Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám

A PROTV Hét év után új dalokat tartalmazó The The-album jelent meg Naked Self címmel. Kis lépés ez az emberiség­nek, de nagy lépés azoknak, akik tudják, hogy a The The (az éne­kes-dalszerző Matt Johnson, aki „maga a The The”, és aktuális kí­sérői) az elmúlt két évtized egyik legsajátosabb, legeredetibb popzenekara, és hogy Matt Johnson a visszahúzódó, intellektuá­lis popzsenik egyike, a The The-albumok pedig egytől-egyig em­lékezetesek, mélyek, szellemesek és a maguk módján slágeresek. Egy The The nevű üstökösről van tehát szó, amely évekre eltűnik, senki sem tudja, hogy mi van vele, aztán újra felbukkan, húz egy fénycsóvát az égen, hű de szép még mindig, aztán elhúz a picsá­ba megint. Most éppen újra láthatjuk. Üstökös —* The The „17-18 éves szintetizátoros, ütőhangszeres, klarinétos és har­­monikás kerestetik elektronikus, misztikus zenekarba. Hatások: Residents, Throbbing Gristle, Velvet Underground. Hívd Mattet” — kábé így hangzik az a hirdetés, amelyet a 18 éves Matt Johnson ad fel 1979 márciusában a New Musical Expressben. Johnson, aki 11 éves kora óta játszik zenekarokban, 3 zenészt vesz fel maga mellé, de aztán, három hónappal később, a The Tire első koncert­jén csupán ketten - Matt Johnson és Keith Laws - állnak a szín­padon. Fellépnek többek közt a Wire, a DAF, a Cabaret Voltaire előtt, a Wire lemezeit produkáló Gilbert­ Lewis duó zenei rendezé­sével elkészül egy lemezanyag is Spirits címmel, de nem akad hozzá kiadó. Mire aztán a The The felkerül az azóta legendássá vált, a korabeli londoni sztár dj (a későbbi The The-menedzser) Steve által szerkesztett Some Bizarre című újhullámos válogatás­­lemezre, mely főként az akkori színtér fiatal szinti-pop zenekara­inak, többek közt a Depeche Mode-nak és a Soft Cellnek zsengé­it köti csokorba, a The The végül is marad Matt Johnson önmaga. Két The The néven kiadott kislemez, a Controversial Subject és a Cold Spell Ahead (mely három év múlva Uncertain Smile né­ven lesz az első nagy The The-sláger) után Johnson debütalbuma végül nem The The néven, hanem saját neve alatt jelenik meg 1981-ben a DAD gondozásában (az 1998 ban újrakiadott verzió vi­szont már The The név alatt...).A­ Johnson család által üzemelte­tett pub pincéjében rögzített Bus­ng Blues Soul n nemcsak a kor feszes punkos-újhullám összepf^tten idegen! hanem úgy idegen mindgrrtől-ahogy van, experimentális, kísérleti, pszkchedeWwsr­­^ ^Tfluesos, de inigg1zlé^rgnpTnTnTfo^crkor^korszal^tlis - nana: Matt istwsorr veszett nagy/yd Bayrett-rajongóX. \\ Az egylgriff ezre SZDS9/4AD szerződés apjaHa­tán Johnsont ^­aH^w[ográm­ környékezi/A kiadó költségén rouszítja/m­ár említett v Uncertain Snipe círpű számot, — amely, mint sláger/enlí­tt és arat \V­­ám a k^n­őfelbenJiver-Pomnography Of Despai­ne. /\ resztefSygiflft rraztáp a kiadó és^gohnsöttoz TrvttásáigYSk m­ár^nem jelenik meg (kalózválth­at a T (5?óta kézen-közön terjednek), a The The Xpeciter átszerződik yCBS,hefe---------------------­Már a CB$-né! jön­­ki a The The név tulajV donteppemxjelen­tje, az 1983-as SpixWo Vi­­ning című jilburofényrelé­rbn Hár Tnffyel Ibhnson továbbra is főként­­ egyedül dolgozik, maradó főként szinte­­­tizátorok, hangzás, ám a Burnings Slue So­ul kísérleti jellege helyett a popos Soul Min­igop már daszerűbb dalokat, mi­­talop/slágereket hallhatunk-olyan töké­letes popszámokat, mint a már említett Uncertain Smile, a This IsVhe Day vagy a The Sinking Feeling. A Soul W­­ining egyébként tökéletes lemezeim: az albumon szereplő Johnson-dalokban - és az azóta született összes me The-szám szövegében - lélekbányászat, folyamatos önreflexió és önanalízis folyik.Johnson egyébként zseniális szöve­gire: érzelmes, de nem nyúl inkább szigorú önmagához, , analizál, de nem lelkizik, íganem ionikus és cinikus és politiku, de mindezt egészen sajátosan teszi. Johnsont a Soul Mining album után a kortárs popszín­tér egyik kultuszelőadójaként emlegetik. Ha a Soul Mining popos lélekbányászat, akkor az 1986-os Infected popzenével felküldött epehányás a nyolcvanas évek közepének Nagy-Britanniájáról, a szociális bizonytalanságról és a munkanélküliségről, az AIDS-ről, az unalomról, meg a képte­len párkapcsolatokról — olyan slágeres dalokba csomagolva, mint a Heartland, a Sweet Bird Of Truth vagy a lemez címadó dala. Az Infected — melynek megjelenése után egy albumhosszúságú videokazetta is kijön, rajta a lemez dalainak főleg Tim Pope készí­tette klipváltozatai — már nem is tisztán kvázi­ szólómunka, hiszen a temérdek ven­dégzenésszel és -vokalistával — köztük az akkor még szinte névtelen Neneh Cherryvel - már körvonalazódik a későbbi zenekarjelleg. A három évvel későbbi, 1989-es, Mind Bomb című albumot már egy valódi zenekar készíti el, mivel Johnson maga mellé invitálja a felbomló The Smiths gitárosát, Johnny Marrt, valamint James Eller basszusgitárost és az Infecteden már közreműködő David Pal­mer dobost. A két gitár-dob-basszus felállásban készített lemez purista, sötét és szigorú, a kritikák pedig, hiányolva a korábbi fogyaszthatóbb hangütést, némiképp fanyalognak, de nincs igazuk. A Mind Bomb súlyos és karakteres popdarab, de izzadtságszag nélkül való, ráadásul a dalokat tekintve is rendben van (gondoljunk csak az egyik legsikerül­tebb The The-dalra, a The Beat(en) Generationre, benne Marr emlékezetes szájharmoni­ka-témájára vagy a még pályakezdő Sinéad O’Connorral énekelt duettre, a Kingdom Of Rainre). Johnson dalszerzői tehetsége és Marr hangszeres zsenialitása tökéletesen össze­cseng­­ Johnson a stúdiómunkák során, a Good Morning Beautiful című dal felvételei alatt egy halom ecstasyt diktál a gitárosba, majd bezárja a feljátszófülkébe és bekiabál­ja: „Oké, most gitározzad azt, hogy Jézus találkozik a Sátánnal” —, ráadásul az újfajta hangszerelés új ízt is kölcsönöz a daloknak, mitöbb: az addig turnét sosem vállaló John­son, majd 10 év után koncertkörútra indul új társaival. Négy év kihagyás után, a Mind Bomb-féle zenészgárda és D.C. Collard billentyűs (meg két számban az inkább dzsesszistaként ismert Vinnie Colaiuta) közreműködésével készül a The Thre következő albuma, a Dusk. Azok a kritikusok, akik a Mind Bomb idején fikáztak, most örömmel üdvözlik a megelőző albumnál valóban slágeresebb, ám sem­mivel sem hígabb új lemezt, mely kevéssé „közéleti” és szikár, inkább személyes és ér­zelmes, puha és visszafogott. A Dusk az 1989-ben indult The The-periódus vége is egy­ben: turné után az aktuális felállás feloszlik, Johnson Anglia-undorral telve New York kí­nai negyedébe költözik és új kísérőzenekart szervez. Már ezzel az új zenészgárdával - benne Gail Ann Dorsey, aki a The Thre előtt szólóénekesnőként, később pedig David Bowie basszusgitárosaként mozgott és Eric Schermerhorn, aki egy csúnya összekülönbözésig Iggy Pop zenekarában gitározott - rögzíti a 11 Hank Williams-feldolgozásból álló Hanky Panky című albumot, melyhez még Hank lánya, Jett is gratulál. 1997-ben Johnson és Schermerhorn Gun Sluts címen készít egy experimentális le­­mezanyagot v armelynek kiadásához az Epic nem járul hozzá, aztán - mivel lejár a The The lemezszerződése - Johnson leszerződik a Trent Reznor által igazgatott Nothing kiadóhoz. A most megjelent Naked­Self című lemezről, melyen a Hanky Pankyhez képest is újabb The The-felállás- Johnson mellett Eric Schermerhorn, valamint Spencer Campbill basszusgitáros és Earl Harvin dobos - három évet dolgo­­zott,kicsit sem túlzás azt állítani, hogy az egyik legjobb The The-al­­­bum­ m­inden eddiginél nyersebb, direktebb és kontrasztosabb. A Taakeers&ty főleg attól izgalmas, hogy széles skálán Tourgép-amennyire súlyos az albumnyitó, recsegő-ropogó gitár­­­rajokban­ megpakolt, metropolisz-klausztrofóbiáról regélő Bolling­ Point, annyira finom az akusztikus gitáron előadott December Sun­­light és ál íznek meg adódik két Johnson-féle zúzós Iggy Pop-trip, a..Voidy Clumbness és a Saltwater. Johnson, a nagyvárosiszonyt, a szolgáli­ izolációt, a világbavetett elbaszottságot, a globalizáció sötét oldalát és a szabad piac mindenhatóságát rágja körbe, de magával sem kíméletes: „Tükröm, tükröm/kis korom óta fi­­gyelsz/Mit gondolsz, mit fogok a leginkább bánni?/ Azt, amit meg­tettem, vagy azt, amit még nem?/Ha kicsit mélyebben a telkembe nézel/megtalálod, amit már rég tudok, de nem mondok ki, mert alig tudom elhinni/Az életem felét már leéltem, de még mindig nem végeztem el azt, amiért itt vagyok.". 14 b

Next