Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 10. szám
Talpra brazil, hív a laza Legfőbb jellemzői a tökéletes nyitottság brazil mellett megtartott eredetiség, a kulturálisszociális elkötelezettség, a homogenitás, a kommuna-szerű összetartás, a hihetetlen zenei és mennyiségi gazdagság. OO O 3D O A két legismertebb brazil műfaj a szamba és a bossa nova. Míg a szamba egy jól követhetően népzenei gyökerű irányzat, addig a bossa nova az ötvenes években megjelent zeneszerzői találmány, műzene, utólag kreált műfaji megjelölés. A kettő azonban folyamatos kölcsönhatásban áll egymással és mindkettő máig élő, aktív, fejlődő műfaj. Számos alműfajt, ilyen-olyan irányzatot említhetnénk még, de hívjuk inkább úgy az egészet, mint a brazilok: ők MPB-nek (Música Popular Brasileira, azaz Népszerű Brazil Zene) nevezik azt az egész cuccot, amivel az alábbiakban foglalkozunk, és nem bajlódnak kategorizálással, így azért is könnyebb lesz, mert az alább felsorolt szerzők és előadók mindegyike művelte mindegyik irányzatot. És sehol, egyetlen országban sem volt akkora szerepe a történelemben, a kultúrában a zenének, mint Brazíliában, ahol egészen különleges helyet foglal el, a futballt kicsit megelőzve. Ha az MPB történetét teljességre törekedve szeretnénk összefoglalni, akkor kis túlzással Pedro Alvares Cabrallal, a Brazíliát felfedező portugál hajóssal kellene kezdenünk. Ha az azonban a brazil zene írott történelmét vesszük alapul, elég, ha a múlt század végénél kezdjük. A brazil zene egyik földrajzi kulcspontja Bahia (a másik Rio de Janeiro). Bahia az ország egyik északkeleti, óceánparti tartománya. Ide érkeztek az első rabszolgaszállítmányok a múlt században. A feketék teológiailag számomra kicsit körvonalazatlan, dobkísérettel ellátott vallási szertartásain alakultak ki azok a kétnegyedes, egyenletesen lüktető ritmusok, amelyek máig megkülönböztető jegyei a brazil zenének, és amelyet felületesen szambaritmusként szoktak emlegetni. A batucada máig használt eleme az MPB-nek - ezek azok a dobegyüttesek, amelyeket évente egyszer a tévében is lehet látni, a karneváli felvonulás közepette. Az első népszerű zeneszerzők, akik már kimutatható hatással vannak a ma ismert brazil zenére Pixinginha (1898-1973), Noel Rosa (1910-1936), Cartola (1908-1980) és a legendás Ary Barroso (1903-1964). Pixinginha és Barroso számait rendszeresen feldolgozzák - Barroso alkotta az egyik legismertebb brazil számot, az Aguarela Do Brasilt (általában csak Brasilként emlegetik, ez hallható a Brazil című filmben is sokszor). BOSSA NOVA Az MPB aranykora az ötvenes években köszöntött be. Ekkor kezdett ismertté válni külföldön, ami számos — főleg amerikai — zenészt vonzott az országba és ekkor , jelent meg a színen az Antonio Carlos Jobim (1927-1994), Joao Gilberto és Vinicius I de Moraes (1913-1980) által megalkotott bossa nova (jelentése: új ritmus). 1958-ban jelent meg egy nem különösebben híres, Elizeta Cardoso nevű énekesnő , Cancao Do Amor Demais című lemeze, amelyen először szólalt meg a bossa nova ütem Joao Gilberto gitárján. 1959-ben pedig megjelent a Fekete Orpheus című francia-olasz-brazil film, melynek néhány betétdalát Luiz Bonta szerezte, köztük a világ egyik leghíresebb számát, a Manha de Carnavalt. Ez fordította az amerikai zenészek figyelmét Brazíliára. A bossa nova elképesztő hatással volt mind a brazil zenére, mind a dzsesszre, meg úgy minden másra. Jobimék két év alatt kiteljesítették a műfajt, 1961-re nagyzójából elkészült az összes bossa nova-ősklasszikus a Garota de Ipanematól (The Girl I from Ipanema) a Desafirtadon át az Agua de Beberig. Két-három éven belül már minden valamire való amerikai dzsesszista felvett egy bossa nova-lemezt, a hatvannas évek közepére pedig Brazíliában a zseniális zenészek sohasem látott sokasága, s a második bossa nova-generáció is útjára indult. O Z O Z O O 3D O 0 1 @ at* latin október