Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1-2. szám

: " s: L ï-s “ H-S:* =:«: \ F Ü L B ï m Á S 2 Ó Jazz + Az Kalózok (filmzene) BMC Brdndie:Pro Exil Béyonts/BMG' Másfél évtized szünet után újra... - nem ritka mondat a New York-i CBGB KLUBBÓL (LÁSD: WANTED 1996/9) A HETVENES ÉVEK KÖZEPÉN KIRAJZOTT ART-PUNK ÚTTÖRŐK ÉLETRAJZÁBAN. A TELEVISION EKKORA KIHAGYÁS UTÁN CSINÁLT ÚJ LEMEZT 1992-ben, Patti Smith ekkora szünet után kezdett újra koncertezni, és most A mindannyiuk közül legnagyobb kereskedelmi sikert elérő Blondie is összeállt. Eredeti felállásban, az 1975-ösben (öt évvel később, a csúcskorszakukban MÁR SZEXTETT VOLTAK, DE AZ AKKORI BASSZISTA ÉS MÁSODGITÁROS KIMARADTAK A REUNIÓBÓL, PERELNEK IS RENDESEN). A Blondie-val szépen bánt az utókor, slágereik (Denis, Hanging On The Telephone, Heart Of Glass, Sunday Girl, Dreaming és még vagy egy tucat) máig slágerek, tökéletes popdalok, Debbie Harry, a korszak szexszimbóluma pedig azóta is másolható (és keményen is másolt) példa minden csaj előtt, aki popikon akar lenni, és szolgálatkész faszikat akar a háta mögé ágaskodó gitárokkal. Madonnától a legfrissebb csajvezetésű brit popzenekarokig, mondjuk, és a lista vége még messze van. És a Blondie nemcsak felállásában volt archetipikus, de zenei mindenevőségében is: a fehér zenekarok között elsők között csináltak rapszámot vagy reggaepopot. Aki pedig nem hisz abban, hogy a 40 milliónyi albumot eladó Blondieban, mint zenekarban volt valami egyéni, az jöjjön, és magyarázza meg, miért nem vitte semmire Debbie Harry szólóban, még akkor sem, ha blondie-s partnerével, Chris Steinnel írt dalokat. De ami a legfontosabb, az a Blondie örök pajzsa: az irónia, Debbie pózaiban és a popzene kliséinek használatában egyaránt (az Atomic például már 1980-ban diszkóparódiának íródott). Hát ezért állja olyan jól a sarat ez a zenekar, ezért kedvező az újjászületés visszhangja. A már legelső nagylemezükön is dolgozó Craig Leon produceri irányítása mellett készült, február elején megjelenő új, sorrendben hetedik Blondie-sorlemez, a No Exit azt nyújtja, amit az eddigi életmű: jól megírt, kellemes popdalokat, rádióbarátságot, keleties ízeket az énekben, és olyan hangszíneket, melyek már akár 1982-ben is lemezre kerülhettek volna. És szellemes zenei kirándulásokat is, mint a skával feldobott Nothing Is Real But The Girl, a Godzilla heroiko-hard-rapslágerét megfricskázó, Bach-orgonatémával és Coolióval terhelt címadó dal, vagy a Boom Boom In The Zoom Zoom Boom, melybe az utóbbi időben Debbie-vel gyakorta koncertező Jazz Passengers száll be. A Microsoft Word nevű közismert szövegszerkesztő SZOFTVER EGYIK MODERNIZÁLT VERZIÓJA KÖZBELÉPETT: AMIKOR ELKEZDTEM ÍRNI EZT A CIKKET, AZ ELSŐ MONDATBAN SZEREPELT A „SZ...R” KIFEJEZÉS. A KOMPUTER AZONNAL FIGYELMEZTETETT: „ILYEN SZÓT NEM ILLIK PAPÍRRA (KÉPERNYŐRE) VETNI”. JÓLLEHET CSAK EGY IDÉZET RÉSZEKÉNT ÍRTAM LE A VÉGTELENÜL DURVA KIFEJEZÉST, RÖVID ÁLMÉLKODÁS UTÁN JOBB BELÁTÁSRA TÉRTEM, így sohasem tudhatjátok meg, hogy a Geszti-Dés szerzőpáros által jegyzett, a Kalózok című film zenéjéül szolgáló lemez sz...-e vagy sem. De azért megpróbálom érzékeltetni, hogy mi a helyzet. Hát jónak éppen nem jó. Vegyük úgy, hogy az éppen most folyó mondattal letudtam azt a tiszteletkört, amelyben közlöm, hogy milyen magas színvonalú profi munkáról van szó. A résztvevőktől ez ugyanis a minimum: a magyar szórakoztatóipar élvonalbeli szereplőiről van pro. Az elég látványos és jól szervezett kampány, illetve a Wanted előző számában közölt Geszti-interjú után nagyobb durranást vártam. A dalok nagy részéből az én érzésem szerint hiányzik g az átütőerő, a nagyon szimpla zenei vázakat a tömény hangszerelés és a sessionzenész válogatottnak sem elfogadhatatlan közreműködők (Dés, Studniczky, Gőz elsősorban) pumpálják csak fel valamennyire látványosra. A már említett interjúban beharangozott zenei sokszínűség az, ami a legkevésbévalósult meg: az anyag éppenhogy elég egysíkús vagy kevésbé pejorative homogén) sláger-funky(három példa jut eszembe a közelmúltból hasonlatként: a Besenyő Blues Band, Kid és a Mester és Tanítványai) gazdag vokálokkal és a Rapülőkben megismertnél azért igényesebb rapalapú Geszti-énekléssel (két számban kifejezetten az érezhető,hogy Geszti-az utóbbi időben-sok energiát fordított az énektanulásra).------Ha egy jelzővel akarom illetni a lemezt, akkor azt iimondom: kialakított. A múlt havi interjúban Geszti említette, hogy csoportlekérdezéses rrródszerrel tesztelték_a_dalokat és ez a fajta hozzáállás elég érezhető az anyagon.Nekem az égvilágon semmi polgom a marketingszakmával és tisztában vagyóik a "modern zeneiparban betöltött szerepével is,de azért ez az anyag túlságosan is marketing-ízű. Persze lehetne, ha ezzel aza célja,hogy támogassa a Kalozók promócióját és csak egyfajta mellékhatása lenne az filmnek. Fogyasztói szemmel azonban a számomnak eldönthetetlen, hogy ha lemez van azért, hogy reklámozza a filmet, vagy jewnnek kellene eladnia a lemezt, mert ez a marketiit végleg attól tartok, hogy a filmre is igaz. A lányok, Behumi Dorottya, Kozma Orsi, Váczi Eszter, "A jó hangúak, arról biztos nem ők tehetnek, hogy kicsit túl sokszor kell azt énekelniük a lemezen, hogy „baby, baby”.Van két szám, amely valamivel jobb, mint a többi, a lemez közepén viszont már egyre gyakrabban jutnak az ember eszébe más számok egy-két megoldás hallatán. Érdekesség, hogy az utolsó számot Dés László énekli, Nemes István (a film forgatókönyvírója) szövegével. Geszti pedig valóban jó nyelv tornász: mániákusan teszi továbbra is egymás mellé a hangalakban vagy tartalmilag hasonlító vagy valahogy egymáshoz kapcsolódó szavakat, ezek a dallamos mondatok azonban ritkán állnak össze értelmes gondolatokká. Azt hiszem, ezzel a lemezel végső bizonyítást nyert, hogy a magyar popzene történetéből Gesztire az LGT együttes Embertelen dal című szerzeményének az a sora volt a legnagyobb hatással, amely szerint „a kerékkötőt azt kerékbe törték, vagy kereket oldott jó időben még / mert kereken kimondta kertelés nélkül, hogy a kevés az neki mindenből elég”. Weyer Balázs I 0 január + február wanted