Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám

The King: Gravelands EMI Elvis Presley: Tiger Man RCA/BMG Énekelhette-e Elvis a 20th Century Boyt a T-Rextől? A tavalyi Platinum díszdoboz megjelenése óta tudjuk, hogy énekelt Bob Dylant is, szóval miért is ne. A Király művésznéven nyomuló belfasti Elvis-imitátor most egy albumot szentelt annak, hogy megmutassa, milyen lett volna, ha Elvis tény­leg énekelt volna a T-Rex, a Lynyrd Lynyrd, az AC/DC, a Thin Lizzy, Jimi Hendrix, Janis Joplin, John Lennon, Tim Buckley, Otis Redding, Marvin Gaye vagy Bob Marley által slágerré tett számokat. Sőt olyan dalokat is, melyek Presley 1977-es halála után születtek, mint a Love Will Tear Us Apart a Joy Divisional vagy a Come As You Are a Nirvánától! A névsorból, gondolom, kiderült, hogy itt egy halott száz hangján más halott sztárok dalai szólalnak meg (az albumcím a Presley-birtokból, Gracelandbő­l csinál síri világot), ami morbid, ám kétségtelenül szórakoztató ötlet lemezen, koncer­ten viszont már csak ripacskodás, főleg ha a mi Kingünk akár egy igazi Presley-számot is előad, mert akkor már rögtön csak egy szánalmas Elvis-imitátor lesz a sok közül. A lemez persze profi, az imitátor korrektül leveszi az elvisi manírokat, a zenekar masszív, bár azt sajnálhatjuk, hogy nem nagyon mer elszakadni az eredetik hangzásától (két jó ötlet: a T-Rex-dalt lelassítják, a lehengerlő Who­le Lotta Rosie-ba pedig beépítik az Elvis által olyannyira kedvelt Zarathustra-nyitányt), pedig sokkal szellemesebb lett volna, mondjuk Presley 1970-72-es Las Vegas-i hangszerelésére átültetni őket. Vagy arra a gyökérrock’n’roll-hangzására, mely azt a legendás 1968-as tévéshow-t jellemezte, ahol egy évtized koncertszünet után Elvis egy ökölvívóringben ülve idézte fel ötvenes évekbeli slágereit, kora­beli kísérő triójával. Ez a két évtizeddel későbbi MTV Unplugged-szériát is ihlető koncert teljes hosszá­ban, csonkítatlan változatban most először - a 30. évfordulóra - jelent meg hivatalos lemezen, Tiger Man címmel. A 33 éves Elvis csúcsformában, talán utoljára: dögös fekete bőrszerkó, még sehol egy felesleges kiló, kicsattanó egészség, felszabadult hülyéskedés a zenésztársakkal és a közönséggel, óriási hang, óriási karizma. Kííí­rály! 1 -dzsom­bigud- Oasis: The Masterplan Sony „CSAK A B-OLDALAS DALAINKBÓL KARRIERT CSINÁLHATNA EGY ZENEKAR" - mondta még három éve Noel Gallagher nagyképűen, de teljesen jogosan. Az Oasis nemcsak az elmúlt évek legpompásabb kislemezsorozatát tette le az asztalra, de slágerlistás kislemezeik B-oldalas (CD-single esetében: bonusz) számai sem stúdióhulladékok voltak, hanem leggyakrabban az albumra került dalokkal egyen­rangú gyöngyszemek. A napokban megjelent The Masterplan című B-oldalgyűjtemény dalait az angol rajongók mind ismerhetik (nekik mondta Noel, hogy ne vegyék meg, mert felesleges pénzkidobás), ahol viszont nincs a maxiknak kultúrája, vagy ahová nem jutott el minden Oasis-single, ott nagy öröm lesz ez a stramm összeállítás, főleg hogy a zenekar szélsőségei is itt kapnak csak helyet: a Headshrinker a leggyorsabb, legpunkosabb daluk, a Going Nowhere vonós-fúvós díszít­ései az easy l­isten, Burt Bacharach hatását mutatják, a Beatles által élőben sohasem játszott I Am The Walrus is az ő előadásuk­ban lett koncertklasszikus. Azt viszont sajnálhatnnk, hogy csak 14 dalt válogattak be: az első három maxiról semmi sem került be, kimaradt egy csomó Noel szimpatikus akusztikus magánszámai közül nem szerepel a Step Out című fergeteges Stevie Wonder-koppintás, sőt a fúvósokat behozó Round Are Way sem, melyet pedig Ewan McGregor is danolt Az élet sója című filmben (amit viszont cserébe ki lehetett volna hagyni, az a Paul Wellerrel közös instrumentális dzsem, meg a Supersonic korai vázlatának ható Listen Up). De még így is a rocktörténet egyik legerősebb B-oldalgyűjteménye, ahogy van. 11 -dzs- The Cardigans: Gran Turismo Stockholm/PolyGram Ahogy Floria Sigismondi kliprendezőnő is mondta: tovább kell lépni, mert ha ugyanazt csinálod, egy idő után önmagad paródiájává válsz, főleg ha már mások is elkezdenek másolni. Miközben már az angol Saint Etienne is ugyanazzal a producerrel, ugyanabban a stúdióban vesz fel lemezt, mint a Cardigans, a svéd csodacsapat tovább távolodik az elismerést hozó Life album (1995) csini easy­­hangzásától, de a világsztárbelépő Lovefool perfekt popját is leselejtezi: a címét egy számítógépes játékról nyerő új albumon Peter Svensson, a gitáros-dalszerző Effektországba kirándultatja és ott iparosítja zenekarát (ha még emlékszünk, hasonlót, de sokkal durvábbat váltott a szintén svéd Stina Nordenstam is legutóbbi albumán) A gépies dobok, a szintibasszusok, a pszeudotriphoptrip közepette Nina Persson tiszta hangja marad meg egyetlen vezérfonálnak, az ő szövegei viszont pesszi­mizmustól terheltek (te tényleg azt hiszed, hogy a szeretet megmenti majd a világot?"). És nem készült újabb Black Sabbath-feldolgozás sem, cserébe viszont kapunk egy dögös saját rockdalt (My Favourite Game). Hangzásváltás ide vagy oda, maguk a dalok ezúttal is eléggé rendben vannak, és mire Nina a harmadik szám refrénjéhez ér („explode or implode”), már ugyanúgy elvesztünk, mint az előző, slágeresebb albumok hallgatása közben. H -dzs-Up! Record Express Szorgalmas olvasóink a Wanted hasábjain (96/9, 96/11, 98/4, 98/9) végigkövethették az Up! zene­kar hányattatásait, tagcseréjit, stúdióbeli ténykedéseit. Hosszú várakozás, többszöri csúsztatgatás után most végre itt van, megjelent az első album, és bevált minden reményt: a suta borítófotók mö­gött a kilencvenes évek talán legigényesebb magyar kommersz produkciója bújik meg, egy lehen­gerlő bulilemez. Mint már többször megpendítettük, 1998 a funky magyarországi áttörésének éve lesz, és a kis honi mezőnyben Újvári Péter zenekara több testhosszal vezet. A hangszerelés briliáns (a záró monumentáljához hasonlót még sohasem hallottam magyar lemezről), a szövegek nem min­dig tökéletesek, de így is az átlag - főleg a műfaj átlaga - fölöttiek, sokszor kifejezetten ragyogóak­­(a nyolcvanas éveket külföldön átvészelő Újvári esküszik, hogy nem ismeri Fenyő és Pajor életmű­vét), DJ Quick szkreccsei perfektek, amikor pedig egykori dívájuk, Gallusz Nikolett beszáll egy duettre, még az is megérzi, milyen lehetett vele az Up!, aki nem járt a koncertjeikre két-három évvel ezelőtt, amikor még a lemezre került változatoknál is dögösebben, pörgősebben szólt a Szex vagy a Van aki forrón szereti. 11 -dezső­ ›SUPPORSED FORMER INFATUATION JUNKIE Első albumából mintegy 25 millió fogyott világszerte. Most itt a folytatás, rajta a slágerek: ›Thank Vou <One <That I Would Be Good stb. d ldlllb m uribeiie R legendás rockzenekar az R.E.M. új albuma már a boltokban. Rajta a slágerek: ›Daysleeper ›Lotus ›At My Most Beautyful stb. © WARNER MUSIC HUNGARY

Next