Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 6. szám

The Wilsons Mercury/PolyGram A találó Wilsons néven duóba tömörülő Carrie és Wendy papája a Beach Boys legen­dás komponistája Brian Wilson, a hátsó borí­tó fotóján büszkén pózolnak is vele a lányok. A név kötelez - nem csapta össze a lemezt a család, rengeteg kiváló stúdiózenész, sőt egész nagyzenekar serénykedik, a producer pedig maga Brian Wilson. A vokál és hang­­szerelés a családi hagyományoknak megfe­lelően rendben is van, ahol elszúrták a dol­got - nem kerestek jobb dalszerzőket - így kissé érdektelenre sikerült a dolog. gg Slayer Columbia/Sony Az ismét Rick Rubin által producerált műsor mindazon javakban bővelkedik, melyeknek annyira híján van az utolsó két Metallica­album. A fanatikus metalisták nyugodt (?) szívvel mérhetik vérnyomásukat a szapora kézlábdobra, nem kell kitérniük hitükből, hogy a zordon kinézetű Kerry King hajhálót húz a fejére, és bendzsót ragad, nincsenek elektronikus ketyerék, csak brutális riffek, mániákus szólók és üvöltések a korábbi lemezek modorában. Slayerék csak ritkán lassítanak, akkor is csak a Black Sabbath tiszteletére. Kárpótlás a trash veteránjainak. -fülöp-Perry Blake PolyGram Szomorúság a vérében, szülei lehető leg­későbbi gyermeke. Albumát hallgatván úgy tűnik, mintha az ír Perry Blake magányos kamaszkorában a David Bowie/Pat Met­­heny-féle This Is Not Americát hallgatta volna egy végtelenített kazettán, aztán mikor előjött a szobából, már a szimfoni­kusokkal támogatott triphop egyeduralta a világot. A húszas évei közepén járó Perry csinált egy demót, bement vele a Poly­dorhoz, ahol egy komplett nagyzenekart, sok stúdióidőt és teljes művészi szabad­ságot kért. És kapott, ami a dalok hallatán nem meglepő. Ez az utóbbi hónapok leg­egységesebb hangulatú, hangzású lemeze. Akkora remekmű, mint egy ház! Vagy mint az a templom, ahol Perry felénekelte súlyos vokáljait. Perry Blake-nek két hasonló tehetségű szellemi rokona van e pilla­natban: a szintén ír Neil Hannon (alias The Divine Comedy) és a svéd Jay-Jay Johanson, a különbség csak annyi, hogy ő komoly művész, a másik kettő viszont iro­nikus fajta. -dzs-Martha Wash The Collection Lehet egy nőnek bika hangja? Bölömbika, az igen... Nos, Martha Wash mindkettőt tudja, meg mindazt, ami a kettő között van, elég visszaemlékeznünk arra az 1990-es C&C Music Factory-számra, amelyben azt ordítja: Everybody dance now! A gospelen és operán iskolázott molett fekete vokálkirálynő a kései diszkószíntértől az aktuális RnB- és house­­tájig egy rakás világslágert segített világra, ezeket gyűjtötte most egy lemezre (It’s Rai­ning Man című klasszikusát - halleluja! - RuPaullal duettben vette fel újra), de három vadonatúj dalt is legyártott. Kiváló dolgozó, most végre megtudtuk a nevét. -dizsi-Hot Jazz Band A szívemben titokban Sony Az 1985 óta működő és számos hazai, illetve nemzetközi dzsessztrófeával büsz­kélkedő Hot Jazz Band második lemezén a két világháború közti magyar populáris dalkultúra előtt tiszteleg, de nem a dep­ressziós slágerekből válogat mint Dévényi Ádám és Postássy Juli tette 1986-ban a Nincs kegyelem című szinte­­tizátorizált nagylemezen, hanem a vidá­mabb kuplékból (akad későbbről származó kakukktojás is, a Mézga család zseniális főcímdala). A korabeli zárt magánhangzós énekstílben és a szvinges, dixis hangulatokban otthonosan mozgó hattagú zenekar mellett időnként hall­hatunk vendégművészeket is, köztük egy sztepptáncost (!), meg az uniszexi Sze­keres Adrient, akinek imádnivaló a hangja, de itt sajnos nem hozza ki magából és a dalokból a maximumot. Amerikában a hasonló zenei világban pat­togó Squirrel Nut Zipper (lásd: Wanted 1998/4) arat hatalmas sikereket, ám ők saját dalokat tesznek lemezeikre - talán ez lehetne a következő kihívás a HJB szá­mára is. -tenorbendzsó-Izzy Stradlin 1174. BMG/Geffen Már annak idején is Izzy Stradlin volt a ked­vencem a Gázrózsákból, valószínűleg azért, mert ő volt a legkevésbé rakenroll-faszkalap az egész szimpatikusan induló, aztán később önmaga megalomániájába és kokó-addikci­­ójába poshadó Los angeles-i glamster­­punker társaságból. Stradlin utóbb már nem muzsikált Slashékkel, a legnagyobb pörgés idején lelépett, csinált egy Izzy Stradlin and the Ju Ju Hounds címmel megjelent sto­­nesos, bluesos, sok jó és sok rossz kritikát kapott albumot; adott mániájának, az autó­­versenyzésnek, aztán meg, mikor tele lett a hócipője, utazgatott mindenfelé, Angliába, Dél- és Észak-Európába, Közép-Amerikába. Mikor megjött a kedve megint, akkor össze­szedte zenészbarátait (például az exkollégát, Duff McKagant) plusz az öcsikéjét és csak úgy, mindenféle kommerciális vagy egyéb presszió és szempontok nélkül, elkezdtek dalokat kreálni. A borítóján Stradlint rövid hajjal, kovbojgúnyában, valami szikes, siva­tagi tájon egy ősrégi gitárral és erölködővel mutató album épp olyan, amilyennek gon­dolhatjuk: a '60-as, 70-es évek zenei tradí­cióiban hempergőző, blues, rock and roll, rockabilly, country, surfrock elemeket ve­gyítő, azaz nem is vegyítő, hanem sokkal inkább azokat stílusgyakorlat jelleggel elő­vezető dalok sora. Stradlin dalai, bár egy­általán nem emlékezetesek, legalább nem erőlködnek. A country-számok és az itt-ott felbukkanó jellegzetes gitárhangszínek leg­alább viccesek, és az van, hogy ez az erősen (gyenge­) közepes lemez még mindig jobb, mint Slash gagyizása, vagy Axel Rózsinak a rockmagazinok hírrovatait időről-időre meg­találó, újrakezdést és aktuális stílusdefiníciót sejtető kamuzásai. Bonnie Raitt Fundamental Bonnie nem ment át etnotechnóba, Funda­mental című új albumán is maradt a maga kis régi szabású női bluesánál, melyet a hetvenes évek hajnala óta visel. A kilenc­venes évek hajnalán, a whiskysüvegből való kikapaszkodása után Grammy-esővel tisztára mosott gitáros-énekesnőt ezúttal Mitchell Froom és Chad Blake producer urak támogatták, akikről elég legyen annyit mondani, hogy Suzanne Vega érett perió­dusa, Sheryl Crow borúsabbik oldala, a Soul Coughing arthopja és a kanadai Ron Sexsmith folklírája általuk került lemezre. Nagyon tiszta, de sohasem steril hang­zásba csomagolják a 49 éves blueswomah­ hangulatos gitárjátékkal fűszerezett dalait, melyek egyetlen téma körül forognak: öt számcímben szerepel a „love" szócska. Lemezhallgatás közben ráébredtem, hogy Bonnie tásképpen Michelle Shocked és Sheryl előfutára, a legidősebb nővér, aki a saját kárán tanul, hugk­ál meg már az övén. Az vesse rá az első követ, akit majd jól pofán vágok. -dzsózefin- - ener - Megnyílt! MÉ PlfT­­­V,m­ind a legritkább ritkaságok/ USA/Japan import, a legújabb válogatások, rendelés katalógusból, zenei magazinok, zenei könyvek i1 ki­használt CD, LP eladás, vétel kész­pénzért is nyitvatartás: hétfő-péntek: 11.00-20.00, szombat: 11.00-16.00 music *­land június MSl­u/«fullerma$70

Next