Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 4. szám
SZOLNOK 1. A Kifutóban Bruce Dickinson-kénti SIKERT ARATOTT BOZSIK PATRIK MELYIK SZOLNOKI EGYÜTTES TAGJA? a. Prémdobogók B. Angyalsimogatók c. Rémkoppantók 1 2. A Pepsi Sziget éjszakai dark-SZEÁNSZAINAK IMMÁR VISSZATÉRŐ VENDÉGE A SZINTÉN SZOLNOKI A. Adam 30 B. Árnyak c. Fények 1 3. A KAZETTÁN HALLHATÓ FELVÉTELEK A VÁROS EGYETLEN HANGSTÚDIÓJÁBAN KÉSZÜLTEK, A STÚDIÓ MINDENESE Cserfalvi Töfi jelenleg melyik ZENEKARBAN GITÁROZIK? a. Macbeth1 B. Ossian c. Metallical A helyes megfejtők Szolnok rock kazettát nyerhetnek. Beáldási határidő: április 10. Szerkesztőség levélcíme: Wanted, Sziget iroda Budapest 1117 Orlay u. 5-7. Steamy Windows Will it 1. Mit jelent a zenekar neve? a. Párás ablakok b. Felhasználóbarát szoftver c. Buja vágyak 2. Ki az együttes névadója? a. The Doors b. Tina Turner c. Kiss Géza 3. Hol található a zenekar székhelye, Kapuvároa, egy másik bolygón b. az Üllői úti Fradi pályán c. Győr-Sopron megyében Beüldési határidő: április 10. Szerkesztőség levélcíme: Wanted, Sziget Iroda Budapest 1117 Orlay u. 5-7. A helyes a zenekar kazettáját A velszi bárdok —• Stereophonies „A KÖVETKEZŐ DALT AJÁNLJUK A CATATONIÁNAK, A SUPER FURRY ANIMALSNEK, A MANIC STREET PREACHERSNEK, Az IKREK VISSZAVÁGNAK STÁBJÁNAK ÉS BÁRKINEK, AKI BÁRMIT IS TESZ WALESÉRT. MERT MÁR itt az ideje” - konferál Kelly Jones gitáros-énekes a rockkoncertet húsz éve nem látott cardiffi vár tövében, majd zenekara, a Stereophonies élén belevág egy kislemez B-oldalas dalba, amelynek szövegét mind a tízezer néző együtt énekli vele. A videokazettán és koncert EP-n is dokumentált tavaly nyári esemény a feltámadt walesi rocköntudat eddigi csúcspontja. A még Skóciánál is mostohább sorsú, elmaradott nyugati tartomány sokáig egyetlen ásza, az egész Brit Birodalom talán legfanatikusabb rajongótáborával rendelkező Mannes Street Preachers az elmúlt egy-két évben nemcsak a rangos díjkiosztó gálákon kezdett tarolni, de erősítést is kapott a legőrültebb pszichedelikusokként számontartott Szuperszőrös Állatok, a masszív sikerzenekarrá avanzsált Catatonia és - főleg - a lehengerlő Stereophonics-ifjoncok személyében. A húszas évei elején járó Kelly Jones persze nem tekinti magát a walesi ifjúság szócsövének, távol áll tőle a szeparatizmus, az az igazság, hogy a kihalófélben lévő walesi nyelvet sem beszéli. Inkább a kisvárosi életérzés képviselője: balladai homályba burkolt szövegeiben leég a helyi bokszterem, pletykák terjednek el egy köztiszteletben álló tanárról, tinik lesznek öngyilkosok, vállalkozók mennek tönkre, esküvői tivornyák fordulnak rosszullétbe. Kisváros, ünnep nélkül. Kelly tudja, miről beszél, egy Cwmaman (ejtsd: kuomaman) nevű párezres dél-walesi községben nőtt fel zenésztársaival együtt. Tizenkét évesen már együtt zenélt a nála három évvel idősebb Stuart Cable dobossal. Régi haverjukat, a Kellyvel egyidős Richard Jonest (csak névrokon) 1995-ben vették be basszusozni. Zenei világuk alapjait bátyjaik lemezgyűjteménye (Led Zeppelin, AC/DC, Kinks, Who, Creedence Clearwater Revival) határozta meg, illetve azok az R.E.M.-, Neil Young- és Dylan-feldolgozások, melyeket aztán egyre inkább kiszorítottak repertoárjukból a saját dalok. A kortárs hatások közül említhető a Radiohead (mint rockzenekar), Kelly nyers, karcos énekében pedig az Oasis és természetesen a Manic Street Preachers. Nyers, karcos ezek a kulcsszavak a Stereophonies hangzására: a gitár-basszus-dob triófelállás megszabta karámból nem fura effektek és kísérleti dalszerkezetek emelik ki őket, hanem karakteres, frappáns, azonnal megjegyezhető dalok, egy karizmatikus, egyéni hangú frontember és a lelkes, energikus előadásmód, melynek hallatán egészséges ember nem képes a seggén maradni. És olyan szövegek, amelyekért a kevésbé áldott kollégák élni tudnának: „Egy fából ezer gyufaszál készülhet, DE EGY GYUFASZÁL IS ELÉG, HOGY LEÉGJEN EZER FA.” A kezdeti Tragic Love Company nevet a Stuart nagymamájának gramofonjáról lenézett Stereophonicsra cserélő trió 1996 nyarán szerződött az épp induló V2 független céghez, 1997 elejére már a legjobb brit koncertzenekarok között tartották számon őket (olyanokkal játszottak együtt, mint a Manies, a Who, a Skunk Anansie vagy a Supergrass), májusban az anfieldi koncerten a zuhogó esőben Kellyt többször megbaszta az áram, a sikeres kislemezek (More Life In A Tramp’s West, A Thousand Trees) után a Cwmnaman lakosainak ajánlott Word Gets Around album augusztusban a listák 6. helyén debütált, tavaly februárban a Brit Awards gáláján megkapták a legjobb új zenekar díját, nyáron jött az a bizonyos koncert a Cardiff Castle tövében, az NME „walesi hercegeknek” nevezte őket címlapján, novemberben a Wales és Dél-Afrika közti rögbimeccsen játszottak a Wembley-stadionban, az év végét pedig a Kwai folyón forgatott klippel megtámogatott The Bartender And The Thief kislemezslágerrel zárták, mely már a Performance And Cocktails című márciusi albumot előlegezte meg. Az új lemez az időközben már 300000 példány fölött elkelt Word Gets Around méltó fogtatása, egy fokkal puhábbra kevert hangzás, de ugyanaz az energia (a szaporodó lassabb, középtempósabb számokban is), ugyanaz az érzelmi töltés, ugyanolyan emlékezetes, fülbemászó dalok, ugyanazok a mikromegfigyelésekben gazdag történetmesélős szövegek, csak ezúttal már nem kisvárosi szinten: a fiúk az előző album óta turnéztak a világ összes kontinensén (a címadó sort tartalmazó Roll Up And Shine nyitódalt például New York-i élményeikből írták). Viszont az istennek sem lennének hajlandóak elköltözni Cwmamanból. Már megszokták, szeretik, na. Déri Zsolt