Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 8. szám

Karaoke Ha valaki arra vár, hogy ebben a cinben vasalt bakanccsal fogom rugdosni a Karaoke jelenség dönnyű prédául dínáldo­­zó tetemét, az csalódni fog. Ugyanis semmi értelme sincs ilyen öncélú fröcsögés hullámának­ hátán a csillagodba emel­ni saját egómat. Kutya ugat, a Karaoke pedig élt, él és élni fog, amíg civilizációnk be nem veri az utolsó szöget önnön dísztelen koporsójába. A kis japánok nagyon sokan vannak még kisebb szigetükön, és igyekez­nek állandóan elfoglalni magukat valamivel, nehogy véletlenül egymás torká­nak találjanak esni, mint azt tették volt ama szűk helyre összezárt patkányok egy általam is gyakran emlegetett kísérlet során. Mióta belátták, hogy nindzsás­­kodás és szamurájkodás, a kamikázézás és gésázás nem nagyon lendíti őket előre a világ gazdasági uralmáért folytatott versenyben, elkezdték az egy főre kimért élettérhez mérten apró, ám annál borsosabb árú elektronikus ketyerék gyártását. Ezekkel a ketyerékkel és a hozzájuk tapadó kulturális hordalékkal először rendszerint saját magukat, majd a fejlett nyugati világot őrjítik meg. A filléres karcórával kihúzták a svájci órások alól a sámlit, a videokamerával tág teret nyitottak a barkács-házipornónak, a tamagocsival összezavarták az összes létező iskolarendszert, majd az így befolyt profitból a termékek szelle­mi szülőatyjai tetszőleges számú használt diáklánybugyit vásároltak. A nyolcvanas években kifejlesztett Laser Disc sosem jutott el annyi lakásba, hogy érdemes lenne egyáltalán szóra méltatni ezt a formátumot, mielőtt a DVD végleg agyoncsapja, mint villanypózna az alvó tehenet. És mégis: kulturális jelentősége van akkora, mint a vízöblítéses WC-é. A Laser Disc nélkül ugyanis huszadennyire lenne csillogó, varázslatos, ám mégis pofonegyszerű a Karaoke világa. Nem kell fejvesztve keresni az önkifejezésre vállalkozó karaokézók által választott számokat a sokadik lejátszás után amúgy sem fényes hangminőségű videokazettán. Elég egy gombnyomás, és máris elindul a sztereofonikus táncze­ne, az ízlésesen elhelyezett tévéképernyőőkön pedig a romantikus álomvilágba kalauzoló képsorok alatt lila színnel telnek meg azok a betűk, amelyeket éppen énekelnünk kell. A szürke - és stresszel teli­­ hétköznapjaikból kitörni vágyó japánok és nyu­gat-európaiak után végre a Wanted stábja is megtapasztalhatta, milyen az igazi Karaoke Laser Disc Show. Tudomást szereztünk arról, hogy a Rózsadomb aljában fekvő impozáns sörözésben minden csütörtökön megnyilvánulhatnak egymás előtt az önjelölt Elvis- és Madonna-imitátorok, valamint azok az embe­rek, akik nem tinédzserkori tükör előtti álmodozásaikat folytatják közönség előtt, hanem egyszerűen csak felüdítő szórakozásnak tartják a karaokit. Ahogy helyet foglaltunk a családias méretű vendéglátóipari egység pultjánál, máris megkaptuk a négy A/1-es oldalnyi listát, amelyen ábécésorrendben több száz jól ismert sláger szerepelt. A választék felöleli az emberiség által ismert popzene szinte teljes történetét: Henry Belafontétól a Queenig, vagy Elton Keselyű Johnig szinte mindenki előfordul, aki csak labdába rúghat egy-egy Best of 6o’s, 70’s, 86’s vagy 90’s válogatáson. Még a hozzám hasonló easy listening junkie-k is számta­lan favoritjuk közül válogathatnak. (Pechemre senki sem választott a jó néhány Burt Baccarach-klasszikus közül, de a My Way-t egész tűrhetően nyomta egy mű­­szakicikk-kereskedő benyomását keltő fiatalember.) Nem kellett szomorúan a sa­rokban hüppögniük a keményebb vonalat kedvelőknek sem: a sok Beatles-, Rolling Stones- és Paul Anka-sláger között örömmel fedezhették fel a Mötley Crüe Dr. Feelgoodját és a Survival Eye of the Tigerét, de léggitárfanatikusok a Smoke on the Watert is választhatták. Hogy a pite kerek legyen, a lista végén 29 jól eltalált magyar Karaoke-alter­­natíva pompázott: a Süsü, a Vuk és Mézga Géza zenéje mellett ott volt az Elme­gyek, az Éjjel érkezem, a Szeretlek is + nem is, de aki Rapülőket vagy Harangozó Terit énekelt volna, az is elhúzathatta a Laser Disc lejátszóval a nótáját. A főleg fiatalokból álló közönség - főleg némi alkoholtartalmú szíverősítő után - bátran és jó angolsággal énekelt a Laser Disc gyártója által a dalokhoz álmodott klipekre (pl.: félhomályban egy gyertyákkal megpakolt zongorákon ját­szik egy vonzónak mondott férfi, miközben a szellőtől lágyan rebbenő függöny­ben felsejlik szíve választottja). Többségük - úgy tűnt - komolyan vette a fela­datot, csak három idétlen fiatal tolmácsolta a Don’t Worry, Be Happyt a thrash­­hörgés és a gangsta rap sajátos elegyében. A közönség tagjai illedelmesen meg is tapsolták egymást, bár a sarokban ülő hiénafalkát idéző kacajtól fuldokló tár­saság több ember önérzetén gázolt át megvadult bulldózerként. Mindez korántsem volt olyan mókás, mint amilyennek így leírva látszik: rajtam például egész estét betöltő letargia és lemondás vett erőt, és ezen még a karaokizókat vidáman konferáló Laser Disc Show-man (gondolom ő volt Áron) sem tudott segíteni. Shur­kin FEL,­DOLGOZNI! Mambo Kurt produkciója mellett számos ki­váló FELDOLGOZÁSZENEKART LÁTHATUNK AZ IDEI Szigeten. A Junkies- és Sing Sing-tagokból ver­buválódott Ramones Maria (WANTED SZÍNPAD, 08. 05. 22 ÓRA) MÉG A KONZERVATÍVABB, „EGY­ AZ­­EGYBE“ TÍPUSÚ TISZTELGÉST VÁLASZTJA (AMI JÓL IS megy a Ramones szörfpunkdalainak minima­LIZMUSÁHOZ), DE A TÖBBIEK - KuRTHOZ HASONLÓ­AN - INKÁBB SZUBVERZÍV, MŰFAJÁTHÁGÓ FELDOLGO­ZÁSI MÓDOKKAL PRÓBÁLKOZNAK. Apocalytica A FINN APOCALYPTICA NÉGY CSELLÓVAL JÁTSZIK Me­­TALLICA-KLASSZIKUSOKAT, DE ÚJABBAN REPERTO­ÁRJUKBA már Pantera-, Sepultura-, Faith No More-számokat is bevesznek, melyek között VEZÉRÜK, EICCA Toppinen SAJÁT CSELLÓMETÁL­­KOMPOZÍCIÓI IS FEL-FELTÜNEDEZNEK. HEADBANGE­­LÉS GARANTÁLT, INSTRUMENTÁLIS PRODUKCIÓ LÉ­VÉN A KARAOKE-FÍLING IS ADOTT. Boney Nyem Diszkóklasszikusok THRASH-METÁLBAN, ORO­SZUL. Műsoron a Boney M. mellett némi Abba, Afric Simone-tól a Ramaya, és minden euroga- GYI, AMIT ANNAK IDEJÉN YUGOTON-HANGLEMEZEKEN BE LEHETETT SZEREZNI A KELETI BLOKKBAN. //"karaokr© augusztut NAGYSZÍNPAD " OB.06 18.00-4 NAGYSZÍNPAD . 08.0? ::: IS 00-4

Next