Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 8. szám
Ficsku Pál a legifjabb népi-, illetve újabban lakossági író, sőt nem kizárt, hogy az utolsó, Matatás a végeken című könyve az idei könyvhétre jelent meg és ez már a harmadik volt. Kis szerencsével élőben is hallhatóak hasizompróbáló történetei faluról, városról és annak lakóiról, legyenek azok emberek, állatok, esetleg porszívók. Nekünk szerencsénk volt, mert azonkívül, hogy bármelyik kedvenc kocsmánkban találkozhatunk vele télen borozgatás közben, most a Ráckertben ült negyven fokban és a bográcsban való palacsintasütésről mesélt. Ficsku Pál: ...Megcsinálod a tésztát, kiöntöd a bográcsba és vársz, hogy épp megsüljön. Amikor kiborítod, akkor olyan, mint egy úszósapka. Jó a fejedre. Ha szeret a nő, lerágja. wanted: Mikor jött rád ez az íróság? Mikortól számítasz annak? FP: Évekig azt terjesztettem magamról, hogy író vagyok, de még nem írtam semmit és volt egy komoly szerelmem, aki azt mondta, hogy olvasna már tőlem valamit. Huszonhét évesen ajándékba írtam neki három novellát egy pályázatra. Addig csak szemináriumi dolgozatot írtam meg ezt-azt. Meg volt egy klasszikus versem. Hiába, hiába, nincsen luk a pinába. Ezek után úgy döntöttem, hogy nem leszek költő, csak prózaíró, de ezt a gondolatot prózában még nem sikerült megfogalmaznom. Viccből író lettem, mert rájöttem, hogy egyszerűbb lesz, mint dolgozni. w: Milyen eredménye lett a pályázatnak? FP: Ezervalahányból második lettem a Videodisznók esete, a Nagyanyám, a parafenoma és a Kocsonya című novellákkal az Örkény pályázaton. Az utóbbi egy Matild nevű pénztárosnőről szól. A Ficsku név is innen jött álnévként, mert nem mertem bevallani, hogy én vagyok a Gyulai Csaba. "