Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 10. szám

Talpra brazil, hív a laza Legfőbb jellemzői a tökéletes nyitottság brazil­ mellett megtartott eredetiség, a kulturális­­szociális elkötelezettség, a homogenitás, a kommuna-szerű összetartás, a hihetetlen zenei és mennyiségi gazdagság. O­O O 3D O A két legismertebb brazil műfaj a szamba és a bossa nova. Míg a szamba egy jól követhetően népzenei gyökerű irányzat, addig a bossa nova az ötvenes évek­ben megjelent zeneszerzői találmány, műzene, utólag kreált műfaji megjelölés. A kettő azonban folyamatos kölcsönhatásban áll egymással és mindkettő máig élő, aktív, fejlődő műfaj. Számos alműfajt, ilyen-olyan irányzatot említhetnénk még, de hívjuk inkább úgy az egészet, mint a brazilok: ők MPB-nek (Música Popular Bra­­sileira, azaz Népszerű Brazil Zene) nevezik azt az egész cuccot, amivel az alábbi­akban foglalkozunk, és nem bajlódnak kategorizálással, így azért is könnyebb lesz, mert az alább felsorolt szerzők és előadók mindegyike művelte mindegyik irány­zatot. És sehol, egyetlen országban sem volt akkora szerepe a történelemben, a kultúrában a zenének, mint Brazíliában, ahol egészen különleges helyet foglal el, a futballt kicsit megelőzve. Ha az MPB történetét teljességre törekedve szeretnénk összefoglalni, akkor kis túlzással Pedro Alvares Cabrallal, a Brazíliát felfedező portugál hajóssal kellene kez­denünk. Ha az azonban a brazil zene írott történelmét vesszük alapul, elég, ha a múlt század végénél kezdjük. A brazil zene egyik földrajzi kulcspontja Bahia (a másik Rio de Janeiro). Bahia az ország egyik északkeleti, óceánparti tartománya. Ide érkeztek az első rabszolgaszállít­mányok a múlt században. A feketék teológiailag számomra kicsit körvonalazatlan, dobkísérettel ellátott vallási szertartásain alakultak ki azok a kétnegyedes, egyenlete­sen lüktető ritmusok, amelyek máig megkülönböztető jegyei a brazil zenének, és ame­lyet felületesen szambaritmusként szoktak emlegetni. A batucada máig használt ele­me az MPB-nek - ezek azok a dobegyüttesek, amelyeket évente egyszer a tévében is lehet látni, a karneváli felvonulás közepette. Az első népszerű zeneszerzők, akik már kimutatható hatással vannak a ma ismert brazil zenére Pixinginha (1898-1973), Noel Rosa (1910-1936), Cartola (1908-1980) és a legendás Ary Barroso (1903-1964). Pixinginha és Barroso számait rendszeresen feldol­gozzák - Barroso alkotta az egyik legismertebb brazil számot, az Aguarela Do Brasilt (általában csak Brasilként emlegetik, ez hallható a Brazil című filmben is sokszor). BOSSA NOVA Az MPB aranykora az ötvenes években köszöntött be. Ekkor kezdett ismertté vál­ni külföldön, ami számos — főleg amerikai — zenészt vonzott az országba és ekkor , jelent meg a színen az Antonio Carlos Jobim (1927-1994), Joao Gilberto és Vinicius I de Moraes (1913-1980) által megalkotott bossa nova (jelentése: új ritmus).­­­­ 1958-ban jelent meg egy nem különösebben híres, Elizeta Cardoso nevű énekesnő , Cancao Do Amor Demais című lemeze, amelyen először szólalt meg a bossa nova ütem Jo­­ao Gilberto gitárján. 1959-ben pedig megjelent a Fekete Orpheus című francia-olasz-brazil film, melynek néhány betétdalát Luiz Bonta szerezte, köztük a világ egyik leghíresebb szá­mát, a Manha de Carnavalt. Ez fordította az amerikai zenészek figyelmét Brazíliára. A bossa nova elképesztő hatással volt mind a brazil zenére, mind a dzsesszre,­­ meg úgy minden másra. Jobimék két év alatt kiteljesítették a műfajt, 1961-re nagy­zó­jából elkészült az összes bossa nova-ősklasszikus a Garota de Ipanematól (The Girl I from Ipanema) a Desafirtadon át az Agua de Beberig. Két-három éven belül már­­ minden valamire való amerikai dzsesszista felvett egy bossa nova-lemezt, a hatvan­­­nas évek közepére pedig Brazíliában a zseniális zenészek sohasem látott sokasága, s a második bossa nova-generáció is útjára indult. O Z O Z O O 3D O 0 1 @ at* latin október

Next