Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 8. szám
Maratoni Beszélgetés « 1Ladányi Andreával és J I 11 II Grunwalsky Ferenccel Az experimentális művészet mindig is új kapukat nyit mentális labirintusainkon. Ez aztán az igazi kihívás alkotó és halandó számára. Ladányi Andrea táncművész augusztus 5-én 22.30-kor a Sziget publikuma elé hozza a Marathoni futó ezredvégi mozgásportréját. A fellépés ihlete Grunwalsky Ferenc operatőr rendezőtől való, aki egy éve örökíti meg kivételes találkozásuk álló- és mozgóképeit. A fotókat a közelmúltban a Ludwig Múzeumban láthatta a közönség, de a hónap közepétől már albumban is hazavihetik. beszélt először a szerzőpáros. y1 « i ~ t.* * r,-. - -- . . . . ..... . w: Hogyan találkoztatok össze. Hogy’ jött létre a fotózás? L. A.: Miki bácsi Jancsó Miklós filmjének köszönhetően. A tavalyi veszprémi táncfesztiválon látott meg, ő volt a zsűri elnöke. Azután kért meg, játsszam a filmjében (Nekem lámpást adott kezembe az Úr), aminek Feri volt az operatőre. Egy nagyon kitekert kameraállásból felvett rövid snittben szerepelek, TI , , , , r ,, „ ahogy fehér ruhában átfordulok, w,hol készültek a török. L. a.: A komáromi erődben. Azért ott, mert akkor éppen Feri keresett helyszínt saját filmjéhez, a Visszatéréshez. Először csak a helyszínt fotóztuk, aztán többször is kimentünk, akkor már ezeket a nem táncfotóknak nevezhető felvételeket készítettük. Végül a filmbe nem került be a komáromi erőd, mert kifotóztuk, kimerítettük a lehetőségeit, más hangsúlyt kapott, mint amit Feri szánt volna neki. w. Milyen fotók ezek, ha nem táncfotók? L. a.: Három napos ismeretségünk után Feri írt nekem egy levelet a maratoni fotó történetéről kicsit bővebben. Ez motoszkált az agyamban. Milyen a maratoni futó? Milyen lehet a XXI. század maratoni futója, ha egyáltalán létezik még? Ki ő? Nem használtunk zenét, csak érzések, gondolatok voltak, amelyeket nem mondtunk ki. .: És milyen a maratoni futó? L A.: Ezt most keresgéljük... Tényleg nagyon sokféle emberrel dolgoztam már életemben, akik mindig annyit használtak fel a képességeimből, amennyi én vagyok. És ez jó, mert valóban sokat kihoztak belőlem. Viszont a fotók és a készülő film valami olyat teremtett belőlem, amiről én sem tudtam. Arra gondolok, eddig csak olyat használtak belőlem, ami nyilvánvalóan ott volt bennem. Ez a munka viszont Ferivel nemcsak más, hanem sokkal több is. Nem tudtam róla, hogy ilyen születhet belőlem. G. F.: A fotókról készült kritikákat olvasva külön örültem, hogy nem értettek félre. Láthatóan nem akarták sehova se besorolni a képeket. A táncfotókon általában el szokott tűnni a táncos személyisége. Ezek a fotók valószínűleg azért keltettek izgalmat, mert egy árva portré sincs köztük. Százharminc fotóból anélkül ismered meg egy ember külsejét, belsejét, hónalját, hátulját, lelki feszültségeit, hogy az arckifejezését látnád. A térmozgás, az alak egésze elhelyezkedésével teremti meg benned magát. A művészet mégiscsak arról szól, hogy újat hozol létre, olyan dolgokat fejezel ki, amelyeket máshogy nem lehet. Azért is érdekes ez, mert évek óta keresek pozitív, erőteljes, harmonikus, feszültséget kifejező színészt és nem találok. Fiatalságomban lázadó színészekkel-hősökkel volt tele a filmvászon az egész világon. Amióta kitalálták a Rocky-Terminátor emberfeletti erejű hőst, azóta hétköznapi hőst nem találsz, csak rendőrt. A nagy drámai erejű hősök kivesztek, csak olyanok maradtak, akik elbuknak vagy kegyetlenek, mint . - ,, - „ , , „ , III. Richárd. w: Andreában megtaláltad ezt a hőstípust. L. a.: Tényleg elgondolkodtató, hogy ott találtam rá, ahol nincsenek szavak. Valószínűleg a mai világban valami megakadályozza az erről való beszédet, nem tud létrejönni, erről szóló drámát, regényt se írnak. A képek szépsége, sikere mellett azt tartom a legnagyobb értéknek, hogy sikerült megmutatni ezt az elveszettnek hitt hősiességet. A maratoni futó alakja a hétköznapokon túlmutató, létező problémát elevenít meg: az erő, a kitartás, a léttel való politikamentes szembeszállás képességét. Csak a sportban találni olyan embereket, akiknek kitartásuk van és saját magukkal küzdenek meg. G. F.: Igen, valószínűleg így sikerült a lélektant is ábrázolni. Ahogy Andrea mondja az előbb, amikor már láttuk, mit tud, elkezdtünk gondolkodni, mire képes. A kettő nem ugyanaz, tovább kellett menni a tudáson. Ez persze részben az ember fizikaiképességeitől függ, de a végrehajtáshoz már lélektani elszánásra van szükség. w: A fotókon előtérbe is került a görcsösség, az erőlködés az ezredvégen A produkció alkotói, emberi hátteréről persze a Wantednak •AliahA,© aufuttus