Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám

t mohai tamás: A Faxni teljesen párhuzamosan zajlott az öcsém és az én zenei fejlődésemmel, és a felnőtté válá­sunkkal Magyarországon. Végül is 25-26 éves korunkra si­került kitűzni a zászlót és felosztani, de akkor már nyolc éve szórakoztunk ezzel. A Tizedik történetnek (Faxni: Tize­dik történet, 1989, Hungaroton-MHV) azért ez a címe, mert ez a tizedik albumunk. Meg tudom mutatni a számokat, kü­lönböző demókon, rádiófelvételeken, ilyen-olyan lemeze­ken szétszórtan... A Faxni-életmű egyharmada kiadható, esetleg titokban megjelent anyag, de ez az egy, a Tizedik történet mindenképpen meghatározó, mert ezt - a hét és fél ezres példányszámmal és a hozzá kapcsolódó eMeRTon­­díjjal- nem sikerült egyelőre még überelnem egyetlen for­mációval sem. Utána volt egy év, ami rettenetes volt, ’92- től viszont rengeteget koncerteztem különböző bandákkal: a szólólemezeimnek voltak bulijai, Titusszal és az RH+-os Sikivel is csináltam lemezt, aztán ’95-től RABB, Muck­­show, Besenyő, később a G-Pont, a Háború, meg Ferenczi Gyurival játszottam sokat, tavaly pedig Almási Enikővel csi­náltuk a Te+Én lemezt... Ez a pörgés nekem kurva jót tett, nagyon élveztem. A Háború volt az a nagy, felnőtt egymás­ra találás, amiből olyasmi nőhetett volna ki, mint a Foxni-ból, csak ez már a második kör volt, a zenei fejlődésünkkel nem járt együtt, mert már voltunk egy bizonyos szinten és mindegyikünk játszott kismillió zenekarban, meg leme­zen... Mi gyakorlatilag vérszerződést kötöttünk ’97-ben. SUB­J­ AKTÍV Analóg monológ Mohai Tamással Azzal a szándékkal indultunk el a Vista KÁVÉZÓBA, HOGY KFT-INTERJÚT KÉSZÍTÜNK. De Mohai Tamás-interjú lett belőle, mivel CSAK Ő ÉRKEZETT MEG A TETT SZÍNHELYÉRE. ÉS MI EGYÁLTALÁN NEM BÁNTUK. Berci a Bikiniből jött, Szapi Katona Kláritól és Babos Gyulá­tól, én meg a RABB-ból és a Muck-showból, illetve onnan nem, mert az pont ezért, velünk hármunkkal állt fel, Mucki meg állt elől, plusz Szapi és Berci klubzenekara, a Kiru Got­ta Humble, ahová meg én mentem... Ez nagyon jól ki volt ta­lálva, és azt várta mindenki, hogy a Háború egyszer csak el­indul... De nem indult el. Ebben benne volt a kiadónk mar­ketingtevékenysége is, amivel például az októberben meg­jelent lemezünk teljesen titkossá változott. Nem akarok senkit lejáratni, nem mondom a legyártott példányszámot, de annak országos terítése úgy képzelhető el, mint ha fel­megyek a Gellért-hegyre, és onnan szeretném lehányni Bu­dapest minden egyes pontját, de csak ennyit tudtam inni, bocsánat, és csak a nadrágomat tudtam lehányni. Egy há­romjegyű példányszámmal szaladtunk neki a karácsonyi lemezpiacnak, legalábbis erről tudok, ezután kaptam jog­díjat... Ehhez készült két kiváló klip még, amelyeknek az együttes bekerülési költsége egy hatjegyű szám, nem a legnagyobbak közül, ezeket például jó érzésű szerkesz­tők nem is nagyon tűzték a műsorukra. Szóval rendkívül fu­kar menedzseléssel sikerült a Háborút olyan állapotba hoz­ni, hogy havi 3-4 koncerttel, az agyonjátszott klipjeinkkel, a SZOT-üdülőnyi CD-vel nem sikerült továbblökni a projek­tet. Egyébként meg, ha bekapcsolod pénteken a televíziót, mindenre választ kapsz. Nemcsak pénteken, de akkor külö­nösképpen, mert akkor szórakoztató műsorokat láthatsz... Szerintem Frank Zappa lemezeladásainak aránya Bryan Adams lemezeladásaihoz, annak aránya Michael Jacksonéhoz, illetve a Backstreet Boyshoz ponto­san ugyanolyan, mint ahogy én aránylok korábbi dolgaimmal a KFT együtteshez, ők meg Zámbó Jimmyhez. Ami szép az egészben, hogy ma már ugye Zámbó Jimmy- és Varga Miklós-lemezeken is gitározom, úgyhogy amikor most pénteken ott énekelt a két koloratúr, mindenhol a hangszerem szólt. Ez egy jó érzés, közben otthon ülök, valaki meg gitározik ott kurvára 20 ezer forintért... ETTT hozzátartozik. Nem hiszem, hogy Steve Lukather vagy Steve Vai vagy a másik ötszázezer zenész nő ugyanezt csinálta volna. Mondjuk a Madonnával egyidős magyar énekesnők és Madonna között is van némi különbség, mert ő egy gyerek után is progresszív popzenét játszik és azt el is adja. De a rock and rollt nem Magyarországon találták fel és ezt mindenkinek tudomásul kell venni. Gerjesztette az erejét, hogy szovjet csapatok állomásoztak az országban, de kivonulásukkal ez az ereje elveszett. És a valódi ereje az, hogy a Boom Boom együttes hetente kell, hogy játsszon az Old Man’sben, mert nem férnek be, le van foglalva 8 évre előre minden asztal és így már csak 4 évet kell várni... Ez például kurva nagy dolog szerintem, ilyeneknek tudok örül­ni. Az, hogy nem ez szól a rádióban reggeltől estig? Ezért én már öngyilkossági kísérletet hajthattam volna végre, gyakorlatilag akkor, amikor az első gitáromat megvettem a Műszaki Áruházban, Szé­kesfehérváron 1979-ben, de szerencsére akkor még nem tudtam, hogy itt egyetlenegy fajta köz­ízlés van, amitől nem lehet eltántorítani az embe­reket, mert joguk van ötszázezer példányban vá­sárolni bizonyos zenéket... wanted: Már amennyire ez zene... mi: Az, hangok, ritmusok, és előadók, ugyan­azt csinálják, amit mi is, csak más az arány, vagy a hangszín... wanted: De nincs benned düh emiatt... mt: Nem, most nincs, mert délután elmentem és felvettem a postán a jogdíjamat Keresztes Ildikó lemezéért, nettó 714 forintot, tehát gyakorlatilag ezt a három italt most ebből fogyasztjuk... wanted: Engem például igen idegesít, hogy ez megy a tévében... mt: Engem nem. Felbontok egy italt, csinálok egy cigarettát, és jókedvűen nézem... Aztán előka­pom a hangszerem és írok egy új nótát, ha éppen olyanom van, ha nincs, nincs, akkor berakok vala­mi régit és meghallgatom. wanted: Miket hallgatsz mostanában? mt: Mostanában sajnos semmit, most várok. Úgy a ’90-es évek második felében a technológiai zenével befejeztem a zenei fejlődésemet egy időre, úgy érzem, jelenleg ismételgetés folyik... Ha bekap­csolod a rádiót, ilyen Beatles-zenekarok játszanak benne, csak más a nevük. Olyan, mintha egy olyan jövőbe ugrottunk volna, ahol minden van, csak más­képpen néz ki... Az Oasis meg a Robbie Williams, akik most verekedni fognak, mind a kettő súlyosan nyúlja a Beatlest. Ennek én örülök, mert az kurva jó zene, meg egy nagy életmű, és hogy a tízórás anyag­ban a Love Me Do-tól hogy jutsz el a Come Togethe­­rig, az egy nagy kirándulás. Mint tudjuk, ebben nagy szerepe volt a tudatmódosító szereknek, de ez min­dig is összekapcsolódott, ezt ép ésszel máshogy nem is lehet kibírni... Vagy ott van Miles Davis, akire 20 május I A gitárhoz színtől a szo.'eikt/ő­ l UI I INTERJÚ 0 I

Next