Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 8. szám

Talán Mambo? ••••■> Mambo Kurt A hetvenes évek eleji Derrick-epizódok világát idéző sár­ga napszemüveget, szűkre szabott fehér öltönyt, sárga nejloninget, és nagyon buta arcot viselő, művirágcsokor­ral előszeretettel mutatkozó, kapahangú német szintima­tadort a nagyvárosi legenda szerint maga Déri Zsolt fe­dezte föl a magyar közönség számára, amikor is turkált az EMI raktárában. Hogy Mambo Kurt hülye vicc-e vagy éppen csak ügyes reklámfogásokkal rocksztárrá avanzsált mini-Lagzi Lajcsi a legkültelkibb fajtából vagy tán egye­nesen az egyre inkább önparódiába forduló posztposzt­­modern rock új sztárprototípusa, azt lapzártáig nem bír­tuk eldönteni. De a Szigeten, ahol már tavaly is Soltész Rezsőre és Aradszky Lászlóra stage dive-oltak a legelszán­­tabban a fiatalok, nos, ott Mambo Kurt tuti befutó. Az iszonyú hangokat produkáló Yamaha D-58 elektromos orgonán elővezetett világslágerek már meghódították Németországot, és úgy tűnik elsősorban a komolykodás­ba beleunt rockerközönség vevő rájuk. Mambo Kurt meg­hívást kapott a Clawfinger turnéjára, a Rock Hard című híres metálmagazin pedig nem a Kreátort, nem a Hello­­weent, de még csak nem is a Scorpionst hívta játszani születésnapi bulijára, hanem Mambót. A vásári gagyimu­­zsikusból vásári rocksztárrá avanzsáló orgonistával né­metországi emberünk beszélgetett egy mélyet. — Egykor a tangóharmonika volt az ifjúság po­­pulárhangszere, aztán már nemzedékek óta a gitár a kedvenc. Miért döntöttél az elektromos orgona mellett? — Édesapámnak volt egy orgonája, otthon az állt a szoba közepén. Kipróbáltam, megkedveltem. Ennyi történt.­­ Miként indult a pályafutásod Mambo Kurt né­ven? — Nagy pofával beharangoztam, hogy feldolgozá­sokat szeretnék előadni. Egy haverom aztán szavamon fogott, és megkért, hogy a buliján nyomjak valamit. Vége volt a lustálkodásnak, beálltam hangszeremmel, előadtam néhány feldolgozást, ami megtetszett a közön­ségnek és nekem is. Képzeld el, hogy odaültem egyma­gam a Yamaha mögé, és kitaláltam, hogy eljátszom egy Rage Against The Machine-számot szvingben! Magam is szórakoztam rajta.­­ A nevedet Kurt Cobaintől kölcsö­nözted? — Kellett egy név. Első két fellépésemet név nél­kül nyomtam le. De a Nirvánától a Come As You Are az egyik legrégebbi slágerem. Még ma is így konferálom be: „Itt jön Mambo Kurt!". Tudniillik mambóban adom elő a számot. Aztán a haverjaim mondták, hogy király név. Ráírtam hát egy táblára, rácsavartam a szintire, és azóta én vagyok Mambo Kurt. — Pont ma készítettem egy interjút a Rammsteinnel is. Paul Sandersnek tet­szik az Engel című szám Mambo Kurt-féle feldolgozá­sa bossanovában. Felveszed a kapcsolatot a zenészek­kel, akiknek a számait játszod? — Nem, nem szoktam. Annyit tudok, hogy a Therapy?, a Rammstein, a Faithless és a német Fury in the Slaughterhouse ismeri a zenémet. Vagy megvettek egy lemezt, vagy valaki megmutatta nekik. Eddig senki nem reklamált. Tehát eddig még sen­ki nem követett meg. De csakis azokat a számokat ve­szem fel a repertoáromba, amelyek nekem is tetszenek, nem érdekel, hogy ütik-e egymást. Ott van a Musik ist Trumps a Fugazi Waiting Roomja mellett. Elférnek egy lemezen. — A dalok struktúráját sosem szoktad meg­változtatni. — Két AC/DC-számot nagyon átgyúrtam, azok aztán nem is kerültek fel a lemezre. Jogilag nem is lehet egy szavuk sem a művész uraknak, ha átdolgozom a slágereket. Talán egy kicsit rövidítettem őket. Őszintén szólva, nem érdekel, mi a véleményük a munkámról. Amikor elkezdtem csinálni, még nem is volt téma ez az egész. Most, hogy ismertebb lettem, törik a fejüket, de jogilag tiszta vagyok. - Honnan veszed az ötleteidet? - Nem nagyon ér­tek a zenéhez. Van egy kazettás magnóm, semmi több. Egyetlen egy lemezem sincs otthon, de még CD-m sincs. A tévémet is leszereltem két éve. Amikor buliba járok, akkor hallgatok csak zenét. Ami megtetszik, azt a bará­taim felveszik nekem kazettára. - A lemezed borítóján nem adod meg, kiktől szár­maznak a dalok. Csak a szerzők neve szerepel. Paul Sandersszel törtük a fejünket, kitől is van a Creep című dal, nem jöttünk rá, hogy Radiohead... — Bocs. Nem szándékos. Magam készítettem a dizájnt meg min­dent, a lemezcég később csak a nevét nyomta rá. Fontos volt, hogy odaírjam, milyen stílusban játszom a számo­kat. A Creep rockszám, a Jump tangó és a Basket Case mambó. Abból indultam ki, hogy úgyis mindenki ismeri ezeket a dalokat. Hát csak tudja mindenki, hogy a Come As You Are a Nirvánától van?! — Vannak olyan klasszi­kus dalok, amelyeknél már az sem számít, ki énekelte először. — Pontosan ez az. Ezt akartam bebizonyítani, hogy attól függetlenül, hogy ki írta meg a dalt, minde­gyikben van valami melódia, sima ügy. Eljátszom a hang­szeremen, amelyet tulajdonképpen a rockzenében még véletlenül sem szabad használni, és mégis megmarad a számok szépsége. Természetesen vannak kedvenc szá­maim, amelyeket soha nem dolgoznék fel. Sajnálnám őket. Elég baj az, hogy a rapperek ma minden melódi­át felhasználhatnak, és lejárathatnak. — És nem is kevés pénzt keresnek ezzel... — Óh, igen, szép pénzt kapnak érte. De én csak előadom ezeket a számokat az orgoná­mon. És még csak énekelni sem tudok. Elárulom, igazá­ból utálom a feldolgozásokat. A Mambo Kurt valahogy becsúszott ebbe, de tök unalmas lenne, ha csak feldol­gozásokat adnék elő életem végéig. A rapperek lenyom­ják a nagy slágereket, mert tudják, ezzel ők is nagyot aratnak, és ez szerintem nem dögös.­­ Azért is vagy olyan vicces, mert nagyon ko­molyan veszed. Akár Steve Martin. — Mondták is az emberek, hogy az egész olyan klassz, mert körítése van, meg minden, hogy nem tudok énekelni, és mégis ko­molyan veszem a dolgot. Istenem, nem tudok énekelni, aztán mi van?! Leszarom! Boldog vagyom a hangsze­remmel, és mindig tudtam, hogy mellette énekelnem kell, amúgy uncsi az egész. Tehát belekezdtem, és vé­gig is vittem. Nem fogok mostantól énekórára járni. Nem vagyok komikus, és szerintem nem vagyok vicces sem. Számomra a zene a legtermészetesebb a világon. A '80-as években otthon leültem és Bruce Springsteent játszottam, akkor ez volt a menő. A kutya sem szólt érte. — A nagymamádnak is játszottál és rockereknek is. Mennyire különbözőek a reakciók? — A nagyma­mám lejátssza a lemezemet az ismerőseinek, akik talán nem tudják, mi az a Fugazi, vagy a Green Day, de élve­zik a hangszerem hangzását. Nem értik a viccet, de mé­gis jól szórakoznak. Persze, akiknek szól ez az egész, azok értik a poént. Eddig csak jó tapasztalataim voltak. Akárkinek játszottam akárhol, Északon, Bajorországban, Hollandiában — és remélem a Szigeten is bejön a kö­zönségnek. — Mikor határoztad el, hogy profi szinten leszel Mambo Kurt? — Felhívott Verona*, megkérdezte, nem lennék-e a „stúdiózenekara". Hé, ilyen esélyt életedben csak egyszer kapsz. Pedig már rég lemondtam a pop­­sztárságról. És lám, megváltozik minden. Onnantól egy­szerű volt, fogadtam egy koncertszervezőt, annak azt mondtam: „Veronának játszom a Veronas Weltben”, és akkor már egyenes az út. A lemezcégemmel is meg vagyok elégedve. — Hogy ismerted meg Veronát? — Szerintem Verona nagyon kedves lány, ezt el kell mon­danom. És csinos is. Nem nagyon tudtam, hogy mit csinál pontosan, ugye én nem nézek tévét, de véletle­nül vendég voltam nála. Egy kis zenét is lenyomtam ak­kor. Erre én lettem a kedvence. Olyan jól szórakozott rajtam, hogy megkért, legyek én az állandó stúdióze­nésze. - És a Veronas Weltből már Magyarországon is ismernek téged. - És a firkászok ezzel indíthatnak, hogy Veronának nyomom a keyboardot. Istenem, hát miért is ne? Klassz állás. Kedves a főnököm, és még szemreva­­ló is. — Hogyan tovább? — Per pillanat semmire sem fut­ja az időmből. Keresztül-kasul utazom Európát a fellé­péseimmel. Úgy tűnik, az a sorsom, hogy egyszemélyes előadó legyek. Pedig de szívesen játszanék zenekarral! A hangszeremnek is csak húsz ritmusa van. Már végig­próbáltam mind. Jó lenne valami saját szerzeményt is előadni. Nem akarok még egy feldolgozáslemezt ké­szíteni, azt nagyon unnám. Szerény igényem, hogy fej­lődjek is valamerre. ‘Verona: Dieter Bohlen egyszeri felesége volt, a né­met RTL-en vezeti Veronas Welt című talk show-ját Hary Elisabeth Túlvilág A Wanted-szerkesztőség kedvenc tánczeneka­ra, A PAKSI SZÉHELYŰ, DE TAGJAI KÖZÖTT A SZEGE­DI Időrablók gitárosát is felvonultató káo­SZISTA FORMÁCIÓ AZ ÖTVENES-HATVANAS-HETVE­­NES ÉVEK POPULÁRSZTENDERDJEIT (LA BAMBA, Brazil, Koós János stb) dekonstruálja, ferge­teges színpadi show-elemekkel (kismoped, CSUKLÓN FITYEGŐ AUTÓSTÁSKA, TRAPÉZNADRÁG, RAGASZTOTT MŰPAJESZ, KÖZÖNSÉG KÖZÉ HOLTRÉ­SZEGEN BEZUHANÓ, FÉLMEZTELEN, SÖRHASÚ BASSZISTA, STB). A ZENEKAR AZ IDEI SZIGETRE A Csillagok háborúját idéző kosztümökkel is KÉSZÜL (Leik HERCEGNŐ FÜLRE RAGASZTOTT KAKA­ÓSCSIGÁVAL, STB). Wanted zenekar A rock katonái. A Wanted újságíróiból alakult Wanted zenekarban a gitárhős Bébét, a mikro­fonista Dezsét és a basszista Nérót olyan pro­fik KÍSÉRIK, MINT A GRUNDOS MÚLTÚ LALA GITÁROS VAGY A QUIMBYS JELENŐ FASZ! DOBOS, TREK AC/DC-stílben, Kiss-diszkó Rammsteinben és Dáridóban, Duran Duran punkban, a drogtör­vény ELŐL MENEKÜLŐ SOLTÉSZ REZSŐ JAMAIKAI KA­­ LANDJAI, Kylie Minogue és Csepregi Éva Lai- BACH-BAN. A ZENEKAR ELSŐ STÚDIÓFELVÉTELÉNEK VILÁGPREMIERJE (YETI, A HEGYI EMBER - TECHNO­ROCK KÖNTÖSBEN, RAPBETÉTEKKEL). — mmMMmil­ UIANTID S2ÍNPAD :: 08.09 : 22.00-­ mflmBO KÜRT :: UIANTID S2ÍNPAD " 08.0?. :: 02.00-» UIANTtD S2ÍNPAD •• 08 09 ..

Next