Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1-2. szám

MYSTERY GANG „NEM VAGYUNK AMERIKA-BUZI PSZICHOPATÁK Miután Fenyő Miklós már az Operaszínházát is meghódította, a rockandroll-kispályákon pedig megannyi zselifenyő nyomul a Hungária-feelinget aprópénzre valtva, három fej gondolt egy merészet, szakított a hagyománnyal és megcsinálta a Mystery Ganget. Ha azt mondod rockandrollsracok, tiltakozni fognak, mivel rockabillyt játszanak, mégis azok, talán az egyetlenek ebben az országban, akikről feltételezhetünk ilyesmit 1099-ben. Totkok, festett haj, feltúrt szaru farmer, Eddie Cochran­, Gene Vincent-, Carl Pekins- és persze Stray Cats-számok, gitár, bogo, pergődob. Mégsem tűnik mesterkéltnek. Tavaly márci­usban jöttek össze, és elég jól alakulnak a dolgaik, ki­lenc hónap alatt majdnem száz koncertet adtak, felléptek egy rakás külföldi rockabilly-törzshelyen és borzalmasan fel vannak pörögve. Hot Ip( Pete­r Péter) gitárossal, Mr. Red Rocket (Zsolti) bőgőssel és Tom Stormy (Fácán) dob­s­al Szolnokon Találkoztunk, ahol a helyi Denever stú­dióim feszítik első lemezüket, amit egy német rocka­­billy kiadó tent majd szerte a világon. Péter:­­ Kilencvennyolc tavaszán jöttünk össze, a Zsolti meg én egy bandában játszot­tuk, mindegy melyikben, a Fácán máshol. A lényeg: véletlenül összefutottunk az Astoriánál, dumáltunk, aztán már másnap elkezdtünk próbálni. Egy hét múlva már a Pólus Center szín­padán játszottunk. Szóval, elég hamar bevállaltuk az első koncerteket, és elég hamar bein­dult a szekér, ami persze a szerencsének is köszönhető, de annak is, hogy az első pillanat­tól kezdve tudtuk, mit akarunk. Rockabillyt, semmi mást. Wanted: - Honnan ez az elkötelezettség? Zsolti: - Az egész nálunk is a Hungáriával indult. Előtte itt, Magyarorszá­gon csak rockzene volt, P. Mobil, meg mit tudom én mi. Szóval a Hungária kur­vára bejött, Flipper Öcsi sérója, meg ilyenek, de később érdekelni kezdett ben­nünket, honnan indult ez az egész. Péter: - A cirkusz a II. világháború után kezdődött Amerikában. Tiszta sor. Megje­lentek a nagy, nehéz motorkerékpárok, a nagy, nehéz amerikai autók, minden megvolt, megérett a kor arra, hogy lázadás legyen. A filmek! James Dean! Marlon Brando talpig bőrben a The Wild One című filmben! Ez arról szól, hogy egy motoros banda lerombol egy egész falut. Mindez 1950-ben! Szóval, megvolt a stílus, megvolt a fazon, a zene meg már adta magát, és éppen a rockabilly volt az, ami ezt az egész érzést a legjobban kifejezte. A rockabilly sokkal kevésbé mesterkélt, mint a rock and roll, sokkal őserőbb, nyers, kurva nyers. És ez délről jött! A déli srácok, a hillbillyk, a mucsai parasztok ta­lálták ki. Összekeverték a saját zenéjüket a bluessal meg a New York-i sleammel és így alakult ki a műfaj. Atlétatrikók, bőrszerkók, tetkók. Minden ekkor kezdődött, útjára indult a rockerség, a punk. Tudod, hogy ezeket punkoknak hívták? New Yorkban nem is ér­tették, mit mondanak, mert ezek a déli srácok vagy marha gyor­san beszéltek, vagy marha lassan. Az eredeti, autentikus rocka­­billy-daloknak a szövegét marha nehéz lekagylózni. Min­t mond? Vagy olyan lassan mondja, hogy megalszik a tej a szájában, táj­­molja az időt a takra, vagy elhadarja az egészet. És tudod, Elvis is így kezdte, csak aztán a hollywoodi stúdiók mélyén meghülyítet­ték. Ki ez a punk itt, hat számmal nagyobb nadrágban, citromsár­ga cipőben, bőrdzsekiben? Ki ez a vidéki bunkó? Küldjétek a fa­szomba, vissza Texasba, menjen tehenészkedni! Teljes volt a ká­osz, azt mondták, ez a zene az oroszoktól jött. Nagy idők lehettek! Van egy ötvenhatos filmem, amikor Johnny Carroll játszik. Nyom­ja a színpadon valami félig nyitott helyen, és ott mennek el ilyen fiatal iskoláscsajok és a tanárnő a fejüket elfordítja, hogy ne lás­sák, mi történik. Fácán: - Ez volt a másfél órás kiselőadás. Nem kapcso­lod ki a magnót? Reggelig tudja mondani. Zsolti: - Ja, a Péter teljesen bevadult az amerikai ötve­nes évekre. És nem csak a zenére. Péter: - Tele vagyok otthon ilyen cuccokkal, van egy csomó fénymásolt angol nyelvű könyvem a korszakról, abszolút ezt érzem közel. Most adtak egy Hitchcock-filmet a tévében. Egész idő alatt azon filóztam, hogy ez most ötvenkettes vagy ötvenhármas. Baz­meg, az évek között is eltérés van! Szóval nézem a kalapokat, az autókat, a bútoro­kat, mondom, nem lehet ötvenkettes, ak­kor szögletesebbek voltak a Chevyk, ááá ez csak ötvenegyes lehet. És a végén kiírták, készült 1951-ben. Jó volt látni. Fácán: - Ennek ellenére fontos, hogy nem vagyunk ilyen Amerika-buzi pszichopaták. Ismerek egy csávót, frankón azt hiszi, hogy ő Elvis. Mi nem vagyunk ilyenek, hogy húú bazmeg, Amerika, nem is voltunk még kint. Tisztában vagyunk azzal, hogy Magyar­­országon élünk 1999-ben. Péter: - Ja, ez tényleg fontos. Zsolti: - Azért a nagy megvilágo­sodás akkor történt, amikor meghallot­tuk az első Stray Cats-lemezt. Teljesen belelovaltuk magunkat a témába. Péter: - A Fácán azt mondta, hogy neki ezentúl ebben a tempóban fog verni a szíve. Fácán: - Jaja. Wanted: - De a Stray Cats nyolc­vanban volt. Péter: - Tökmindegy, ugyanazt csi­nálták, ami az ötvenes években volt. Brian ►Ei hockabity wanted január – február

Next