Wanted, 1999 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1-2. szám

ebédjegyet nem kértem. Szerintem nem irigységről volt szó. A brazil ezt úgy hívja: stupidités. Nem láttak túl az a saját gondjukon, a szürkeségükön. Én a légynek nem ártottam. Megijedtek. Gondold el, hogy egy másfél órás műsort tizen­két ember csinál, vagyis miattam a családjaik­­ körülbelül negyvennyolc ember - léte került veszélybe. Én­ kevesebb pénzből egyedül csináltam végig azt a másfél órát, amit előttem és utánam tizenkét ember. Nem volt szükségem hangmérnökre, zenei szerkesztőre, felíróra, telefonosokra, rendezőasszisztensre, ugyanis értek a műfajhoz­, profi disc jockey voltam, tudom, mit kell csinálni. Még a Reklámokat is én játszottam be, a saját lemeztáramat használtam, a ke­verőpultnál ültem, mert csak így tudsz tempót adni a dol­goknak. Vettem magamnak egy zenei lebonyolítószoftvert, amivel a kereskedelmi rádiók is dolgoznak, és­ egy megfe­lelő karakterisztikájú, fejhallgatóra nem gerjedő mikrofont. Egymillió forintomba került, hogy biztosítani tudjam ma­gamnak ezt az egyszemélyes rádiózást. \\ wanted: - Rajtad kívül senki sem volt jelen? csj: - Két-három asszisztensem segített be. wanted: - Az három család? Ö­csi: - Nem három család, mert egyikük egy tizenhét éves srác, akinek nagy megtiszteltetés volt velem dolgoz­­ni. Ő cserélgette a honlapomat. A másik egy húszéves lány, akivel együtt járok egyetemre, és a barátom, Mentes End­re. Azok lettek féltékenyek, akik nem tudták, mit csinálok. Halál­kép alakult ki bennük, mert nem a rádió gye­rekkórusában kezdtem, mert nem húszévesen jöttem ide. Miért nem a rádión belülről hoztak egy sztárt - valakit biz­tosan megvettek?! A Magyar Rádióban csak én kötöttem olyan szerződést, ami a hallgatottság szerint határozta meg a jövedelmemet. wanted: - Mekkora volt a hallgatottság? csj: - A Gallup-jelentések szerint a 14-29 éves korosz­tály csak 17.05 és 18.30 között hallgatta a Magyar Rádiót. Még így is nagyon kevesen, mert egy országosan fogható adóról van szó, aminek a Danubiusszal, a Sláger Rádióval kellene versenyeznie. A Petőfi többi műsorát még annyian se hallgatták: Fantom Rádió Budapest. Hát ez a baj. wanted: - Ha megújult volna a Petőfi, maradsz? csj: - Természetesen. Akkor szartam volna rá, hogy föl­jelentenek. Február 22-én, egy nappal az első műsorom előtt már Radnóti László feljelentett az elnöknél. Egy hét­tel később ugyancsak a sportosztályon dolgozó riporter, a raccsolós Lantos Gábor jelentett fel. Név nélkül mind a négy rádiós szakszervezet tiltakozást ,kLJLgazátal nincs rossz érzés, «a&/*lxy Sajnos az én örök szerelmemről, a kincsemről nem tudok jót mondani. wanted: - Mi az új kincsed? csj: - Új kincsem nincs. Nézd, az elektronikus média csúcsa a rádió. wanted: - És a televízió, hiszen arról szóltak a hírek? Akikkel beszéltem, mind azt mondták, a személyiségedhez sokkal jobb illik a rádiózás. csj: - Szerintem rajtam kívül még elég patkányarcút látni a képernyőn. Már régen tévéznék, ha lenne olyan öt­let, amit érdemes volna megcsinálni. A Top Tv-ben készített három órás élő műsor olyan volt, amilyen, de azt senki nem mondta róla, hogy nem sikeres. Vidéki fellépéseken komo­lyan átéltem azt a sikert, ami csak egy énekes sztárnak jut. Megdöbbentő volt. wanted: - Miért lettél bálvány? csj: - Amiért a műsoromat is koppintották. wanted: - Mert lázadó vagy? csj: - Nem. Azért, mert hiteles vagyok. Ha valaki kér­dez tőlem valamit, nem kezdek el hazudozni. Mert nincs mit. Saját dragamat pedig nézre vagyok hajlandó becsapni. Egész életemet úgy éltem, hogy nincs mit szégyellnem m­egt­­tudom százon­,­ idáig jutottam. Füllentéssel nem leszek­­ szebb vagy okosabb. Szerintem az embereknek lejön, hogy­­ én vállalom magam, hogy én közülük jöttem. Hosszú távon csak az őszinteség kifizetődő. wanTed: - A hozzád forduló fiataloknak tanácsokat adsz, érzed ennek a felelősségét? csju - Ez megtiszteltetés. Nagyon csendesen jegyzem­­ meg, szándékom, hogy a saját életemet állatorvosi lóként megmutatva,­nyereségeimen nyerjenek, a hibáimból tanul­janak. Úgy érzem, ez kötelességen. Ha már egy ilyen ma­gamutogató pali vagyok, profitáljon belőle más is. wanted: - Van valami tarmlsága ennek a majdnem egy évnek? csj: - A február 23 és december 31 közötti adások le-­­nyomata ott van az Ezt neked! lemezen. wanted: - Olyan valami, amin elgondolkoztál? csj: - Azon, hogy jó úton­­vagyok, mert most már tény­leg nincs olyan rádió, ami ne csínéln amilyen műsort. A hall­gatók bebizonyították a bátortalan, aze­rgem, lenéző, gátló rádiósoknak is, hogy érdemes ilyet csinálni. wanted: - A tolerancia mennyire jellemző rád? Arra az idős zsidó bácsira gondolok, aki betelefonált a műsorodba, hogy ne üvöltözz, mert az őt Hitlerre emlékezteti. Ő akkor sem üvöltözött, amikor verték, rugdosták. Erre a telefon után alig hallhatóan suttogni kezdték csj: - Hát ilyenek vagyunk. Akkor olyan volt a kedvem. wanted: - Ez nem a tolerancia megnyilvánulása. csj: - Az lett volna a tolerancia megnyilvánulása, ha sieg heillel köszönök el? VAGYOK, HOGY A MAGYAR wanted: - A suttogással kigúnyoltad őt. csj: - Egyáltalán nem volt ilyen szándékom. Azt kér­te, ne kiabáljak - suttogtam, így reagáltam. Álmomba nem gondoltam volna, hogy egyszer Hitlerhez hasonlíta­nak. Én semmi másra nem törekedtem, mint jól érezni magam abban a másfél órában wanted. - Akkor viccelődtél azzal a bácsival? csj: - Most te próbálsz belemagyarázni valamit abba, ak­kor írd meg azt, amit te gondolsz erről. Nem akartam erről viccelődni. Ilyenkor röhögök kurva nagyokat: amikor kettővel többen megnézik, meghallgatják valakinek a dolgát, és rög­tön mögé gondolnak valamit. wanted: - Hát ilyen a rádióhallgató, csj:-De én nem akarom. A hallgató hallgassa azt a műsort, amit szeretne. Egy alkalommal valaki kikérte magának, hogy zsidózok. Aztán Haifából telefonált a magyar emigráns zsidó hitközség rabbija, és kikérte magának ezt a megjegyzést, majd kijelentette, hogy Csiszár Jenő nem zsidózik. Szóval nem kell túlgondolni ezeket a dolgokat. Egyszerűen beszélgetünk, kommu­nikálunk. Annyit mondtam neki, ahogy én nem üvöltözök.Ha belemelegszem­ e egy­ beszélgetésbe, az extrovertált ha­bitusom ilyen allűrökkel jár. Én nem vagyok­ hajlandó visszafogni, meg­játszani magam, csak mert a mikrofon előtt ülök._Döntsön a nép. Hallgat vagy ejtekcett egy másik csatornára a hitleri utánérzet miatt­ . wanted:- Kivel szemben­ nem vagy toleráns?______ c$j: - A féktelen butaságra nem vagyok vevő a buta, hazug ember menjen fs picsába. Ne zavarja­­a­ körel­­meU­­bert nincs számára hely, érted? Találja­ meg a hazug, bunkó embertár­sait, akikkel jól érzi magát. Egyébként érdekes, hogy benned ez maradt meg. Nekem sokkal fontosabb volt az az eset, amikor megkérdeztem egy kis­lánytól, mi van, te vak vagy? Azt mond­­ta, igen, én vak vagyok. Na, ekkor érzetem magam bunkónak. De ő kérte ki magának, hogy bunkónak nevezem magam, mert honnan tudhatnám rádión keresztül, hogy ő vak. Ebből aztán hetekig tartó téma lett, amiből kiderült, nem igazán tudjuk, hogyan vi­selkedjünk, ha vakokkal, mozgássérül­tekkel találkozunk. De akkor igazán Rádió itt tart, fogtam padlót, amikor egy beteg kislány egy dalt kért tőlem, amit lejátszottam. Később felhívott az anyu­kája, megkérdeztem, na, meggyó­gyult? Nem, meghalt, mondta. Bármennyire sem tartod magad hatalmas, fontos embernek, mégis vannak, akik sokkal többet képzelnek rólad, akiknek sokkal fontosabb vagy, mint hinnéd. Az volt az utolsó ajándé­ka, hogy Csiszár Jenő lejátszott neki egy dalt. Zs­i­d­a­i Péter 99 • 01 ♦ 02

Next