Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 12. szám

iWHin Minden hónap utolsó péntekén 6.45-kor Wanted-játék koncert­jegyekért/ pólókért/ Wanted-előfizetésért/ ajándék­ csomagokért/ miegymásért. P­ETŐFI m­m Továbbá: hangos Wanted­­lemezkritikák minden második pénteken 7.15 és 7.30 között. Reggeli Csúcs/ Petőfi Rádió A redgrass szlogen a country and eastern továbbfacsarása. Ebben jeleskedett a 100 Folk Celsius, mint a hazai bluegrass képvi­selője. Virtuóz játékkal, harsány előadással a legnépszerűbb hazai country-zenekarrá vál­tak, és amikor a Nagy ho-ho-ho-horgász rajz­filmzenéjét elkészítették, bezárult a kör, vég­leg a tizenkét év alattiak kedvencévé váltak. Ezen még az sem segített, amikor Vidéki kis­lány című számukat Rednex-féle country­­technóban tukmálták a diszkózó tizenévesek­re. Las Vegas-i szállodák színpadán bukkan­nak fel néhanap. A magyar country népszerűsítésében egy könyv és egy szerző-muzsikus-házaspár vitte a prímet. A Muszty-Dobai páros Gitáriskolá­jában mindent közérthetően meg lehet tanulni a country-gitározásról, a finger­picking technikáról. A LEGJOBB COUNTRY-ROCK ALBUMOK The Byrds - Sweetheart Of The Rodeo (1968) O Gene Clark - l\lo Other (1975) © Bob Dylan - John Wesley Harding (1967) O The Everly Brothers - Roots (1968) O The Flying Burrito Brothers - Farther Along (1988) © Gram Parsons - Grievous Angel (1973) © Neil Young - Harvest Moon (1992) NaSHVILLE SKÿiitNE COUNTRY STÍLUSOK KRIS KRISTOFFERSON DEFINÍCIÓJA SZERINT MINDEN DAL, AMI COUNTRYNAK TŰNIK, AZ AZ IS. NOS, A DOLOG NEM ILYEN EGYSZERŰ.... BAKERSFIELD SOUND - A kaliforniai country fővárosában, Bakers­­fieldben, a hatvanas évek elején kialakuló stílus, amely átveszi a rock hangszerelését, beleértve az elektromos gitárokat, és a rock­­zenekarokéhoz hasonló dobhangzást. (Merle Haggard, Buck Owens) BLUEGRASS - A húszas évek óta nagyjából változatlan, a bendzsó­­ra és virtuóz hegedűrjátékra épülő zene, valójában nem is country, hanem vele közeli rokonságban álló külön műfaj. COUNTRY-FOLK - A country és a folk hibride, akusztikus gitárokat pengető szerző­ előadói kifinomult, folkos hangzású dalokat írnak, s azokat maguk búgják a mikrofonba. COUNTRY-POP - Közönséges popzene, country formajegyekkel, cowboykalapban. COWBOY SOUND - A tradicionális westerndalok és a cowboyfilmek­­ hez írt műzenék sajátos, romantikus egyvelege. HILLBILLY - A bluegrass kicsattanóan vidám, felpörgetett, gyors változata. HONRY TONE - Sallangmentes hangzás, magányos, magas ének­hang, akusztikus gitár és steel-gitár (George Jones, Hank Williams). A legegyszerűbb, a legjobb. NASHVILLE SOUND / COUNTRYPOLITAN - Chet Atkins, az RCA lemez­ cég countryért felelős vezetője irányításával, az ötvenes években, Nashville-ben, mesterségesen, nagybani fogyasztásra kialakított, kommersz, „városi” hangzás, mely ügyesen emel át egyes elemeket a honky tankból. NEW TRADITIONALIST SOUND - A nyolcvanas évek fiatal előadói­nak egy csoportja megszabadítja a countryt az idők során rárakó­dott feleslegtől, vagyis vissza a gyökerekhez. A modern stúdiótech­nikát azonban nem vetik el, így korszerű, és eladható zene jön lét­re. A kilencvenes évek meghatározó stílusa. (Randy Travis, Dwight Yoakam, George Strait) OUTLAW COUNTRY - A hetvenes évek dacos irányzata. Miután a hatvanas évek honky tonk előadói szép lassan felpuhítják hang­zásukat, hogy felnyalhassák a Nashville-ben nekik félretett bankje­­ gyeket, néhányan (Willie Nelson, Waylon Jennings, Tompall Glaser) méltatlankodva kivonulnak a szórakoztatóiparból, és kemény, „hard­core” countryt kezdenek játszani a blues, a rock, és a folk elemeit is beépítve a zenéjükbe. WESTERN SWING - A Bob Wills és Milton Brown fémjelezte irány­zat a harmincas években alakul ki. Kimondottan ünnepségekre szánt, vidám, eklektikus, mindenhonnan csipegető countryzene, melynek alapját a tradicionális bluegrass-t játszó vonószenekarok hangzása adja. Hatvan éve változatlanul népszerű. Nashville-i utazás helyett nyugodtan ajánlható - egy valódi látogatással is felér - Robert Altman mozija, a Nashville (az Örök­mozgóban időnként elcsíphető). A hetvenes évek közepén készült filmrabló, bepillantást enged az amerikai politika kulisszák mögé, és párhuzamosan bemutatja a country-businesst is, az amerikai szórakoztatóipar Európában kevésbé ismert, de elképesztő hatékonysággal rrt működő ágát. A „valódi amerikai örökség” jelszavával operáló üzletemberek sikeresen züllesztették le az egykor rendkívül karakteres műfajt. Ennek a folyamatnak elsőszámú színhelye - így a jelképe is - Nashville. Az amerikai átlagnál is átgondolatlanabb szerkezetű város kusza épülettömegét a country kultusza tartja úgy-ahogy egyben. A főutcán westerncsizma-szaküzletek és cowboyszereléseket kínáló boltok osztoznak lepattant bárokkal, és lemezboltokig­­. Néhány kocsma kirakatában unott countryzenekarok játszanak a jórészt ittas, turistákból álló közönségnek. Az igényesebb érdeklődők mindezt természetesen piacképesebb kiadásban is meg­találhatják a közelben. A központtól rövid autóútoa fekszik Opryland, a több hektá­ron terpeszkedő countrypark, közepén a szentélyként tisztelt, Grand Ole Opry, egy körülbelül Erkel Színház méretű koncertterem, ahol rendszeresen fellépnek a műfaj sztárjai. Az előadások hétvégéken, háromóránként kezdődnek, és az 1925 óta folyamatosan működő helyi rádióadó, az összes koncertet sugározza - állítólag ez a világ legrégebben futó rádióprogramja. Száz méterrel odébb várja látogatóit, a Country Music Hall Of Fame Museum, ahová az összes fellelhető relikviát bezsú­folták, amelyet valamelyik bálvány megérintett. Sikeres és elátkozott életek tárgyi bizonyítékai békés rendben megférnek egymással, noha Hank Williams például bizonyára köpne egyet, ha látná az emlékének szánt termet. Bár ki tudja? Idén éppen 75 éves lenne, elég idős ahhoz, hogy tudja, mi a jó modor.­ ­ december

Next