Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám

„Néha köszön, aztán odébbáll” Skunk Anansie „A géprombolók dühe ihlette, tórúgásszerű hanghullámok talaján suhan egy nő, akiről álmodni sem merünk, egy magas, kopasz, leszbikus feka amazon, és fánkön edzett hangján sivítja HoroglkKereszt Bébi. Eladják Jézust, illetve Szellemi síkra tolja fekete mivoltomat című dalait” - írtuk három éve a londo­ni Skunk Anansie zenekar Paranoid & Sunburnt című 1995-ös debütáló leme­zéről, melyet ’96-ban a durva mondanivalóját slágeresebb rockdalokba cso­magoló Stoosh album követett. A két lemezből azóta bő négymillió ment el, a Skunk Anasie-ből pedig sztárzenekar lett. A Nirvana Nevermindját kikeverő Andy Wallace produceri segédletével felvett, szexi címében a három év per­manens turnézás utáni megpihenésre u utaló har­szadik albumuk, a március vé­gén MEGJELENŐ Post Orgasmic Chill kapcsán Skin, a kvartett 31 ÉVES ÉNEKESNŐJE NYILATKOZOTT A WANTEDNEK, A MAGA KISLÁNYOS BESZÉDHANGJÁN.­­ AZ ÚJ ALBUM ELSŐ DALÁNAK, A CHARLIE BIG POTATÓNAK AZ INTRÓJÁBAN 10-15 MÁSODPERCRE AZT HISSZÜK, HOGY EGY PRODIGY-LEMEZT HALLUNK, AZTÁN JÖNNEK A GITÁRRIFFEK, ÉS ONNANTÓL TIPIKUS SKINK ANANSIE. NEM ÉREZTETEK KÍSÉRTÉST, HOGY TÖBB TECHNÓS HANGZÁST ÉPÍTSETEK BE A ZENÉTEKBE? - Már az előző albumon is akadtak hiphopütemek és groove-ok a számok között, amivel azt akartuk jelezni, hogy mindenféle zenét hallgatunk. A jungle-t például halálosan imádjuk. Érdekesebb nekünk így lemezt csinálni, mintha csak 12 rockdalt tennénk rá: szeretjük, ha látszanak a különféle hatások. De rockze­nekar vagyunk, a gitárokat szeretjük legjobban, és nem akarunk elektronikus albumokat csinálni. Azt a szakértőkre hagyjuk.­­A MÁSODIK DAL, AZ ON My HOTEL TV SZERINTEM A LEGKEMÉNYEBB, LEGRA­DIKÁLISABB dolog, amit eddig csináltatok... - Ebben, azt hiszem, egyetértünk. Nekem is ez a kedvencem. - Hogyan született? - Sokat utazunk, és ezért a világ eseményeit a hotelek tévéin követjük nyomon, azokon át látjuk a politi­kát és sok minden egyebet. Márpedig ha az ember csak a tévére hagyatkozik, ha az válik a viszonyítási pontjává, elég furcsa víziója lesz a világról. - Úgy tűnik, mintha ez a lemez a korábbiaknál is radikálisabb lenne. - Az első három dal tényleg kemény, aztán jön egy csendesebb, de igazá­ból az is bekeményedik a végére, és a későbbiekben is akad még néhány ilyen. Mi amúgy sem választjuk így szét őket, hogy egy dal kemény vagy lágy. Ezen a lemezen egymásba oltottuk őket, olyan dalokat csináltunk, amelyek na­gyon lágyan indulnak, de nagyon kemények lesznek, mivel ilyenekké akartak válni. Összességében úgy érzem, az új lemez keményebb, testesebb, gazda­gabb és melegebb hangzású. - A szövegek mintha még a szokásosnál is személyesebbek lennének. - Igen, mert megtanultam tisztábban kifejezni magamat. Az a célom, hogy a szövegek összeilljenek azzal, amit érzek, amit a zenekar érez, és a zenével is szerves egységben legyen. De néhány dal, amit személyesnek gondolsz, talán inkább politikus. Nyitott építkezésnek hívjuk, mert egy dal bárhonnan jöhet, egy gitár­­popra,egy basszusfutamból vagy egy dobütemből. Akármiből felépíthetjük, gép előállhat ötletekkel, és a legjobbat fogjuk használni. - A dalaitokban mindig nagyon hangsúlyos a MONDANIVALÓ. MI VAN •MÉG előbb, AZ ÜZENET vagy a zene? - A zene. Bár számomra szétválaszthatatlanul együtt él a kettő, minden dal olyanná lesz, amilyenné fejlődni akar. Viszont azokra is gondolni kell, akik nem értenek angolul, így a zenének kell a legjobbnak lennie: hiába telitalálat egy szöveg, ha a zene nem annyira jó, akkor az a dal közepes lesz.­­ A GITÁROSOTOK, ACE AZT NYILATKOZTA, HOGY SZÁMÁRA A ZENEKAROSDI MENEKÜLÉS A MINDENNAPI ÉLET ELŐL, TE ELLENBEN PROTEST SONGOKBA ÖNTÖD A VILÁGOT. - Különböző a hozzáállásunk. Nekem fontos, hogy ne távolodjam el a való élettől, ilyen vagyok. A dalok arról szólnak, ami velem és a zenekarral történik. Számunkra ez a mindennapi élet, bár igaz, hogy nem pont olyan, mint másoké. - Mit gondoltál, mikor Rod Stewart a tavalyi lemezén feldolgozta Weak című dalotokat? - Azt, hogy az ő frazírozása jobb. Azóta le is loptam (nevet). Elég furcsa érzés, ha írsz egy szöveget, ami ennyire közel áll hozzád, és utána valaki más szájából hallod: „Álljon meg a menet! Ez nem én vagyok!” Vicces volt. - Annak a jele volt, hogy a mainstream befogadta a Skunk Anansie-t? - Ó, a mainstream néha köszön nekünk, aztán odébbáll. Nem vagyok biztos, hogy valaha is teljesen befogadna minket, túl különbözőek vagyunk. A mainst­ream néha meg-meggondolja magát, és eljön hozzánk, de mi nem szokunk le a kemény számokról, arról, hogy azt csináljuk, amit akarunk. Neki kell változnia. - Hogy érzed, az évek múlásával megbékélt már a közönség az imidzsed­­del és a szexuális beállítottságoddal? - Már valamennyire könnyebb, mivel az emberek már annyit beszéltek róla, hogy mostanra unalmassá vált. A biszexualitásomról beszélni már nem túl izgal­mas, milliószor elmondták már. De a homofóbiával még mindig sok problémám van. Túl sok homofób ember van, ezzel nap mint nap találkoznom kell. Ez nem változott. - Kik a legnagyobb ellenségek a Skunk Anansie számára? - Lényegé­ben a tudatlan, szemellenzős emberek. - Mely zenekarokkal éreztek közösséget? - Nem igazán azonosulunk senkivel, de sokakat szeretünk. Olyanokat, mint a Radiohead, a Prodigy, a Massive Attack vagy a Rage Against The Machine. - Kik voltak rád legnagyobb hatással a zenekar indulásakor? - Bette Davis, Black Sabbath, Funkadelic, Sly & the Family Stone, Nirvana, Roberta Flack, Mother’s Finest, Jimi Hendrix... A többiekkel sok Clash-t hallgat­tunk, Led Zeppelint, Police-t, ilyeneket. - A ZENE MELLETT MIVEL FOGLALKOZOL MÉG? - Számítógépezem, internetezem, fejlesztem a gitártudásomat, tanulok zongorázni, olaszul és franciául tanulok, írok, politikai akciókban veszek részt... Sajnos nincs annyi időm, amennyit szeretnék. - Már az első albumotok megjelenése előtt szerepet kaptatok a Strange Days - A halál napja című hollywoodi sci-fiben. Kaptál azóta SZÍNÉSZI FELKÉRÉSEKET? b­en^l^Tim­cVisszautasítoUarTu^et. A zenére akarok koncentrálni, nem vagyok színésznő.­­A FILMBEN TI ZENÉLTETÉ^'j«^fc[DFORDULÓ SZILVESZTERI BULIJÁN. HOL FOGTOK JÁTSZANI 1999. DECEmA|(^| - Nem hinném, hogy bárho^pfl Remélem, aznap szabadnapunk lesz. Déri Zsolt n ne

Next