Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 6. szám
The Wilsons Mercury/PolyGram A találó Wilsons néven duóba tömörülő Carrie és Wendy papája a Beach Boys legendás komponistája Brian Wilson, a hátsó borító fotóján büszkén pózolnak is vele a lányok. A név kötelez - nem csapta össze a lemezt a család, rengeteg kiváló stúdiózenész, sőt egész nagyzenekar serénykedik, a producer pedig maga Brian Wilson. A vokál és hangszerelés a családi hagyományoknak megfelelően rendben is van, ahol elszúrták a dolgot - nem kerestek jobb dalszerzőket - így kissé érdektelenre sikerült a dolog. gg Slayer Columbia/Sony Az ismét Rick Rubin által producerált műsor mindazon javakban bővelkedik, melyeknek annyira híján van az utolsó két Metallicaalbum. A fanatikus metalisták nyugodt (?) szívvel mérhetik vérnyomásukat a szapora kézlábdobra, nem kell kitérniük hitükből, hogy a zordon kinézetű Kerry King hajhálót húz a fejére, és bendzsót ragad, nincsenek elektronikus ketyerék, csak brutális riffek, mániákus szólók és üvöltések a korábbi lemezek modorában. Slayerék csak ritkán lassítanak, akkor is csak a Black Sabbath tiszteletére. Kárpótlás a trash veteránjainak. -fülöp-Perry Blake PolyGram Szomorúság a vérében, szülei lehető legkésőbbi gyermeke. Albumát hallgatván úgy tűnik, mintha az ír Perry Blake magányos kamaszkorában a David Bowie/Pat Metheny-féle This Is Not Americát hallgatta volna egy végtelenített kazettán, aztán mikor előjött a szobából, már a szimfonikusokkal támogatott triphop egyeduralta a világot. A húszas évei közepén járó Perry csinált egy demót, bement vele a Polydorhoz, ahol egy komplett nagyzenekart, sok stúdióidőt és teljes művészi szabadságot kért. És kapott, ami a dalok hallatán nem meglepő. Ez az utóbbi hónapok legegységesebb hangulatú, hangzású lemeze. Akkora remekmű, mint egy ház! Vagy mint az a templom, ahol Perry felénekelte súlyos vokáljait. Perry Blake-nek két hasonló tehetségű szellemi rokona van e pillanatban: a szintén ír Neil Hannon (alias The Divine Comedy) és a svéd Jay-Jay Johanson, a különbség csak annyi, hogy ő komoly művész, a másik kettő viszont ironikus fajta. -dzs-Martha Wash The Collection Lehet egy nőnek bika hangja? Bölömbika, az igen... Nos, Martha Wash mindkettőt tudja, meg mindazt, ami a kettő között van, elég visszaemlékeznünk arra az 1990-es C&C Music Factory-számra, amelyben azt ordítja: Everybody dance now! A gospelen és operán iskolázott molett fekete vokálkirálynő a kései diszkószíntértől az aktuális RnB- és housetájig egy rakás világslágert segített világra, ezeket gyűjtötte most egy lemezre (It’s Raining Man című klasszikusát - halleluja! - RuPaullal duettben vette fel újra), de három vadonatúj dalt is legyártott. Kiváló dolgozó, most végre megtudtuk a nevét. -dizsi-Hot Jazz Band A szívemben titokban Sony Az 1985 óta működő és számos hazai, illetve nemzetközi dzsessztrófeával büszkélkedő Hot Jazz Band második lemezén a két világháború közti magyar populáris dalkultúra előtt tiszteleg, de nem a depressziós slágerekből válogat mint Dévényi Ádám és Postássy Juli tette 1986-ban a Nincs kegyelem című szintetizátorizált nagylemezen, hanem a vidámabb kuplékból (akad későbbről származó kakukktojás is, a Mézga család zseniális főcímdala). A korabeli zárt magánhangzós énekstílben és a szvinges, dixis hangulatokban otthonosan mozgó hattagú zenekar mellett időnként hallhatunk vendégművészeket is, köztük egy sztepptáncost (!), meg az uniszexi Szekeres Adrient, akinek imádnivaló a hangja, de itt sajnos nem hozza ki magából és a dalokból a maximumot. Amerikában a hasonló zenei világban pattogó Squirrel Nut Zipper (lásd: Wanted 1998/4) arat hatalmas sikereket, ám ők saját dalokat tesznek lemezeikre - talán ez lehetne a következő kihívás a HJB számára is. -tenorbendzsó-Izzy Stradlin 1174. BMG/Geffen Már annak idején is Izzy Stradlin volt a kedvencem a Gázrózsákból, valószínűleg azért, mert ő volt a legkevésbé rakenroll-faszkalap az egész szimpatikusan induló, aztán később önmaga megalomániájába és kokó-addikciójába poshadó Los angeles-i glamsterpunker társaságból. Stradlin utóbb már nem muzsikált Slashékkel, a legnagyobb pörgés idején lelépett, csinált egy Izzy Stradlin and the Ju Ju Hounds címmel megjelent stonesos, bluesos, sok jó és sok rossz kritikát kapott albumot; adott mániájának, az autóversenyzésnek, aztán meg, mikor tele lett a hócipője, utazgatott mindenfelé, Angliába, Dél- és Észak-Európába, Közép-Amerikába. Mikor megjött a kedve megint, akkor összeszedte zenészbarátait (például az exkollégát, Duff McKagant) plusz az öcsikéjét és csak úgy, mindenféle kommerciális vagy egyéb presszió és szempontok nélkül, elkezdtek dalokat kreálni. A borítóján Stradlint rövid hajjal, kovbojgúnyában, valami szikes, sivatagi tájon egy ősrégi gitárral és erölködővel mutató album épp olyan, amilyennek gondolhatjuk: a '60-as, 70-es évek zenei tradícióiban hempergőző, blues, rock and roll, rockabilly, country, surfrock elemeket vegyítő, azaz nem is vegyítő, hanem sokkal inkább azokat stílusgyakorlat jelleggel elővezető dalok sora. Stradlin dalai, bár egyáltalán nem emlékezetesek, legalább nem erőlködnek. A country-számok és az itt-ott felbukkanó jellegzetes gitárhangszínek legalább viccesek, és az van, hogy ez az erősen (gyenge) közepes lemez még mindig jobb, mint Slash gagyizása, vagy Axel Rózsinak a rockmagazinok hírrovatait időről-időre megtaláló, újrakezdést és aktuális stílusdefiníciót sejtető kamuzásai. Bonnie Raitt Fundamental Bonnie nem ment át etnotechnóba, Fundamental című új albumán is maradt a maga kis régi szabású női bluesánál, melyet a hetvenes évek hajnala óta visel. A kilencvenes évek hajnalán, a whiskysüvegből való kikapaszkodása után Grammy-esővel tisztára mosott gitáros-énekesnőt ezúttal Mitchell Froom és Chad Blake producer urak támogatták, akikről elég legyen annyit mondani, hogy Suzanne Vega érett periódusa, Sheryl Crow borúsabbik oldala, a Soul Coughing arthopja és a kanadai Ron Sexsmith folklírája általuk került lemezre. Nagyon tiszta, de sohasem steril hangzásba csomagolják a 49 éves blueswomah hangulatos gitárjátékkal fűszerezett dalait, melyek egyetlen téma körül forognak: öt számcímben szerepel a „love" szócska. Lemezhallgatás közben ráébredtem, hogy Bonnie tásképpen Michelle Shocked és Sheryl előfutára, a legidősebb nővér, aki a saját kárán tanul, hugkál meg már az övén. Az vesse rá az első követ, akit majd jól pofán vágok. -dzsózefin- - ener - Megnyílt! MÉ PlfTV,mind a legritkább ritkaságok/ USA/Japan import, a legújabb válogatások, rendelés katalógusból, zenei magazinok, zenei könyvek i1 kihasznált CD, LP eladás, vétel készpénzért is nyitvatartás: hétfő-péntek: 11.00-20.00, szombat: 11.00-16.00 music *land június MSlu/«fullerma$70