Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 7. szám
Délutáni matiné: Z, a hangya Az első alkotói periódus (amelyet a filmtörténet Chaplin nevével fémjelez, az illetékes tiltakozásai ellenére: „Más vagyok, mint Chaplin. Jobbak a bemondásaim.”) Allen számára az akkoriban divatos Vízöntő helyett a görcsös kitörési vágy és sikeréhség jegyében telt el. A ’40-es évek Batman-képregényein és Árnyék-rádiójátékain felnövő csúnyácska, de minden téren tehetséges és végkimerülésig kitartó prolikölyökből éppúgy lehetett volna híres illuzionista, mint klarinétvirtuóz vagy ökölvívó (utóbbi esélyétől egy megnyert ifjúsági bajnokság után beijedt apja fosztotta meg), de legjobban a filmvilág vonzotta, Hollywood here-utópiája, ahol gyönyörű királynők omlanak lábaihoz. Korai vígjátékai, a Zöldségek, a Hétalvó, a Szerelem és halál önironikus jeleneteiben elszántan csettik-botlik egy időben és/vagy térben távoli világ díszletei között, idegenségét új meg új álcákkal leplezni próbálva. Az ifjú Allan Königsberget a tudatosan kialakított Woody Allen-mimikri és a csillapíthatatlan érvényesülési kényszer repítette a brooklyni boly-mélyről a manhattani gol-mennybe, ahol elnyerhette a régóta csodált nők szerelmét, akiket filmjeiben ez idő tájt radikális, melltartatlan forradalmárlányok személyesítettek meg. Rendezővé érését is utánzóképességének köszönheti: saját operatőreitől, vágóitól leste el a szakma legalapvetőbb fogásait, szabadidejében pedig jegyzetfüzettel kezében ezerszer végignézte kedvenc filmkomikusai - Chaplin, Buster Keaton, a Marx-fivé rek - valamennyi remekét. Z-4195 az ábécé aljáról jut fel a csúcsra - sikertörténete és hangya-segítőtársai a 96-es évek Allen-jét idézik: Stallone, a bamba here a Zöldségek kérészéletű metró huligánjaként, Sharon Stone, a rebellis hercegnő pedig a Csillagporos emlékek álomhölgyének epizódszerepében indította filmkarrierjét. What's Up Tiger Lilly? (Mizújs. Tigris Lilly?) - 1966 Fogd a pénzt és fuss! (Take the Money and Run) - 1969 Zöldségek (Bananas) - 1971 Mindaz, amit tudni akartál a szexről... (Everything You Always Wanted to Know About Sex) - 1972 Hétalvó (Sleeper) - 1973 Szerelem és Halál (Love and Death) - 1975 Annie Hall - 1977 Vívódások (Interiors) - 1978 Manhattan - 1979 Allen legtöbbet méltatott korszaka (amelyet némi leegyszerűsítéssel, és az érintett nagy örömére akár Bergmanérának is nevezhetünk) az Annie Hall-Manhattan-Csillagporos emlékek azóta is felülmúlhatatlan mesterhármasával veszi kezdetét, és kisebb-nagyobb kitérőkkel máig tart. A 80-as években készült alkotások látszólag teljesen eltérnek egymástól: a spektrum a korai műfajparódiáktól (Zelig) egészen a német film-expresszionizmusig (Árnyék és köd) terjed, egyik-másikból még a tipikus Allen-karakter is hiányzik Többségük mégis leplezetlenül önéletrajzi ihletésű - az író-rendező főhősöket körülvevő rokonok, barátok az alkotói magánszférában élő hús-vér emberek kétdimenziós leképzései. Az életét egyetlen, folyamatos alkotói válságnak elképzelő Allen gátlástalanul használja ki személyes kapcsolatait műveiben: még az anyját is eladná egy jó sztoriként - sőt el is adja, ahogy ez a New York-i történetek Ödipusz-epizódjából kiderül. Az Annie Hall-ban a Keaton-család szadisztikus gúnnyal megrajzolt portréját villantja fel egy ünnepi ebéd keretében; a Hannah és nővérei következő élettársa, Mia Farrow szennyesét teregeti ki a nagyközönség elé; a legutóbbi filmjeiben elszaporodó távol-keleti (és egyéb egzotikus) örömlányok alakjával pedig a nevelt lányból kényszer-feleséggé fajtalanult Soon Yiről fest cseppet sem hízelgő képet. Filmáradatával klausztrofób, néhány személyes univerzumot teremt magának, amelynek falai között kedvére kiélheti vágyait védtelen áldozatain. Az Agyament Harry (amelynek alapsztoriját ezúttal is egy Bergman-filmből - a Nap végéből - kölcsönzi, akár a Szentivánéji szexkomédiáét az Egy nyári éj mosolyából, vagy a Vívódásokét a Suttogások és sikolyokból) szemléletes példája a Woody Allen-féle hazug lelki onániának: a sikeres, de éppen leblokkolt író-zseni saját bevallása szerint „csak a művészetben funkcionál", miközben a történetben körülrajongják a szép tanítványok, szakmai etikáját félredobva belészeret a pszichiáteriéje, és 200 dolláros kurvák áldoznak ingyen-fellációval személyisége oltárán Woody Allen rendezői filmográfia Csillag poros emlékek (Stardust Memories) - 1980 Szentivánéji szexkomédia (Midsummer Night’s Sex Comedy) -1982 Zeng - 1983 Broadway Danny Rose - 1984 Kairó bíbor rózsája (Purple Rose of Cairo) - 1985 Hannah és nővérei (Hannah and Her Sisters) - 1986 Szeptember (September) - 1987 A rádió aranykora (Radio Days) - 1987 Egy másik asszony (Another Woman) - 1988 Bűnök és vétségek (Crimes and Misdemeanors) - 1989 New York-i történetek^. (New York Stories - Oedipus Wrecks) - 1989 Éjszakai vetítés: Vadember Blues Az 1992-es Férjek és feleségek óta Allen formanyelve kissé átalakulni látszik. Bár meséi a régiek, mintha megelégelte volna a hagyományos mozifilmek képi világát: előszeretettel használ kézikamerát, a színészei által egykor annyira kedvelt hosszú beállításait rövid képsorok, gyors fahrtok, ugró-vágások váltják fel. Nehéz eldönteni, vajon a nagy kereskedelmi csatornák által divatba hozott ál-dokumentarizmussal kacérkodik, vagy Cassavettes személyében talált új bálványt magának. Megújulási kísérlete érdekes módon egybeesik zenei karrierjének felvirágzásával: az évtizedek óta ugyanabban a kis bárban játszó Allen néhány éve beszállt egy profi jazz bandbe, amellyel tavalyelőtt európai koncertkörútra indult. A több Oscar-díjjal kitüntetett Barbara Kopple ezt a turnét örökítette meg Wild Man Blues című dokumentumfilmjében, amely többet árul el az ismert rendező és médiasztár valódi arcáról, mint saját alkotásai: a kicsinyes, infantilis zsarnok végigfikázza Európát Velencétől Londonig, folyton kényelmetlen helyzetbe hozza újdonsült feleségét és hibbant rajongóit, de a színpadon még klarinéttal a szájában is képes őszintén megnevettetni a közönséget. Woody Allen idén 64 éves. Annak idején az 1980-as Csillagporos emlékekben megjósolta saját halálát: fényes nappal és közvetlen közelről lövi szembe egy zavarodott fiatalember, aki a következő szavakkal lép hozzá: „Én vagyok a legnagyobb rajongója”. Néhány hónappal a bemutató után a kasszandrai jóslat szóról-szóra beteljesedett, csak az áldozat személye különbözött. Talán mindenki jobban járt volna, ha inkább John Lennon éri meg azt a bizonyos hatvannégyet. Esti főműsor: Agyament Harry, woody és zenekara: http://www. mindspring.com/'zigmont rajzok: Clifford bailey Varró Attila Alice - 1990 Férjek és feleségek (Husbands and Wives) - 1992 árnyék és köd (Shadows and Fog) - 1992 Rejtélyes manhattani haláleset (Manhattan Murder Mystery) - 1993 Lövések a Broadway-n (Bullets Over Broadway) - 1994 Hatalmas Aphrodite (Mighty Aphrodite) - 1995 Varázsige: I Love You (Everyone Says I Love You) - 1996 Agyament Harry (Deconstructing Harry) - 1997 Celebrity (Híresség) - 1998 Július