Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám

Nem csodálkozom, hogy ekkora port vert fel a rende­let, mondjuk, mi hat-hét éve szerettük volna, hogy megje­lenjen, nem 1998 szeptemberében. A felháborodott embe­rek megkérdezik, hogy az OSzK milyen alapon vizsgáztatja ezeket a diszkósokat. Azon az alapon, hogy az OszK, amely kiközvetítette ezeket a diszkósokat, és húsz éve napi kap­csolatban van velük, az üzletvezetőkkel, a lemezkiadókkal, remekül ismerik ezeket a csatornákat, és nagyjából isme­rik a diszkós szakma színvonalát is. AZ OszK-ban Hölzer Tamás lett megbízva ennek a munkának a vezetésével. Tamás, aki már kora miatt sem aktív diszkós, tökéletesen ismeri ezt a mezőnyt, szinte mindenkit a nevén szólít, tudja hol, milyen technikával dolgozik. Most is ő áll ennek a vizsgáztatási rendszernek az élén, és évről évre kiválogat egy olyan csapatot, amelyről úgy gondolja, hogy ezek az emberek megfelelően tudják képviselni az OSzK és az összes diszkós érdekeit. A megbízott diszkós team állítja össze a vizsgák tematikáját, anyagát. WANTED: Mennyire lehet pártatlan ez a team? Úgy tudom, Dr. Sterbinszkynek van egy iskolája, ahol gyakorlatilag RAJTA KERESZTÜL LEHET OSZK-VIZSGÁHOZ JUTNI. SZP: Válasszuk ketté a dolgot. Létezik a technikás disz­kózás, illetve a hagyományos, nem lemezről, hanem kazet­táról, CD-ről, olcsóbb módon végezhető diszkózás. Miután úgy éreztük, hogy nem vagyunk alkalmasak arra, hogy az új technikákat el tudjuk bírálni, bevettünk olyan embere­ket, akik ennek a szakmának elismerten a legjobbjai, így került be a csapatba dr. Sterbinszky, Bánáti Péter az E-Playből, valamint a kiskunhalasi Béni. Megkértük őket, hogy találják ki, milyen módon lehetne ezeket az új techni­kával dolgozó srácokat képezni, hogyan lehetne még job­bá tenni a produkciójukat. Létrehoztunk egy olyan tanfo­lyamot, amely csak ezekkel a srácokkal foglakozik, mivel az egyik csapat módszereit nem tudjuk a másikéra erőltetni - és ennek elsősorban anyagi korlátai vannak. Ma nagyon ke­vesen vannak, akik meg tudnak venni két darab Technics lemezjátszót kétszer százharmincezer forintért. Hiába is várnám el a nyékládházai diszkóban dolgozó diszkóstól, hogy két Technics-szel keverjen, ha nem tudja megvenni. Aki a Sterbinszkyék tanfolyamán tud mutatni valamilyen eredményt, néhány hozott ponttal indul az OSzK központi írásbeli vizsgáján. Ugyanis a diszkós vizsga úgy zajlik, hogy van egy írásbeli része, ahol a diszkósok információs, zenei hátterét szeretnénk felmérni, utána jön a gyakorlati vizsga. UIANTED: Ennek ellenére a teljes Freee magazin stáb ELUTASÍTOTTA A VIZSGÁT. HOGYAN LEHET EZT BETARTTATNI? Dr. Budait csak nem fogják kirakni egy diszkóból. SZP: Az én információim szerint ennek a helyzetnek a rendezésére több próbálkozással kívánták rendezni. Az OSzK minden diszkósnak, akiknek ma van bármilyen mű­ködési engedélye, akár ideiglenes, akár végleges, kiküldött egy értesítést, szerintem dr. Budainak is, ahol felajánlották, hogy ebben az újfajta képzési rendszerben vállalhat okta­tói, közreműködői-bemutatói szerepet, és egy most induló újfajta vizsgától eltekintve működési engedélyhez tud jutni. Azt el tudom képzelni, hogy a fent említett stábból sokaknak semmilyen működési engedélye nincs. Ebben az esetben ezt a fórumot ragadnám meg arra, hogy ezeknek a kollégáknak azt mondjam, hogy föl kéne fogni, hogy mi egy szakmát képviselünk. Valahogyan egyszer rendezni kéne ezt a helyzetet, hogy tiszta lappal indulhassunk, és hogy meg tudjuk adni ennek a szakmának a becsületét. Ha ennek az az ára, hogy valaki szerezzen egy működési engedélyt, ebből nagy presztízs­­kérdést nem kéne csinálni. -béké­fotó : lukács d­ávi­d A KILENCVENES ÉVEK KÖNNYŰZENÉJÉBEN A DJ-K A KORÁBBI IDŐSZAKOK HANGSZERES ZENÉSZEIVEL EGYENRANGÚ MŰVÉSZ­KÉNT VANNAK SZÁMONTARTVA, és ezt nem csak a fesztiválokon nyakukba aggatott „artist” flopni jelzi. A dj. is zenész, még akkor is, ha nem a hagyományos hangszerek egyikén fejezi ki érzéseit, hangulatait, önmagát, hanem azzal, hogy mások felvételeiből készít kollázst. A lemezlovas önkifejezése abban nyilvánul meg, hogy a több millió létező hangfelvétel közül saját egyéniségének és a pillanat hangulatának megfelelően kivá­lasztja a legjobban odaillőt. Az elmúlt másfél évtizedben a dj-k által kifejlesztett - az addigi normákat átlépő - mixelési technikák és a lemezjátszók korábban „nem rendeltetésszerűnek” ítélt felhasználása - szkreccselés - alkalmazásával sok lemezlovas önálló zenei alkotást hoz létre műsorai közben a bakeliten rendelkezésére álló hangokból. Ha a dj-skedés pusztán mindenki által megtanulható, objektív szempontok alapján vizsgáztatható szakmunka volna, nem kerülnének — a jelenleg a világon mindenhol tapasztal­ható mértékben — előtérbe a dj-k. Az a sztárkultusz, ami a lemezlo­vasok körül kialakult, csak a művészetek világában jellemző. A dj-k széles rétegének művész mivoltát igazolja az is, hogy a zenei piacon a válogatáslemezek mellett óriási igény van a dj-k nevével fémjelzett mixlemezekre is. Ezen albumok vásárlói kész zeneszámok egyvelegén kívül egy bizonyos lemezlovas által hozzátett - csak rá jellemző, művészi értékű - többletre kíváncsiak. Ahogy hangszereken is lehetséges mindenféle művészeti/önmegvalósí­­tási igény nélkül játszani -lásd vendéglátós haknizás­t, nyilván a dj-tevé­­kenységet is lehet pusztán szórakoztatóipari szakmunkaként űzni. Vannak, akik valóban csak az aktuális slágereket pakolják egymás után, mindenféle koncepció nélkül, egyedül a közönség szórakoztatásának céljával. Az októberben bevezetett OSzK-vizsga gyenge pontja az, hogy szinte lehetetlen szétválasztani a munkájukat művészeti tevékenységként megélőket a pusztán szórakoztatóipari igényeket kielégíteni kívánóktól, így egy - a vizsgáztatók ízlé­séből, szakmai elképzeléseiből fakadóan - szubjektív normarendszer szűrője megakadályozhat embereket abban az alapvető jogukban, hogy érzéseiket, gondolataikat nyilvánosan kifejezzék. Ilyen erővel a jövőben bevezethetnék azt is, hogy csak OSzk-vizsgával rendelkező színészek tarthassanak előadásokat, OSzk-vizsgával rendelkező költők adhassanak ki versesköteteket, OSzK-vizsgával rendelkező festők és szobrászok rendezhessenek kiállításokat, nehogy a bizottság által „nem megfelelőnek” ítélt művészek rontsák a szakma hírnevét azzal, hogy pénzért mutogatják silány produkcióikat. Arról nem is beszélve, hogy az ilyen szűrőkön mindig az addigi normákat felrúgók, az újí­tók, a művészet/szakma fejlődését elősegítők akadnak fent. A kultúra - jelen esetben a szórakoztató zene - szabad piacán hatékonyabban ítéltetnek a produkciók, hiszen a fogyasztók összessé­ge dönt­­ pénztárcáján, részvételén keresztül -, nem pedig egy né­hány fős bizottság. Az elmúlt években OSzK-vizsga nélkül is műkö­dött a dj-k piaca. Aki rendszeresen alulmúlta a közönség igényeit, annak nem mentek többet a bulijára, így a szervezők sem hívták többé, és eltűnt a süllyesztőben. ÉN MŰVÉSZI TEVÉKENYSÉGKÉNT ÉLEM MEG RÁDIÓMŰSORAIMAT ÉS FELLÉPÉSEIMET. Nem vagyok hajlandó alávetni magamat egy alapvető emberi jogokat sértő értelmetlen vizsgának. Vályi Gábor­ vmWVEVdMImmfKMWmWm

Next