Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1998 / 8. szám
El kellett telnie egy kis időnek, mire leesett, hogy mi az a furcsa érzés. Ott ülsz kettesben egy csinos, egzotikus, pongyolás szirénnel egy sátorban, aki ráadásul nemcsak a hangjával, de eszméletlen csípőtekergetésével is képes lenne elcsábítani. De mégse tudsz olyasmire gondolni. Ez a nő nem praktikákkal, hanem a kisugárzásával ragad magával. A budapesti Zene ünnepén történt fellépése után beszélgettünk. ALEX KASIEKNEK az utóbbi szűk másfél évben ez a mostani Sziget buli lesz a negyedik fellépése minálunk. A tavalyi Zene Ünnepén az ő személyében volt már szerencsénk az egyik vezető etnodance csapat alapító tagjához. Aztán jött a roma jam a Gellért-fürdőben, és pár hete ő billentyűzött NATACHA ATLAS zenekarában. Ha még hozzávesszük, hogy jó tíz éve járt először Magyarországon, kapásból adja magát a kérdés: miért szeret ő itt ennyire? - Mennyire volt más a mai este a tavalyi Transglobal Underground koncerthez viszonyítva? - A múltkori alkalomra alig emlékszem, annyira beteg voltam. A ma este nem volt rossz, de a hangom kicsit kivan, így nem tudtam az igazi formámat hozni. Jobb előadást szerettem volna, a közönségre viszont nem lehetett panasz. - A szólólemezeid alapján nagyobb eltérést vártam a megszokott Transglobal-os ethno-dance hangzástól. - Ezt néha tényleg érezhetted, például az új rap és drum & bass keverék számunk, a szokásostól eltérően, most tényleg belekerült a műsorba. De a számok többsége mégis meghatározott, klasszikus arab skálákból és ritmusokból építkezik. Ilyen elemek nincsenek a T.U. zenéjében, így a dalaim sokkal inkább hasonlítanak a 70-es évek egyiptomi zenéjére, mint a mai tánczenékre. Összességében az én felfogásom sokkal tradicionálisabb, de egyben sokkal kísérletezőbb is. Nálam az arab zene a mag, és ezt színesíti a nyugati zene. A Transglobalnál ez pont fordítva van. - A zenédet modern arab zenének definiáltad. Mitől lesz modern? - A hangzástól, amit a mai technológia tesz lehetővé. A libanoni slágerlistán a 20. helyre jutott az Amulet című számom. A videó klipjét is állandóan játsszák. Szóval ezt senki előtt nem kell bizonygatnom, mert ez a visszajelzés számomra azt jelenti, hogy tényleg mai zenét csinálok. Hogy viszonyulnak a munkádhoz a tradicionális arab zene hívői? - Általában jól, csak az idősebbek mozognak néha. De ez így van minden kultúrában, Európában és Amerikában is. Az öregek nem akarnak változást. Nekünk meg el kell jutni oda, hogy megértsük a nagyapáinkat. - Mit jelent számodra a tánc? - Benne van a véremben. Amit én csinálok az arab tánc, elsősorban a nőiség bemutatásáról szól. Nem olyan bonyolult, mint az indiai tánc, ami például az ujjak mozgásával történeteket mesél el. Az én mozgásom ösztönösebb, a testnek a Földdel való kapcsolatát, a feminin szexuális erőt reprezentálja ezen a kígyószerű hullámzáson keresztül. - Milyen a hastánc fogadtatása általában? - Keleten nem kapom meg azt a tiszteletet, ami itt egy táncosnak kijár. Ott a hastánc mindig is a laza erkölccsel és a prostitúcióval fonódott össze. Gyakran még a legmagasabb szintű táncosok is csak testük áruba bocsátásával tudják elképzelni saját felszabadításukat. De hangsúlyozom, ez teljesen az egyéntől függ. Nekem személy szerint nem volt még problémám ebből. Régen még night-clubban is dolgoztam, de sose inzultáltak. - Az itt fellépett zenekarod csupa európaiból áll. Nem okoz gondot velük interpretálni az arab zenét? - Ez csak és kizárólag az egyénen múlik. Persze, vannak fehér emberek, akik egy életen át is hiába próbálkoznak az arab, az indiai vagy az afrikai zenével. Nekik nem adatott meg az isteni tehetség. Aztán akadnak, akik talán előző életeikből hoznak olyan tapasztalatot, ami számunkra megmagyarázhatatlan és a bőrszíntől függetlenül teljesen spontán árad belőlük egy másik nép lelke. - Mit szeretnél elérni a zenében? - Annyira el akarom sajátítani az arab skálákat, hogy az éneklésen keresztül képes legyek megérinteni bizonyos csakrákat. A zene be tudja kapcsolni a test ezen pontjait és egy gyógyító folyamatot indíthat meg. - Mondják, hogy sok híres énekesnek kinyílik a torok csakrája. Te érzed vagy hallod ezt? - Igen, különösen egy embernél érzem azt, hogy teljesen nyitva volt neki. Abdel Halim Hafez-nek hívják, ő az én példaképem. Már nincs köztünk, de jóval a halála után egyszer eljött hozzám egy álmomban. Egy kisfiú formájú angyal várt rá, így nem volt sok időnk beszélni, de egy mondata nagyon megérintett. Azt mondta, nem kéne magamnak feleslegesen ennyi zűrt okozni. Bárcsak el tudnám érni az ő szintjét. - A zenei fejlődésen kívül mire törekszel leginkább az életben? - A boldogságra. Szeretnék egy bizonyos belső békét elérni, amit még nem találtam meg. Meg akarok szabadulni végre az arab énem és az európai énem közötti vívódástól, és az ebből fakadó otthontalanság érzéstől.I UI-VIBRATOR @ AUGUSZTUS TRANSGLOBAL - -UNDERGROUND AX. A tavalyi év legemlékezetesebb élményei között tartom számon a pesti koncertet és a Gellért-fürdős fellépést a Balogh Kálmánnal és a Rományi Rotával. Nagyon várom a visszatérést. W: Honnan jött a roma kapcsolat? AXI Az összeköttetés az Asian Dub Foundation és a British Council segítségével jött létre Már előző kétnapos itt tartózkodásom alatt felvettünk egy anyagot, mégse tudta senki a koncert előtt, hogy mi fog történni. Az a bizonyos este különösen maradandó lesz számomra. Három külön világ spontán kelt egybe a színpadon. Balogh Kálmánék a cimbalommal és a hegedűvel a dallamot és a dzsessz improvizációját hozták, Rományi Rozáék a tradicionális éneket és a ritmust, én meg a billentyűs hangszereimmel és a samplereimmel kapcsolódtam be. W: Hogy került képbe Balogh Kálmán? AX: Egyrészt őt ajánlották legelőször, másrészt meg a Kálmán nagyon nyitott, szereti a kihívásokat. Más zenészek talán úgy reagáltak volna, hogy mi a fenét akarnak itt az olyan emberek, mint mi. Ő viszont bele mert vágni egy teljesen új dologba, amivel talán előre is tudott lépni. Ez az egyszeri közös koncertünk fejlődött aztán tovább felvételkészítésbe. W: Nem akarok mindenáron hazabeszélni, de az új lemezetek egyik legmélyebb nyomot hagyó felvétele az említettekkel közösen készített Rude Buddha című szám. Mégis, mi köze van Buddhának a cigányokhoz? AX: Ez csak a szám munkacíme volt, ami rajta ragadt. Amúgy, meg biztos hallottál már ilyen kegyetlenül kacagó kis Buddha szobrot. Olyan rémisztően nevet, hogy összeszorul a szíved. W: Ennek ellenére az új lemezetek címe Rejoice, rejoice. Van különösebb okotok e nagy örvendezésre? AX. A cím első jelentése valóban a szó hétköznapi értelme. De ezt a frázist használta Margaret Thacher is a falklandi háború során, miután az angolok elsüllyesztettek egy-egy ellenséges hajót, így szándékunk szerint a cím meglehetősen kétértelmű. Némely dal egészen vidám, mások egyáltalán nem azok. A Rejoice tényleg nehezebb falat. Jobban üt, sokkal direktebb a hatása, anélkül, hogy elveszítené a zenénk lényegét. Az előző album elég trance-esre sikeredett, ugyan lágy és kemény is volt egyszerre, de mindenképpen könnyebben lehetett emészteni.