Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 6. szám

KIS SZÍNES A nagyközönség igazából csak mostanában kezd felfigyelni rá, pedig Adam F - polgári nevén Adam Fenton - régi motoros a drum’n’bass szakmában, első felvételei már több mint háromévesek. A nagy sláger, a Circles is régi szám, csak új változatban lett siker 1997-ben. Az eklektikus jungle ifjú mestere a nyugat-londoni Notting Hill negyed északi csücskében található Cobden Clubban, haj­dani kiadója, a Goldie-féle Metalheadz tőszomszédságában fogadta a Wanted kérdéseit. Az interjúra az­­ új kislemez, a Music In My Mind megjelenése adott apropót, de ennél is fontosabb, hogy Adam F albuma, a Colours április közepén végre Magyarországon is forgalomba került.­ ­ Manapság egyre több drum’n bass partyt tartanak Budapesten, és azokon szinte himnuszként csendül fel Dirty Harry című számod. Vonzanak a hetvenes évek és az olyan korabeli filmzenék, mint a Piszkos Harry? - A filmzenék nagyon. Maga a munka mennyisége, amit egy ilyen alá­festő zenébe fektetnek - összeszedni a zenekart, megírni és levezényelni a szólamokat -, már az is lenyűgöző. És azok a komponisták, Quincy Jones, Bob James! Az én Dirty Harry számomnak konkrétan nincs köze magához a filmhez, nincsenek benne hangminták az eredeti zenéből, csak a hangulatát akartam újrateremteni. Ha az eredeti mixet meghallgatod, az teljesen más, mint amelyik az albumra került: jobban hullámzik, többet változik a számon belül. Úgy néz ki, idén én is fogok filmzenéket kom­ponálni, épp most írtam alá egy új szerződést. Szerintem ez jelentheti a következő lépcsőfokot a drum’n’bass számára. Tele a tököm azzal, hogy már a samponreklámokban meg hasonló szarokban is drum’n’bass szól. Sokkal inkább olyan filmekben lenne a helye, mint a Starship Troopers vagy a Csillagok háborúja.­­ A Dirty Harry mellett több számban is érzem a hetvenes éveket: mindjárt ott van a '73 című, aztán az album címadó dala, a gitáros Ronny Jordannal felvett Colours, meg az Everything But The Girl éne­kesnőjével, Tracey Thornnal közös The Tree Knows Everything. Ezek a dalok óriási kontrasztban vannak az olyan félelmetes drumn’bass-kom­­pozíciókkal, mint például a Metropolis. Hogyan férnek meg benned ilyen szélsőségek? - Ilyen vagyok. Mindenki más irányból közelíti meg a drum’n’basst, rengeteg irányzat van: intelligens, hard step, dark core, jazz step, jump up meg hasonlók. Az én stílusom a fúzió, az előbbiek keverése, elegyí­tése. Imádom a dzsesszt. Nekem a drum’n’bass és a dzsessz kereszte­zése nem a trombitát és a fúvósokat jelenti, sokkal inkább az érzést és a szabadságot. A dzsessz szabadságát a drum’n’bassbe átmenteni igazi kihívás. Hogy a zenéd kiszámíthatatlan legyen, ne tudja a hallgató merre fejlődik az a bizonyos szám. Úgy érzem, a számaim kis sztorik. Minden számom rendesen ki van találva, és nagyon sokat rágódom a címeken. Egy számnak legyen olyan címe, ami előre vetít egy képet a zenéről, gon­­dolkoztasson el, hogy miért éppen Aromaterápia vagy ‘73. Az album címe - Színek - fejezte ki számomra legjobban azt a sokféleséget, ami hall­ható rajta, a stílusokat, az ízeket. Számomra a zene egy másfajta kom­munikációs forma, a nyelvi határokon túl. Az érzelmekre hat, és minden­ki másképpen éli meg. Ez a lemez az életem különböző szakaszainak pil­lanatképeiből áll össze. A Metropolist egy klub ihlette, a Music In My Mind a dzsessz-funk és Herbie Hancock iránti rajongásomról tanúskodik. A Fender szintetizátor dzsesszes hangzását is imádom. A Fender Rhodes modellnek két neve is van, az egyik 88, a másik 73, félig meddig innen jött az a bizonyos dal és az a dalcím is. - Már nem csinálsz remixeket? - Nem. Tudnék dj-skedni, remixelgetni, de mondd csak, felkéri valaki Stevie Wondert vagy a Jamiroquait ilyesmire? Naná, hogy nem! És miért nem? Mert ők előadók, művészek, nem remixerek. Az emberek azért jönnek hozzánk remixekért, mert ez az egész drum’n’bass-dolog olyan új, hogy kevesen értünk hozzá igazán, és nyilván minket kérnek fel, ha kell valami jó kis remix. Nagyon szeretek producerként dolgozni mások lemezein, együttműködni másokkal, közösen komponálni, de a remixelés mostanában teljesen hidegen hagy. - Együttműködés, az akad az albumodon bőségesen. Ezek a közös számok hogyan jöttek össze? - Mindegyik szám máshogyan. A Colours kész volt, de még egy George Benson-típusú gitárhangzást akartam hozzátenni, és mivel Angli­ában vagyunk, így csak Ronnie Jordan jöhetett számításba. Megmutattam a számot, feljátszotta a gitárt. Nagyon profi, pikk-pakk, és már végzett is. Tracey Thorn vendégszereplése bizonyos fokig „adósságtörlesztés” volt, ugyanis korábban csináltam egy remixet az Everything But The Girlnek. - Az albumon a szövegeket is te írtad. Ez nem általános a mű­fajban. - Szeretem magam irányítani a számaimat. Nem úgy vettük fel őket, hogy jöttek a vendégek, és én szabad kezet adtam nekik. Minden előre ki volt találva a kis trombitahangoktól a szövegekig. Oké, ha Miles Davis jött volna le a stúdióba, neki biztos azt mondom: játssz valamit, amit akarsz! A drum’n’bass amúgy is egyszemélyes „zenekarokkal” van tele. Aztán meg a zenei műveltségem teljesen tradicionális: soha nem kezeltem számítógépeket, mindent élőben kezdtem - lehet, hogy ez is számít. - Az új maxin a Circles élő változata valami hihetetlen! Hogy néz ki Adam - koncerten? - Örülök, hogy tetszik, mert már jó ideje csesztetem a lemezcéget, hogy a kijöhessen egy élő CD, egy teljes koncert. Régebben az összes fellépésem lassú volt, tök olyan, mint az albumon, de most minden számot teljesen áthangszereltem a koncertre: tíztagú kísérőzenekar áll a színpadon - gitárok, dob, basszus, fúvósok­­, meg van egy rohadt profi MC-m is. Majd’ szétrobban az energiától az egész! Úgy építem fel a prog­ramot, hogy folyamatosan emelkedjen a hangulat: a 73, aztán a többi dzsesszes szám, a vége felé a Metropolis, lézerekkel, meg minden franccal. - Hogyan látod a drum’n'bass-színtér jövőjét? - Azt hiszem, pont olyan lesz, mint a hiphop: tíz év múlva ugyanúgy lesznek felvizezett drum’n’bass-dolgok, amik felkerülnek a listákra, de ugyanúgy megmarad egy nagyon kemény underground is. Az igazi, ere­deti mindig Angliából fog jönni, ahogy a hiphop Amerikából. De mindig az underground lesz a legfontosabb. Nótári Péter ,vibrátor június

Next