Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám
INTERJÚ Háromgitárok Iron Maiden -Ray ismét kétrét görnyedt, mintha valaki egy magasszárú Puma cipővel gyomorszájon rúgta volna és közben annyit motyogott, hogy ezt talán már mégsem, majd hosszú percekig ebben a passzív védekező pozícióban maradt. Csendes derültség az értekezleten. Mindössze annyi történt, hogy néhány kolléga Iron Maiden-címlappal viccelődött. Persze a Wanted ifjabb generációjának sem mond semmit a metál. Sőt. Pedig köszöni szépen, megvan, sőt ha van műfaj, amelyik rendre beleszalad fel- és lefutó trendekbe, de amelyik túlélt eddig mindent és meg tudott újulni, az a rock heavy vonala. Vicces vagy nem, az Iron Maiden a maga túlzott heroizmusával, ikergitárjaival, galoppmetáljával, csíkos cicanadrágjával rengeteg előadóra hatott, a hetvenes évek végi heavy metal új hullámnak túlélőjeként messze az egyik legsikeresebb angol zenekarként trappolta végig a nyolcvanas éveket. Tegyük hozzá, a bevált formula után az Iron Maiden zenei újításai rendre nem váltották be a focimezes Steve Harrisék elképzeléseit, hacsak nem a show feltunkolásáról volt szó. A Maiden legnagyobb sikereiben osztozó Bruce Dickinson énekes csúnya távozása után a Blaze Bayleyvel elkészített lemezek sikertelenséget ugyan nem hoztak, de akkora sikereket sem, mint amit egykoron a „Vasszűz” magáénak tudhatott, így tavaly elérkezett az idő, hogy Dickinson és a Maiden megbékéljen, és hogy visszatérjen a régi stadiontöltő felállás. Az szinte csak mellékes információ volt, hogy a régi-új frontember mellett egy másik régi arc, Adrian Smith is újra az Iron Maidenben terpeszt. A tavaly év közben lezajlott Ed Hunter turnén már hallható volt a három szólógitáros felállás, hamarosan pedig megjelenik az új nagylemez Brave New World címen. Ez alkalomból kérdeztük a Maiden alapító-gitárosát, Dave Murrayt. - Nem a legnagyobb békében váltatok el annak idején Bruce Dickinsontól. Mára ez már csak a múlté? - Abszolút! A lehető legbarátibb viszony van közöttünk. Nagyon jó hangulatban teltek el a felvételek. Személyesen nekem az első meglepetést Bruce akkor okozta, amikor a turnén elővettük a régi dalainkat. Mintha mi sem történt volna, nem volt déjá vu érzésünk, de kétségtelenül eszünkbe jutottak a régi idők is. Szerintem sosem volt a zenekar és Bruce között igazi konfliktus, ő egyszerűen más utakat járt, most pedig visszatért az Iron Maiden nagy családjához. Adrian és Bruce mindig is szeretett kísérletezni, 1989-ben Adrian egy időre már elhagyta a zenekart, hogy megalakítsa az ASAP-ot, rá egy évre pedig Bruce első szólóanyaga is megjelent. - Most is beszállt a szövegírásba? - Igen! Steve Harris és az ő együttműködéséből születtek meg a szövegek. Tíz új szerzemény szerepel a korongon, mindenki hozta a saját ötleteit, én két dal zenéjét szereztem. - Azért ez a három gitár elsőre kicsit meglepően hangzik. - Nem lesz annyira meglepő, ha meghallgatjátok az albumot. A Brave New World az egyik legegységesebb lemezünk. Egymásra építkező és nagyon változatos gitárszólamokat próbáltunk feljátszani, szerintem sikerült is. - Mikor láttatok hozzá az új album felvételeinek? - A múlt év novemberében kezdtük el a felvételeket, de előtte már az Ed Hunter turné befejezését követően nekiláttunk a dalszerzésnek. Új ritmusok és dallamok születtek meg bennünk a hosszú koncertezés alatt, ez általában is jellemző ránk, egyfolytában tervezgetünk és gondolkodunk a jövőn. - A ’90-es években nagyrészt ugyanabban a stúdióban készültek a lemezeitek, miért határoztatok ezúttal a váltás mellett? - Ez a szokásunk visszanyúlik a ’80-as évekre, amikor három lemez erejéig a Bahamákon dolgoztunk, majd visszatértünk Európába, Németországba és ott készültek a lemezeink, az utolsó három albumunkat viszont a Barnyard stúdióban vettük fel, majd ismét elérkezettnek láttuk a váltást. Sokat dolgoztunk különböző producerekkel, különböző környezetben, különféle helyeken. Ezek a váltások mindig csak pozitív elemeket hoztak a zenénkbe és a csapaton belül uralkodó hangulatba. Az új lemezen ráadásul Kevin Shirley irányította a produceri munkálatokat, most a felvételek és az együttműködés után ki merem jelenteni: a legkifogástalanabb munkát végezte. - Mindez hogyan jelenik meg az új album hangzásában? - Neki köszönhetjük a zenekar millenniumi soundját. Már ismertük a korábbi munkáit is, a Silverchairrel készült lemeze egyszerűen fantasztikus. Sok zenekarral dolgozott, ráadásul a rock műfajának nagyon széles körében. Adrian Smith visszaérkezése is nagy lendületet adott. Kicsit ugyan féltünk attól, hogy a három szólógitár megszólalása milyen összhatást ad, de hamar megnyugodtunk, mert hihetetlen kemény és egységes soundot sikerült kreálnunk. Visszatért hozzánk Bruce Dickinson is, a rajongók talán azt hihetik, hogy az új lemez egyfajta visszanyúlás lesz a régi időszakra. Ez, ha csak az ő személyéről van szó, igaz is lehet, de a zene igazi ezredvégi, letisztult heavy-rock. Gondoltatok a stúdiómunkák alatt a dalok élő megszólalására is, arra, hogy a koncerteken mennyire tudjátok visszaadni az album hangzását? - Persze! Számunkra mindig ez az elsődleges, az Iron Maiden ma sem más, mint egy sokat koncertező zenekar. A koncertshow-k a legfontosabbak az életünkben, a felvételeken pedig mást nem lehet hallani, csak amit feljátszottunk, sosem szerettünk bonyolult technikai megoldásokba fogni. Ebben talán csak a legutolsó megmozdulásunk lehet kivétel, hiszen az Ed Hunter turné erősen összefüggött a vele együtt megjelent PC játék népszerűsítésével. Az új lemezről két dalt egészen biztos, hogy élőben is fogunk játszani. Nem is nagyon törődtünk azzal, hogy vajon milyen fogadtatása lehet az új daloknak, csak dolgoztunk és éreztük, hogy valami nagyon pozitív van készülőben. - Hogyan vélekedsz arról, hogy gyakran a metál haláláról lehet hallani? - Nem foglalkozom azzal, hogy gyakran a zenei szaklapok tele vannak ilyen kijelentésekkel. Nem törődünk vele, mi akkor is ezt nyomtuk, amikor mindenki thrash metált játszott. 1989-ben, amikor megjelent a Seventh Son of a Seventh Son, mindenki halálra ítélte a zenekart, aztán néhány hét és ez lett az egyik legsikeresebb albumunk. - Sokan azt a lemezeteket koncept albumként kezelték. Mi a helyzet az új lemezzel? - Bár nem koncepcionális albumnak terveztük, de egyfajta szorosabb összefüggés mindenképpen van a dalok sorrendje között, az utolsó két lemezünkhöz képest biztosan. Még nem beszélhetek a külső megjelenésről, de szerintem az is nagyon izgalmasra sikerült. - Hogyan látod a jövőtöket? Milyen terveitek vannak? - Már elkészült az első klipünk a The Wicker Man című dalunkhoz. Ez lett az első single, szerintem nagyon jó választás volt. Nyáron egy nagy turnéra készülünk, az idei Dynamo fesztivál lesz a csúcspontja. Ja, és nem ússzátok meg ti sem a bulinkat, ha jól tudom a nyár elején. Aztán jön Amerika és Ázsia is, szóval ismét egy monstre turné következik. Tavaly, már jól bejárattuk a régi dalokat, a csapat tehát csúcsformában várja az újabb bulikat. Szerintem egy nagyon szerencsés év elé nézünk, ami biztos, hogy sokáig együtt tartja az Iron Maident. major mihály minus 25