Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 4. szám

Akárcsak a Massive Attack, ők is komplett koncertzenekarrá bővülve TURNÉZNAK, ÉS ÍGY UJJUK KÖRÉ CSAVARJÁK A ROCKKÖZÖNSÉGET IS. A HITETLE­NEK ALAPÍTÓ NÉGYESÉBŐL AZONBAN NINCS MINDENKI JELEN A TURNÉN: A STÚDI­ÓMÁGUS Rollo inkább otthon pepecsel, és Jamie Catto, a zenekar hippije iS CSAK AZ ANGLIAI FELLÉPÉSEKEN ÉNEKLI EL AZT A HÁROM DALT, AMIT EDDIG A FAITHLESS-ALBUMOKON PUBLIKÁLT. A FEBRUÁR 17-I BÉCSI KONCERT NAPJÁN IS A BILLENTYŰS SISTER BASSRE HÁRUL A ZENEKAR VE­ZETÉSE, MÍG AZ INTERJÚKAT MAXI JAZZ, A SZTOIKUS NYUGALMÚ FEKETE FRONTEM­BER ÉS A NEMRÉGIBEN A FAITHLESS TELJES JOGÚ - ÖTÖDIK - TAGJÁVÁ AVANZSÁLT Dave Randall gitáros vállalja be. Az ideológia wanted: Állandó vendégei vagytok a nagy fesztiválok­nak, amelyeken több tízezer ember előtt játszotok, ezen a tur­nén viszont inkább kisebb klubokban léptek fel. Ugyanúgy álltak hozzá mindkét közönséghez? maxi: Érdekes, hogy ezt kérdezed, mert pont erről be­szélgettünk tegnap este. Egy fesztiválon, ahol 10-20 méter választ el a közönségtől, a színpad előtt pedig mérföldekig csak embereket látni, bizonyos szempontból sokkal kemé­nyebben kell dolgoznod, hogy ugyanazt át tudd adni, mint a klubok intimebb közegében. Azt hiszem, minél nagyobb tömeg előtt játszol, annál inkább törekedned kell az egysze­rűbb, direktebb előadásmódra. wanted: Ez azt is jelenti, hogy a fesztiválokon inkább a house-számokra helyezitek a hangsúlyt? Dave: Nem, erről szó sincs. Épp a fesztiválfellépések se­gítenek annak tudatosításában, hogy a Faithless eklektikus zenekar, hiszen ilyenkor esetleg olyanok is megnéznek ben­nünket, akik csak a God Is A DJ-t ismerik tőlünk. wanted: Általában is nyitott a közönség a Faithless eklektikus világa felé? maxi: A közönség reakciója attól függ, te mit nyújtasz nekik. Sok zenekar a saját szórakoztatására zenél a szín­padon, mintha a közönség ott sem lenne. Márpedig ha nem vagy képes átadni a belőled jövő energiát és örömet, a játék élvezetét, nem várhatod el, hogy a közönség ha­sonlóan reagáljon. wanted: Két éve turnéztok. Gondolom, mostanra a Faith­less egy nagy családdá kovácsolódott. maxi: így igaz. Fia belegondolsz, sok párhuzam vonható a család és a turnézó zenekar között: eltérő személyiségű em­berek egy szűk térben próbálnak együtt élni, egymással szót érteni, sőt együtt kiteljesedni. wanted: Dave, te ebben a családban viszonylag új tag­nak számítasz. Dave: Csak a rajongók számára, hiszen a koncertzenekar­nak kezdettől fogva tagja vagyok, ennek idestova három éve. A legfontosabb változás, hogy én nyilatkozom a médiának Rollo helyett, aki nem vesz részt a turnékon. Tudod, ő nem hangszeres előadó, hanem amolyan stúdióvarázsló. wanted: Olvastam, hogy ti vagytok a norvég herceg ked­venc zenekara, ami elég abszurdnak hangzik, de számomra azt mutatja, hogy a Faithless zenéje mennyire univerzális. maxi: Én inkább azt mondanám, sokszínű. A vará­zsunk abban rejlik, hogy amennyire csak lehet, áthágjuk a határokat. Éppen ezért nincs tipikus Faithless-rajongó; a koncertjeinkre például tizenévesek ugyanúgy eljönnek, mint az idősebb korosztályok tagjai. Felemelő az a tudat, hogy a zenekar a puszta létével állást­­ foglal: különböző nemű, politikai, etni­kai és vallási hovatartozású emberek , minden évben 7-8 hónapot töltenek egy turnébuszban, továbbá nagyszerű zenét csinálnak, értéket teremtenek,­­ és mindezt közösen. wanted: A sokszínűség mennyire | tudatosan jelenik meg a zenében? maxi: A tudatosság kezdetben volt | jellemző ránk. A Reverence albumot szándékosan csináltuk olyanra, mintha az a barátainknak készített mixkazetta­­ lenne, tudod, amire összeválogatod a különböző stílusok legjavát. wanted: Mennyire fontos számotok­­ ra a hit, amely Maxi szövegeinek egyik központi témája, és a zenekar nevében is benne van? Dave: A zenekarban különböző hitű emberek vannak, én ateista vagyok, Maxi buddhista. A vallásos értelemtől elvonatkoztatva egyként hisszük, hogy Isten nem valahol odafenn lakozik, hanem minden egyes emberben. A Reverence album szövegei ezt tükrözik. wanted: Honnan jött a God Is A DJ ötlete? Dave­ Rollo és Sister Bliss találta ki a dal szlogen-szerű címét, de azt hiszem a mondanivalóját ez a sor foglalja össze:­­This Is My Church. Ez nyilván egyfelől a hagyományos egyházak elutasítása, másrészt annak deklarálása, hogy az élet sarkalatos kérdéseire nemcsak a templomban lelhetjük meg a választ, hanem bárhol, néha a táncparketten is. wanted: Maxi, honnan veszed az inspirációt a szövegeidhez? maxi: Csodálom azokat a varázslókat, akik bármilyen szörnyűségnek képe­sek a jó oldalát látni. Nagyon szeretem a blues zenét, mert a belőle áradó mély fájdalom megkönnyeztet ugyan, de ezek inkább örömkönnyek. Ez nagy hatás­sal van rám. Ugyanígy lenyűgöz az indulat, a hév, és minden erős érzelem. wanted: A második album dalaiban sokkal több a melankólia. Miért? maxi: A turné két éve alatt megismertük egymást annyira, hogy biztonság­ban kitárulkozhattunk egymás előtt, és kiderült, hogy alapvetően mindannyi­an melankolikus természetűek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy szerintünk szar az élet, a legszomorúbb dalunkban is benne van a remény. wanted: Most, hogy a Faithless teljes értékű zenekarrá kovácsolódott össze, merre tovább? Dave: Jó lenne lemezen is megörökíteni a koncertzenekart. wanted: Továbbra is alkalmazzátok azt a trükköt, hogy beetetésül a house­­számokat adjátok ki kislemezen? DAVE: Ezzel kapcsolatban nagy a vita a zenekaron belül. Kezdetben tényleg szándékos húzás volt, hogy azokat a dalokat jelentessük meg kislemezen, ame­lyekkel egy szélesebb réteg tud azonosulni. Én személy szerint arra szavaznék, hogy a jövőben tartózkodjunk ettől, de Rollo kapásból lehurrogna. Azért a követ­kező albumon is biztosan lesz egy-két house-sláger. aprilu©

Next