Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1-2. szám

Bumm alszik Ted Browningnak a műfajt kodifikáló, a populáris vámpírfilmek alfáját és ómegáját jelentő DRACULA-ja (1931), illetve az utolsó jelentős, a klasszikus mítoszt haszonnal interpretáló film, Terence Fisher DRACULA BORZALMA (1958) című munkája óta a mozi vámpírja koporsójában fekszik. Nappali életét éli, alszik tehát, s az elmúlt négy évtizedben nemigen akadt rendező, aki képes lett volna kicsalogatni az éjszakába, életet lehelni belé. Coppola afféle szintézis­nek szánt, egy rahedli megasztárral megpakolt és manierista dekorativitásával operáló, kiglancolt filmjének egyetlen érdeme, hogy legalább nem tesz úgy, mint az elmúlt évtizedekben sok más rendező, nem travesztálja a mítoszt (éppen csak túl mélyen hajol meg előtte). Neil Jordan INTERJÚ A VÁMPÍRRAL című munká­ja eredetibb: azzal, hogy két főhőst­­ egy az ösztöneitől, következésképpen a nyers destruktivitástól vezérelt figurát, illetve annak ellentétét, a lelkiismeretfurdalásától gyötört, galamblelkületű vámpírt - emel a történet centrumába, a vámpírlétben im­manensen meglévő kettősség sajátos ábrá­zolását kínálja. A paródia egérút is lehet — lásd Polans­ki nevezetes munkáját, mely azzal egy­ütt is az egyik leggörbébb tükre a műfaj­nak, hogy egyes pontokon eltáncol kitű­zött céljától, vaskos paródiából a legsok­­kolóbb vámpírfilmeket is überelő hor­rorba vált; vagy az újabb évjáratú mozik közül Mel Brooks és Leslie Nielsen he­­befrén ökörködését (DRACULA HA­LOTT ÉS ÉLVEZI)­­, de a műfajkeve­rés is adja magát. Egyesek úgy próbálják lendületbe hozni a műfajt, hogy más mű­fajokkal klónozzák azt. Joel Schumacher az ifjúsági bandafilmekkel keresztezi a vámpírmitológiát (AZ EL­VESZETT FIÚK), Rodriguez és Tarantino road movie-val oltja be a vámpírtörténetet (ALKONYATTÓL PIRKADATIG), Kathryn Bigelow vagy John Carpenter vámpír-westernt készít (KÖZELÍT AZ ÉJ, illetve VÁMPÍROK). Dracula közben pihen, arra vár, hogy felébresszék. •A FILMTÖRTÉNET TALÁN LEGNEVEZETESEBB DRACULA-SZÍNÉSZE, LUGOSI BÉLA - SZÜLETETT BLASKÓ BÉLA - AZ ERDÉLYI LUGOSON LÁTTA MEG EZ ÁRNYÉKVILÁGOT, 1882-BEN. Vidéki színházakban kezdte színészi pályáját, a ’10-es évek derekán már a budapesti Nemzeti S­zínház társulatának tagja. A Tanácsköztársaság idején aktív politikai szerepet vállalt kommün mellett, ezért annak bukása után elhagyta az országot. Néhány európai vá­­osban tett rövidebb kitérőt követően (egyebek mellett Berlinben is megfordult, ahol l­ejátszott egy kisebb szerepet Murnau JANUSFEJ című filmjében) 1921-ben érkezett meg az Egyesült Államokba.­­ 1927 októberétől folyamatosan alakította Draculát a Broadwayn, Bram Stoker re­gényének színpadi változatában. Angolul alig beszélt, korlátozott nyelvtudásának kompenzálása érdekében ezért igyekezett gesztusnyelvét erőteljesebbé, színészi je­lenlétét intenzívebbé fejleszteni. Emellett akcentusa kifejezetten jól jött a szerephez:­­az amerikai közönség előtt a titokzatos, messziről érkezett gróf személyiségének eg­zotikumához adott nem csekély többletet. -, Bár a filmtörténetben nem ő játszotta a legtöbb alkalommal Draculát - ez az érdem a Terence Fisher filmjeiben feltűnt Christopher Lee-é -, Lugosi volt az, aki a vérszívó­s gróf imidzsét, máig érvényes módon, megteremtette, Tod Browning 1931-ben készült filmjében. Pedig eredetileg nem neki szánták a címszerepet, s csak az eredeti jelölt hir­telen halála után merült fel Lugosi neve. Leginkább az szólt mellette, hogy Browning egy európai, az amerikai filmgyártásban ismeretlen színészt kívánt szerződtetni film­je főszereplőjéül. Lugosi Béla utolsó filmszerepét Ed Wood A 9. SZÁMÚ TERV AZ ŰRBŐL című opuszá­­ban játszotta. A mértéktelen alkoholizálástól és a drogoktól meggyötörten 1956-ban halt meg. Összesen 103 filmben szerepelt. Jimz atout mé (John Carpintar vámpírjai) Egykor ő volt a rémkirály, aztán maga­ maga famulusává igazolt. Egészen a közelmúltig nem volt kérdéses számomra, hogy az öregedő Carpenter ifjúko­ri önmagának csöppet nehézfejű tanítványa (nem nagy dolog, mással is megesett már, hogy saját árnyékává pályakorrigált), aztán amikor láttam AZ ORÜLET TOR­KÁBAN című opuszát (egy egészen friss darab, úgy há­rom éve készült), elbizonytalanodtam: talán mégiscsak maradt benne valami a kezdeti svungból. Legújabb filmje is ezt az érzést erősíti, s bár Carpenter maradt, ahol volt (az árnyékban), igyekezetét, hogy­ végre kilépjen onnan, dicséret illeti. .Mint korábban majd mindig, zsánerfilmet készített, faltörő kosként szakadta neki a kiszemelt műfajnak. Carpenter evidenciaként tételezi a Gonoszt, ezért már rögtön a történet elején elveti a klasszikus vámpírfilmek egyik sztenderdjét, mely szerint a vámpír erejét az adja, hogy" senki sem akar hinni benne - vérszívói léte­­zőbbek, mint filmen valaha. A mozi szörnyeinek menazsériájában intellektuálisan a vámpír az abszolút csúcspont. Rendezőnket azonban a vámpírlétből kizárólag a zombi-összetevő érdekli, egy­e­dül a vámpírok vezére intellektualizált figura. A kolorit összhatása a nyers hús színét idézi, a film vámpírjai kil­ler machine-ek, fővámpírja pedig a világuralomra törő Sátán ekvivalense. Egzotikumnak nyoma sincs, ez egy minden ízében amerikai mozi: „Nincs akcentusuk. A fokhagymát és a feszületet elfelejtheted, fabatkát sem ér velük szemben. Csak a karó segít" - jegyzi meg az egyik vámpírvadász a rémekről. Carpenter filmje nem klasszicizál, úgy reflektál a vámpírmitológiára, hogy an­nak jóformán valamennyi toposzát használhatatlannak minősíti. Vámpírjai­nak van tükörképük... To­mo­ki Gyula John Carpenter 1948-ban született. Mindössze 12 éves volt, amikor első­­ amatőr - filmjét elkészítette. Eddigi legna­­gyobb sikere az 1978-ban készült HALLOWEEN - A RÉMÜLET ÉJSZAKÁJA című, harmadik nagyjátékfilmje, az ún. „kisváro­si horror” mintaadó darabja. A HALLOWEEN hozadékát a mai napig nyögjük, vége-hossza nincs a megalkotása óta eltelt időszakban született, s az alapműre hajazó produkcióknak, a PÉNTEK 13 ki tudja hányadik részét élő szériájától a FREDDY- filmeken át a TUDOM, MIT TETTÉL TAVALY NYÁRON című epigon­­darabokig. A HALLOWEEN hetedik (!) - az alapmű születésének 20. évfordulója alkalmából H20-ra keresztelt - részét a napok­ban mutatják be nálunk. (A filmet, hasonlóan a sorozat korábbi A Carpenter-filmek egyik védjegye a rendező komponálta zene, mely nem csupán kísér vagy aláfest, hanem a mű egé­szének integrált, oszlopos része, nem túlzás: a vizualitással egyenrangú elem. Leghatásosabb szerzeményei jócskán belül vannak azon, amit még minimálnak lehetne nevezni, dallama­it számítógép segítségével, alig néhány hangot használva kom­ponálja meg. folytatásaihoz, már nem Carpenter jegyzi rendezőként.)

Next