Wanted, 1998 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám

wanted: Nem úgy volt, hogy a Lovasi lesz a Béna lemezen a Nyers producere? LA: Ez csak félig vetődött fel, és én sem nagyon támogattam az ötletet. Én nem tudok producer lenni, mert a Czutor tízsszer jobb zenész nálam, meg jobban tudja, mit csinál. Annak idején én sokat bíráltam a szövegeket. Nem elsősorban amiatt, hogy nekem nem tet­szett, mert egy csomó rész tetszik. A Nyers zenekar egyik rákfenéje az, hogy nehéz a szövegeivel azonosulni. Kevés olyan szövegük van, ami kvázi sláger lehetne. Úgy kéne működnie, hogy mikor énekelsz egy refrént, akkor elhiszed, hogy ez rólad szól. Azt gondoltam, hogy ebben tudok segíteni. Nagyjából az maradt, hogy folyamatosan kaptam az anyagokat, aztán amikor felhívtál, úgy gondoltam, hogy nem kell, hogy beleszóljak. Azt hiszem, hogy vannak zenekarok, amelyeket jól meg tudnék csinálni olyan szinten, hogy eladhatóbb lenne. De a Nyers nem ilyen, sokkal öntörvényűbb dolog. wanted: Pici bácsi volt a mentorotok. CZ: Pici bácsi valóban sokat segített, de aztán annál többet tett nekünk keresztbe. LA: Nonszensz, hogy felbukkan egy zenekar, és annak egy ötven éves ember ad tanácsokat, mit, hogyan kéne csinálni. Mert pontosan arról van szó, hogy ne úgy csinálja! A György Péter mesélte (ő korábban a Sexepil menedzsere volt), hogy kint a lemezcégek, a stúdiók emberei, a producerek mind az adott előadóval egyidősek. Ott van a Csülök pél­dája, aki elég jó zenekarokban kezdett játszani Pécsen a nyolcvanas években. Feljött Pestre, mert itt lehetett érvényesülni. És belebotlottak csávókba, akik megmondták, hogy én tudom, mi a jó, én megcsinállak téged, és működni fog. Megcsinálták, de előbb-utóbb kiderült a csá­vóról, hogy tök gáz, esetleg nem is szereti a zenekart, csak meg akarja dugni a basszusgitárost. A produkció eredeti íze pedig eltűnt, konzumálódott. A mai fiatal, sikeres zene­karok mögött is azok az idősebb arcok állnak, akik a húsosfazék körül forognak. Ezek jól kézben tart­ható produkciók, kiszámíthatók, illetve ha nem idősek irányítják, azért lehetnek ott, mert nem veszélyeztetik a pozíciókat. Vicces, hogy húsz éves emberek, ha buliznak és nagyon be­rúgnak, akkor az acid meg egyéb modern dolgok után, éjféltől újra a Petróleumlámpát éneklik, az Őszintén akarok élni­, meg a Sajtból van a Holdat. Minden rádió erre mozdul, és ezzel tovább erő­sítik az öregek státuszát, a nyolcvanas évek, úgy ahogy van, kiesett. A kilencvenes évekről nagyjából ugyanezt el lehet mondani. Persze biztos lesz egy-két dolog, ami slágerként fennmarad. Vicces lenne, ha tíz év múlva a Nyersre úgy emlékeznének, mint ahogy muto­gatják a hetvenhetes Garbareket, hogy apám, ezt hallgasd meg, ilyen is volt egyszer! ‡ ‡ ¡ márciut usantrd

Next