Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám

SZOLNOK 1. A Kifutóban Bruce Dickinson-kénti SIKERT ARATOTT BOZSIK PATRIK MELYIK SZOLNOKI EGYÜTTES TAGJA? a. Prémdobogók B. Angyalsimogatók c. Rémkoppantók 1 2. A Pepsi Sziget éjszakai dark-SZEÁNSZAINAK IMMÁR VISSZATÉRŐ VENDÉGE A SZINTÉN SZOLNOKI­ A. Adam 30 B. Árnyak c. Fények 1 3. A KAZETTÁN HALLHATÓ FELVÉTELEK A VÁROS EGYETLEN HANGSTÚDIÓJÁBAN KÉSZÜLTEK, A STÚDIÓ MINDENESE Cserfalvi Töfi jelenleg melyik ZENEKARBAN GITÁROZIK? a. Macbeth1 B. Ossian c. Metallical A helyes megfejtők Szolnok rock­­ kazettát nyerhetnek. Beáldási határidő: április 10. Szerkesztőség levélcíme: Wanted, Sziget iroda Budapest 1117 Orlay u. 5-7. Steamy Windows W­ill it 1. Mit jelent a zenekar neve? a. Párás ablakok b. Felhasználóbarát szoftver c. Buja vágyak 2. Ki az egy­üttes névadója? a. The Doors b. Tina Turner c. Kiss Géza 3. Hol található a zenekar székhelye, Kapuváro­a, egy másik bolygón b. az Üllői úti Fradi pályán c. Győr-Sopron megyében Beüldési határidő: április 10. Szerkesztőség levélcíme: Wanted, Sziget Iroda Budapest 1117 Orlay u. 5-7. A helyes a zenekar kazettáját A velszi bárdok —•­ Stereophonies „A KÖVETKEZŐ DALT AJÁNLJUK A CATATONIÁNAK, A SUPER FURRY ANIMALSNEK, A MANIC STREET PREA­­CHERSNEK, Az IKREK VISSZAVÁGNAK STÁBJÁNAK ÉS BÁRKINEK, AKI BÁRMIT IS TESZ WALESÉRT. MERT MÁR itt az ideje” - konferál Kelly Jones gitáros-énekes a rockkoncertet húsz éve nem látott cardiffi vár tövében, majd zenekara, a Stereophonies élén belevág egy kislemez B-oldalas dalba, amelynek szö­vegét mind a tízezer néző együtt énekli vele. A videokazettán és koncert EP-n is dokumentált tavaly nyári esemény a feltámadt walesi rocköntudat eddigi csúcspontja. A még Skóciánál is mostohább sorsú, elmaradott nyugati tartomány sokáig egyetlen ásza, az egész Brit Birodalom talán legfanati­kusabb rajongótáborával rendelkező Mannes Street Preachers az elmúlt egy-két évben nemcsak a rangos díjkiosztó gálákon kezdett tarolni, de erősítést is kapott a legőrültebb pszichedelikusok­ként számontartott Szuperszőrös Állatok, a masszív sikerzenekarrá avanzsált Catatonia és - főleg - a lehengerlő Stereophonics-ifjoncok személyében. A húszas évei elején járó Kelly Jones persze nem tekinti magát a walesi ifjúság szócsövének, távol áll tőle a szeparatizmus, az az igazság, hogy a kihalófélben lévő walesi nyelvet sem beszéli. Inkább a kisvárosi életérzés képviselője: balladai homályba burkolt szövegeiben leég a helyi bokszterem, pletykák terjednek el egy köztiszte­letben álló tanárról, tinik lesznek öngyilkosok, vállalkozók mennek tönkre, esküvői tivornyák fordul­nak rosszullétbe. Kisváros, ünnep nélkül. Kelly tudja, miről beszél, egy Cwmaman (ejtsd: kuomaman) nevű párezres dél-walesi községben nőtt fel zenésztársaival együtt. Tizenkét évesen már együtt ze­nélt a nála három évvel idősebb Stuart Cable dobossal. Régi haverjukat, a Kellyvel egyidős Richard Jonest (csak névrokon) 1995-ben vették be basszusozni. Zenei világuk alapjait bátyjaik lemezgyűjte­ménye (Led Zeppelin, AC/DC, Kinks, Who, Creedence Clearwater Revival) határozta meg, illetve azok az R.E.M.-, Neil Young- és Dylan-feldolgozások, melyeket aztán egyre inkább kiszorítottak repertoár­jukból a saját dalok. A kortárs hatások közül említhető a Radiohead (mint rockzenekar), Kelly nyers, karcos énekében pedig az Oasis és természetesen a Manic Street Preachers. Nyers, karcos­­ ezek a kulcsszavak a Stereophonies hangzására: a gitár-basszus-dob triófelállás megszabta karámból nem fura effektek és kísérleti dalszerkezetek emelik ki őket, hanem karakteres, frappáns, azonnal megjegyezhető dalok, egy karizmatikus, egyéni hangú frontember és a lelkes, energikus előadásmód, melynek hallatán egészséges ember nem képes a seggén maradni. És olyan szövegek, amelyekért a kevésbé áldott kollégák élni tudnának: „Egy fából ezer gyufaszál készül­het, DE EGY GYUFASZÁL IS ELÉG, HOGY LEÉGJEN EZER FA.” A kezdeti Tragic Love Company nevet a Stuart nagymamájának gramofonjáról lenézett Stereo­­phonicsra cserélő trió 1996 nyarán szerződött az épp induló V2 független céghez, 1997 elejére már a legjobb brit koncertzenekarok között tartották számon őket (olyanokkal játszottak együtt, mint a Manies, a Who, a Skunk Anansie vagy a Supergrass), májusban az anfieldi koncerten a zuhogó eső­ben Kellyt többször megbaszta az áram, a sikeres kislemezek (More Life In A Tramp’s West, A Thou­sand Trees) után a Cwmnaman lakosainak ajánlott Word Gets Around album augusztusban a listák 6. helyén debütált, tavaly februárban a Brit Awards gáláján megkapták a legjobb új zenekar díját, nyáron jött az a bizonyos koncert a Cardiff Castle tövében, az NME „walesi hercegeknek” nevezte őket cím­lapján, novemberben a Wales és Dél-Afrika közti rögbimeccsen játszottak a Wembley-stadionban, az év végét pedig a Kwai folyón forgatott klippel megtámogatott The Bartender And The Thief kislemez­slágerrel zárták, mely már a Performance And Cocktails című márciusi albumot előlegezte meg. Az új lemez az időközben már 300000 példány fölött elkelt Word Gets Around méltó fo­gtatása, egy fokkal puhábbra kevert hangzás, de ugyanaz az energia (a szaporodó lassabb, középtempósabb számokban is), ugyanaz az érzelmi töltés, ugyanolyan emlékezetes, fülbemászó dalok, ugyanazok a mikromegfi­­gyelésekben gazdag történetmesélős szövegek, csak ezúttal már nem kisvárosi szinten: a fiúk az előző album óta turnéztak a világ összes kontinensén (a címadó sort tartalmazó Roll Up And Shine nyitódalt például New York-i élményeikből írták). Viszont az istennek sem lennének hajlandóak elköl­tözni Cwmamanból. Már megszokták, szeretik, na. Déri Zsolt

Next