Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 9. szám
A lazulás tetőfoka The Brand New Heavies A The Brand New Heavies szombaton tette tiszteletét a Szigeten, amikor is Simon Bartholomew gitáros-mókamesterrel,s az újdonsült énekesnővel, Carleen Andersonnal társalogunk, a hőguta határán. Wanted: Hogy bírjátok a hőséget? ! Simon: Húúú, nagyon nehezen. Odabenn a sátorban már alig bírtam. Sosem hittem volna, hogy ennyien jönnek el a sajtótájékoztatóra. Mintha a Beatles lennénk. (Nagy kihágás) Wanted: Mi történt veletek, hiszen míg az évtized elején gyorsan jöttek a lemezek, mostanában három évet kell már várni egy új Brand New Heavies-albumra? Simon: Hát a szokásos. Kijön a lemez, turné, aztán meg bocs, de mi is emberek vagyunk, és szeretünk elmenni szabadságra. Carleen: De te szinte állandóan szabin vagy, nem? (Széles mosoly) Simon: Jó lenne, ha tudnánk gyorsabban dolgozni, de valahogy nem ment. Pánikra semmi ok, mert kezdünk újra legyorsulni mostanában. Carleen: Aztán a változások is közbeszóltak, hiszen azénekesek is változtak lemezenként, és ez lassítja a munkát. Simon: Az előző lemezünk már meg volt írva, amikor hirtelen az énekesnőnk, N’Dea Davenport közölte, hogy terhes, így le kellett állnunk. Meg kellett még egy kis szabadság is, hehe. Wanted: Nem zavaró, hogy minden lemezen más énekes szerepel? Nem nehéz állandóan hozzászokni valaki újhoz? Vagy talán ez tudatos fejlődés? Simon: Nem tudatos, de nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz a sors, hogy éppen mihez van kedve az énekesnek. A nagy szerencse az, hogy Carleent már ismerjük régóta, hiszen énekelt már nekünk korábban is, szóval ő nem igazán új ember nekünk. Carleen: Először azért féltem nagyon ettől az állandó tagságtól, de minden simán ment, és nagyon beilleszkedtem a hangulatba. Olyan dolgokat is megcsinálok, amiket sosem csináltam előtte (sejtelmes mosoly), és nagyon élvezem a helyzetet. Már felvettünk néhány új dalt is, illetve adtunk néhány koncertet is, ahol összerázódott a csapat. Nagyon jól működik a dolog, várjuk a mai estét is. Simon: Frissebbek vagyunk így, a sok pihenés után jól esik már újra a koncertezés, főleg azért mert Carleen egy halom új dolgot megcsinál. Meg kell neki csinálnia, különben... Carleen: Jaj, igen, képzeld, meg kell csinálnom, amit mondanak, mert különben kiraknak a bandából és még meg is vernek. (Nagy röhögés.) Wanted: Hogyan változott a stúdiómunka most, hogy Carleennel kell dolgozni? Simon: Mindig változik, az új ember valami mást hoz közénk, és ahhc® t valamennyire alkalmazkodni kell... (Megjelenik Jan Kincaid dobos és'elkezdej nek egy őrült táncot lejteni - kart karba öltve - az interjú közepén) ' Carleen: Látod, lemaradok a táncról, nem szeretnek még eléggé.*De komolyra fordítva a szót, nekem azért volt más, mert hozzászoktam a szólólemezeim alatt, hogy magam írok mindent. (Eddig két albuma jelent meg a hölgynek - a szerk.) És itt most alkalmazkodnom kellett Janhoz, az ő stílusára. Mint láthatod, a srácok igencsak extrovertáltak, és ez nekem teljesen új,al inkább magamba fordulva írtam dalokat idáig, és most a kettőt kellett párosítani. (Nagy ölelés Simontól) I Wanted: Mennyire domináns Jan a készülő új albumon? K* I Carleen: Nem annyira, mint eddig. Sokkal inkább zenekari erőfeszítések állnak a legtöbb dal mögött. Bár még nem dőlt el, hogy mely számok kerülnek majd fel a lemezre, de közös a legtöbb nóta. I Wanted: Mi is a helyzet a ti zenei besorolásotokkal? Ti a nagytöbbség szerint acid jazzt játszotok... Simon: Nagyon utáljuk az ilyen besorolásokat. Az Acid Jazz név még a kezdetek kezdetén egy lemezcéget takart, ahonnan aztán egy rakás zenekar indult el. Az, hogy mi is ott kezdtünk, teljesen véletlen, és szeretnénk, ha végre az emberek nem hívnák a zenénket acid jazznek. Teljesen elvesztette az értelmét mára a kifejezés. Carleen: Ahogy Simon is mondja, inkább a lemezcéget hirdeti ez a címke, a mi zenénkre egyáltalán nem illik. Wanted: Mennyiben várhatunk mást az új lemeztől jövőre? Az előző két album stílusa folytatódik majd? Simon. Vannak rajta új hangok az előző lemezekhez képest, de még nagyon képlékeny az anyag, mert a turné hangulata, hatásai még jócskán változtathatnak rajta. A kellemes kávéházi hangulat marad továbbra is a fő csapásirány. A sikere pedig a rajongókon is múlik, de én nyugodt vagyok ez ügyben. Az esti koncert ott folytatódott, ahol a csapat délután abbahagyta, mármint a színpadi jókedv szempontjából. Az ömlő eső ellenére is kitartó közönség remekül szórakozhatott a slágerparádén, amit az új válogatáson szereplő Saturday Night szakított csak meg. Jan Kincaid dobos felhagyott bőrei püfölésével két dal erejéig, bizonyítva, hogy remek hangja is van, nemcsak a csuklója zseniális. A meglepetést azonban egy régi Young Disciplesnóta jelentette (Apparently Nothing), amelyet még az évtized elején énekelt Carleen Anderson és most újra elővették. A kései kezdés miatt sajnos nem tudtak csak egy ráadást játszani, hiába követelte a lelkes közönség még percenken keresztül a folytatást. Nótári Péter fotó: Gódi Balázs /