Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1-2. szám

MUT "-j^gsus Christ looks so different <mheroin than on Kezdetben volt a koncept, az idea, a gondolat - És az az Istené volt, AKINEK A NEVE ÍGY HANGZIK: Big Bang. AZTÁN JÖTT A FESZES ANGOL SZUBURBIÁBÓL DAVID BOWIE, AKI ELLOPTA A TÜZET ÉS ODAADTA AZ EMBEREKNEK. Addig az emberek reprodukcióval szaporodtak. A KÖLYKÖK OLYANOK VOLTAK, MINT A HÍM ÉS A NŐSTÉNY, AKIK ÖSSZEBARKÁCSOLTÁK őket. Repülni nem tudtak, víz alatt gyorsan megfulladtak és ami a LÁBUK KÖZÖTT VOLT, AZ GONDOLKODOTT HELYETTÜK. BOWIE MEGÉRINTETTE ŐKET ÉS ELKEZDTEK MUTÁLÓDNI. KUTYATESTŰ, EMBERFEJŰ, KÉTNEMŰ LÉNYEK GENERÁCIÓI JÖTTEK A VILÁGRA ÉS FIGYELTÉK A HEGYEKRŐL A VÁROST HOLDAS ÉJSZAKÁKON. A MUTÁNSOKRA NEM VONATKOZTAK A GRAVITÁCIÓ TÖRVÉNYEI: HALHATATLANOKKÉNT SZÜLETTEK ÉS SZABADON UTAZTAK TÉRBEN ÉS IDŐBEN. Ők MÁR NEM ENGEDELMESKEDTEK Mózes fasiszta törvényeinek, számukra az idő biztosított TÍZ ÚJ DIREKCIÓT, AMELYEK KÖZÜL AZ UTOLSÓ, A TIZEDIK ÍGY SZÓLT: HATE (GYŰLÖLET). ÚGY HÍVJÁK ŐKET, HOGY DIAMOND DOGS. Generációt generáció követett, a Daviditák, az egész space-designed űrkutyafalka: Ultravox, Tubeway Army, Utopia, Adam Ant, New York Dolls, Japan, Siouxsie and the Banshees, Sex Pistols, Generation X, Richard Hell and the Voidoids, Television, Boy George, bizonyos mértékig a Duran Duran, Soft Cell, Depeche Mode, az egész punk and new wave, afterpunk, last wave, Michael Jackson és Prince bizonyos arcai, mindenki, aki nem földi eredetű és veszélyes, mint például Plastic Bertrand - és most, a legújabb és az alapító atyához végre méltó tűzerejű mutáció: Marilyn Manson. Miután Bowie 1973-ban, huszonhat gonosz, régi évvel ezelőtt megölte Ziggyt és felszámolta a marsi pókokat, feleségével, a részeges és kicsapongó Angie-val Franciaországba utazott, ahol Párizstól nem messze, a d'Hérouville kastélyban lakott udvartartásával, ugyanott, ahol Chopin, az ambiens zenét megteremtő melankolikus lengyel zeneszerző, a vérmes Franz Liszt elől menekülve rejtőzött korábban. A kastélyba hangstúdiót telepített az RCA, a Bowie lemezeit kiadó vállalat. Itt készültek el az Aladdin Lane lemezt követő Pin Ups felvételei. Marc Bolan szerető támogatásával megerősítve Bowie elgondolása az volt, hogy egy gyűjteményben összefoglalja mindazt, amit fontosnak tart a hatvanas évekből, hogy ezzel egyszer s mindenkorra lezárja a félresikerült kísérletet. A Pin Ups borítóján Bowie Twiggyvel, a kor híres moDELJÉVEL LÁTHATÓ, AKI EGY PONTON 27 KILÓT NYOMOTT. MARILYN MANSON gitárosát Twiggy Ramireznek hívják. A név második fele a még minDIG SIRALOMHÁZBAN ÜLŐ LATINO TÖMEGGYILKOSRA ÉS ANÁLIS ERŐSZAKOLÓRA utal, aki Black Sabbath-ot hallgatva walkmanján követte el rémtetteit Kaliforniában. A Pin Ups album után, még abban az évben a Diamond Dogs lemez következett, gyakorlatilag stílust adva az ezredfordulóhoz felvezető korszaknak, a munka SZOROSAN KAPCSOLÓDIK ORWELL 1984 JÓSLATÁHOZ, TÖBB OLYAN SZÁMOT TARTALMAZ, AMELYET BOWIE EREDETILEG A KÖNYV ALAPJÁN KÉSZÜLT MUSICALHOZ KOMPONÁLT A MUSICAL SOHA NEM LÁTOTT SZÍNPADOT, AZ ÍZLÉSFICAMBAN szenvedő Orwell-leszármazottak hibájából, ezért válhatott valóra az orwelli jóslat, s hazudik gyakorlatilag azóta is szakadatlanul és szégyentelenül mindenki, beleértve azt is, aki az egész teremtésnek nevezett csődtömeget kiagyalta. Big Bang: Bowie Diamond Dogs lemeze volt a legnagyobb hatással az ifjú Marilyn Mansonra (lásd még 'Rosemary's Baby'). Hónapokat töltött elsötétített gyerekszobájában csak ezt a lemezt hallgatva. Ezt a lemezt utánozva tanult meg énekelni Jim Jones tónusában, ezt hallgatva érezte fontosnak, hogy Bowie jóslata beteljesüléseként - a színre lépjen. A Diamond Dogs lemez nélkül Marilyn Manson most valószínűleg újságíró lenne - aminek KÉSZÜLT - VALAHOL AMERIKÁBAN. NYILVÁN TUDNÁNK RÓLA, HISZEN ZSENIRŐL VAN SZÓ, AKINEK ÉRINTÉSÉTŐL A SZAR ARANNYÁ VÁLIK, DE AZ ÚJSÁGÍRÓI SZAKMA ESSZENCIÁLISAN DOKUMENTATÍV JELLEGÉNÉL FOGVA NEM IGAZÁN LENNE FŐSZEREPE A MOST KÖVETKEZŐ VÉGÍTÉLET GYAKORLATI végrehajtásában. A mostani lemezt megelőző Antichrist Superstar project már több mint sejtette, kinek az érkezését ünnepelhetjük. Most pedig, a század utolsó - már csak keveseknek sorsdöntő évében megérkezett a jövő, a féreggyermek patáal és mellekkel. Future Legend reinkarnálva, a pop-mennyország legszebb kurvája, akiért a harang szól. Huszonhat gonosz, régi év után Manson Mechanical Animals lemezével a Diamond Dogs szelleme kel most életre újra és hatol be a koponyánkba, hogy az utolsó utáni pillanatban igazítson valamit a begerjedt software-en. A két lemez közötti hasonlóság megdöbbentő, de sohasem ciki. Mint ahogy nem volt ciki Bowie-nak az a gesztusa sem, ahogy hanyagul ellopta Istentől a teremtés titkát, hogy a világra szabadítsa a vér- és bélvalót neutralizálni hívatott mutánsgenerációkat. Marilyn Manson gyémántkutyája mechanikus állat, organizmusát csapágyak, tengelyek, rugók és kerekek képezik. Szexuális étvágya példátlan. Főleg kiskorúakra tör az Imbecilis templomainak árnyékában, amíg odabenn a bűnözők énekelnek. Célfeladatra tervezett, korrumpálhatatlan, szelídíthetetlen, fékezhetetlen, vérszomjas fenevad, a globális láp kutyája, amely a keskeny résből pattant elő, jó és rossz között. Nem véletlenül kapott díjat, mint a legjobb metál project, noha valójában industrial ambianciáról van szó, az intelligens ember szónikus bosszúja. Érdemes a DIAMOND DOGS után meghallgatni a Mechanical Animals-t, megoldja az egész estét, és az órából fenyegetőző holnapot, különösen akkor, ha a lehetőnél egy fokkal nagyobb hangerővel addig játszik, amíg Torgyán Viktor be nem hívja az oroszokat és a NATO 1998 DECEMBERÉBEN A WANTED MAGAZIN EGY, A LEGJOBB ERŐIBŐL KIVÁLASZTOTT ÚJSÁGÍRÓDELEGÁCIÓT KÜLDÖTT BÉCSBE, HOGY TUDÓSÍTSON AZ OTTANI MARILYN MaNSON-KONCERTRŐL, AMITŐL SZERKESZTŐSÉGÜNK NEM KEVESEBBET VÁRT, MINT AZ Utolsó Ítéletet, azonnal. Ugyanis nem sokkal azelőtt Nabukodonozer erői kirabolták szerkesztőségünket, elhurcolva hűséges komputereinket, bennük egész életünk, beleértve előfizetőink listáját, főszerkesztőnk titkos terveit és egy digitális mondatot Tibetből, amely mindeddig biztosította információellátásunkat. Hóviharral és Babylon szabadon eresztett démonaival dacolva egy sápadt vasárnap délután a delegáció megérkezett a kétfejű sas feketesárga városába, ahol annakidején Mozart hulláját minden ceremónia nélkül beledobta a realitás a meszesgödörbe. A koncertig hátralévő időt delegációnk imával töltötte Vladimír orosz teázójában. Szécsi Pál régi slágereit énekeltük fordítva a fekete gyertyák imbolygó fényében. Aztán gondolatban feláldoztunk egy meg nem fogant gyermeket és a ‘No Way Out’ (courtesy of Helmut Spiel!) mahamantrát ismételve vizualizáltuk, hogy milyen lehet 9 láb magas hermafroditának lenni, Empire State Building platformcsizmákban, és vörös kontaktlencsén keresztül szemlélni, ahogy a valódi emberek, a normálisok hülyét csinálnak magukból egy életen át tartó, szorgos munkával. Amikor eljött az idő és indulni kellett a Vidám Parkba, ahol Marilyn Manson koncertjét rendezték, már úgy be voltunk tépve a meditációtól, hogy senki és semmi nem tudott volna bennünket megállítani. A koncert azonban elmaradt, betegség miatt, hirdette a szerény felirat a belakatolt kapun. Senki nem érezte magát NÁLUNK MAGÁNYOSABBNAK BÉCS VÁROSÁBAN AZNAP ESTE, AZ TUTI. ■ január ♦ február© ivantrd