Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 9. szám

■ + CUBANISMO Tisztelt szerkesztőség! (főleg Shu) A Wantedban sosem értettek igazán a rap zenéhez. Ezt onnan veszem, hogy ilyeneket írtak. „Busta Rhymes a Wu-Tanc Clan tagja" meg hogy a „Death Row szétesése óta az Outkast-nak sem megy olyan jól” meg hasonlók. De most, hogy meg­jelent az új Nas lemez (I am) kritikája, most aztán végképp lejáratták magukat. S ha aki ha jól sejtem Vályi kollégát takar­ja, kibaszott nagy baromságokat írt a lemezről. Először is: ha neki nem tetszik a lemez akkor miért nem azt írja? Mi a hogy Viva-fíling? Meg hogy Viva-rapsztár? Dix és Scarface mióta látható a Viván? És ha Puff Daddy táncolható zené csinál az miért baj? Ezt kinn úgy nevezik, hogy „playa hater” mentalitás, azaz „irigy köcsög”. Vályinak talán az fáj, hogy neki nincs annyi pénze mint Puffy-nak? És ki a faszt érdekel az hogy neki nem tetszik a zenéje? Busta Rhymes meg a töb­bi igazi rapper nem egyszer elmondta már, hogy nem érti, hogy Európában miért utálják Puffy-t? Miért baj az, ha vala­ki nincs mindig befordulva??? Nos meg az egyik legnagyobb MC, aki él, ezt jobb ha mindenki tudomásul veszi. Érdeke módon a Source magazin 4 és fél mikrofont adott a lemezre, ami nagyon jónak számít az adható 5 -ből. Lehet, hogy ők kicsit jobban értenek hozzá, és kicsit több rap CD-t hallgatnak mint Vályi? Hát szerintem igen. Ha Vályi olyan kibaszol nagy szakértőnek tartja magát, akkor hogy írhat ilyen baromságokat?? Megnézném, azaz kíváncsi lennék rá, hogy menny hip hop zenét hallgat. Az I am... egyáltalán nem „Viva-fíling”, mert Vályi, ha esetleg nem tudná vagy nem vette volna észre, a rap zene nagyon sokat fejlődött az utóbbi 7-8 évben. Már rég nem arról szól, hogy egy dobgép, hanem kajal kidolgozott alapok, zenék vannak. Miért baj az, ha énekelnek a refrénben? A R’n’B mindig is az érzelmekről szólt!! Nem értem miért nyálas az, aki kimutatja az érzelmeit, mint az R’n’B előadók, mint pl. a Blackstreet, amit ugyancsak lefikáz­tatok!!?!!!?! Érdekes mégis eladtak csak 5 milliót csak az USA-ban. Pedig ott a feketék nem vesznek meg minden szart!! Vályi biztos olyan kemény gyerek, hogy nem is igaz, nem? Ő még biztos soha nem tudta felvállalni senki előtt, hogy van­nak érzelmei, hogy szeret valaki, nem úgy mint a Blackstreet?! Meg miért van az, hogy Nas, ha elment egy kicsit gengsz­ter irányba, akkor már szar? Miért kell mindenkinek „real hip hop” szöveget nyomatni? Mit tudja Vályi, hogy Nas-nal a Queens-ben milyen élete volt???? Én nagyon is megértem Nas-t, szerintem egyáltalán nem baj, ha valaki olyan példa­képet választ mint Pablo Escobar. Kíváncsi lennék, ha Vályi a Queensbridge Project-ekben született volna, mire vitte volna??? Vagy miről rappelne?? Arról, hogy minden szép ♦ a real hip hop-ról? Mit ért Vályi egyáltalán a hip hop-hoz? Tudomásul kell venni, hogy kinn igen is a gengszter rap megy!!! És ez a valóság... Magamról csak annyit, hogy 10 éve rappet hallgatok, és lehet hogy abban értek hozzá mint Vályi meg az egész szerkesztőség... Ha valaki nem ért hozzá, az m a fasznak szól bele? Amúgy szvesen leülnék egyszer Vályival beszélgetni, hogy neki honnan jönnek ezek a baromságok, amiket leír????? Ami sikeres, ki miért szar mindig???? Üdvözlettel: Besenyei Csaba Kedves Besenyei Csaba! Te is hallhattál már arról­s hogy ízlések és pofonok mennyire különbözhetnek. Én nyilván más pofonokat kaptam egy jókedvű baseballütőkkel felszerelt skinhead bandától a Fila Rap Jam után a Városligetben, mint Nas a Queensbridge alatt. A világ különböző pontjain kiosztott pofonokhoz hasonlóan az egyes hiphopelőadókról alkotott véleményeknek is szokásuk különbözni. Lehet, hogy te úgy ítéled meg, hogy Nas új lemeze korszerűen szól. Jó neked. Nekem sajnos úgy van teker­cselve az agyam, hogy a legkor­szerűbb szintetizátorokkal készült csillogó-villogó alapokról egyből egy csomó számom­ra visszataszítóan nyálas popelőadó — megegyező hangzású, hangszerelésű és hasonló zenei harmóniákat felvonultató­­ zenéje jut eszembe. Bár ne így enne! Ha az ! am... grandiózus kórusainak hallatán - hozzád hasonlóan - legalább annyi­ra elégedett tudnék lenni, min az első lemez hallatán, feltehetőleg nem lennék ennyire boldogtalan ember. Sajnos nálam a jó hiphop emez értékmérője nem a Source és a Vibe magazinok által kiosztott pontok száma, hanem az, hogy mennyire kezd a fejem automatikus bólogató mozgásba, miközben hallgatom. Talán még emlékszel Busta Rhymes első slágerére, amiben saját előadói képességeinek felsőbbrendűségét az érzékletes „I’ve got the head nod shit that makes you break your neck” (Olyan tologatás a szarom - zeném­­, hogy attól kitörik a nyakatok) állítással hangsúlyozza ki. Nos, én valami ilyesmit várok egy phopalbuffitól. Tény, hogy Nas kurva jól löki a rímeket, és úgy beszél ritmusban, hogy kevesen mérhetőek hozzá. Nyilván nem is vitte volna ennyire, ha nem így lenne - ellentétben a hazánk zeneipara által felkarolt rapperek jó részével. Ugyanez elmondható a Puff Daddyről, Jay-Z-ről és számos általam nem­ kedvelt, ám óriási népszerűségnek örvendő rapper­ről. Tehetségüket elismerik az egyébként underground körökben mozgó producerek és rap­perek is, és hajlandóak alapokat gyártani nekik, valamint vendégszerepelnek lemezeiken (én sem vagyok olyan rosszin­dulatú, hogy azt gondoljam, csak a pénzért vállalják). Ugyanakkor nem igaz, hogy csak az európai „irigy köcsögök” utálják - Rolexeik, Lexusaik, csinos nőik, valamint az általuk elfogyasztott drága konyakok, pezsgők és kokain miatt - ezeket az előadókat. Tíz éves rapszakértői pályafutásod alatt biztosan volt szerencséd olyan afro-amerikai hiphoplemezekbe is belefülelni, mint például Jeru, vagy a Gang Starr, akik rendszeresen osztják a hiphop eredeti (real) ösvényéről — a jó szö­veg­­képességeken túl a KRS One által először megfogalmazott hardcore-mentalitást tükröző üzenetet, kemény ütemeket és az aktuális poptrenden túlmutató zenei innovációt felmutató alkotások é­letérő, vagy a hiphop formáit minden mögöttes tar­talom nélkül csak eladási célokból használó előadókat. Ők a playerek szemében playa­waterek, mások szerint pedig a tiszta hiphop védelmezői, akiknek nem tetszik, hogy a — jó részt fehér kezekben lévő­­ zeneipar kizsákmányolja a hetvenes évek vége óta folyamatosan fejlődő utcai művészetet. Volt szerencsém idén tavasszal New Yorkban járni, ahol rengeteg olyan hiphop dj-vel találkoztam, akik inkább levágnák a kezüket, mint hogy felrakjanak egy Bad Boy-lemezt. A Wanted magazinnál is előfordulnak bakik — az általad felemlegetett Busta Rhymes tévedésért például nem én voltam a felelős —, sőt az is lehet, hogy hozzád képest nem értünk a hiphophoz. Én úgy gondolom, hogy alapvetően más oldalról közelítjük meg. Ahogy az újság által felvonultatott többi zenei ággal kapcsolatban is, a lap kapcsán is kritiku­san állunk a zeneipar által futtatott megaprodukciókkal szemben. Cikkeink és lemezkritikáink nem az eladási adatokra, kiadói sajtóanyagokra vagy más - az időközben hatalmas médiavállalattá fejlődő, a zeneiparral erősen összefonódó Source-hoz hasonló­­ zenei magazinok véleményére épülnek, hanem munkatársaink szubjektív értékítéletére, aminek kialakulásában az általuk begyűjtött információk, eddigi tapasztalataik, valamint személyes ízlésviláguk tükröződik. Bár Nas minden kétségen kívül hiteles rapperként indult, nekem nem tetszik az a zene, amit manapság csinál. Ha rendszeresen felháborodsz a kedvenc előadóidat negatívan megítélő kritikáinkon, itt az ideje, hogy egy olyan magazint kezdjél vásárolni, amelyik hozzád hasonlóan vélekedik a zenéről, sőt, én a te szakértelmeddel akár saját hiphopfanzin indítását is fontolóra venném. Azt ugyan nem értem, hogy honnan vetted, hogy az amerikai feketék — ellentétben például az amerikai fehér, karibi, latin, indián vagy ázsiai származású lakossággal vagy az európai fe­ketékkel — nem vesznek meg minden szart. Nekem a New York-i metrón ülve az volt a benyomásom, hogy a méreg­drága, bár számomra ízléstelen narancssárga frottír sárkánybetéttel ellátott zöld Avirex-bőrdzsekiket viselő fekák is ugyanúgy megetethetők bármivel, mint te vagy én. Peace! Ui: Egyébként szerelmes vagyok - mint egy gügyögő kutyakölyök - egy csodálatos lányba, és erősen érzelgős easy listening-slágereket gyártok a sampleremmel, hogy rajongásomat kifejezzem iránta. Vályi Gábor Hírek: + HÍREK, KONCERTAJÁNLÓ 4L-8. Profil:+ LUSCIOUS JACKSON .9. + TRAVIS jJjQ. + NEW RADICAIJ^^W 1 II. Latin: + MANÓ NEGRA I |+fcfôœosos ];î H+ ÚZGIN Over 18-19 B f LTJ BUKEM 20-21. H+ RAMMSTEIN 22. B f INCOGNITO 23. B f THE AUTEURS 24-25. H+ WORDCITIZEN 2Z­Bf JOVANOTTI 28-29. Bf THE BRAND NEW HEAVIES 3Q“3l. Bf A SZIGET 99 SZÁMOKBAN 32“33. flflf FLORIA SIGISMONDI FOTÓI 34-40. Bf AZ IGAZI TREBITSCH/007 3 9. R NAPFOGYATKOZÁS 41. B Ä. TRICKY, _ 40-47. I ME’SHELL NDEGÈOCElfÇ-. K DISZKOGRÁF: TEXAS Y 46. B REGGAE: RAS RECORDS 47. rész_^-£52. t7rpt? mbrr© ívtartnlom'lrvtl

Next