább születésnapi Andersen mesékre emlékszem, amelyek a felszínre vezető kapukat rejtették maguk mögött, álom és titok. A vagonba például belép egy fiatal férfi Ca herceg­, kihúzza magát, szemében valódi büszkeség s Villon dallamos nyelvén koldulni kezd. Míg haz­ terminál ránk szónokol, magam is lelkessé válók, mint a konvent Danton beszédei alatt. Pénzt persze nem adok, magam a koldusnál is nyo­morultabb, Keleti Európai vagyok, tehát felszabadult rabszolga a déli megyékből. De nincs sok időm a kéregetés arisztokratájára, beszáll egy erősítőtől púpos rocker a '68-ban palackozottakból s máris belecsap a hordozható elektromosságba. Erősítője a kutyája. A gazda és hű barátja kezd egymásra hasonlítani. Kifejezetten hamis, de valahogy illik ez a St. Denis állomáshoz. Nem tudom kivárni a Deep Purple variációk végét, jönnek az ellenőrök. De pszichedelikus horrorban a budapesti metrónak adom az aranypatkányt. Modern orosz átvétel Brezsnyev kedvezményes készletéből. HIDEG FÉMEK, HIDEG KÉKKEL ÉS ÜRES FELÜLETEKKEL. Modernsége már születése pillanatában anakronisztikus volt. Kétségkívül volt három perc az elején, amikor azt hittem, hogy a Vosztok űrállomás sterili­záló részlegében mozgólépcsőzöm, de amiben hittem a Nagyvárad tér elején, az elmúlt mire az Arany János utcához értem. Inkább egy fehérvérűségben szenvedő fémkígyó redős bel­sejének látom. A félig állat s félig emberarcú lények, szőrkabátban, nejlonszatyorral, kötött sap­kában állnak egymás mellett, vakon. Hangjelzéssel tudatják, hogy a kígyó enni kíván. Belépnek az olajjal teli konzervdobozba, felcsendül a Batthyány tér kezdetű oratórium, beáll a hullamerevség. Mire a metró megpillantja a napot, már csak fekete tetemek hevernek a műbőr­padon. Bakács Tibor Settenkedő április u­antrol .

Next