Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1-2. szám

VIBRÁTOR Cukormentes ..> WILLIAM ORBIT madonna alkalmi kapcsolataival egy egész telefonkönyvet lehetne megtölteni. Akad azért néhány olyan férfi is, aki igazán fontos neki; az egyik közülük William Orbit, aki nem a szépségé­vel hódította meg a pap nagyasszonyát, hanem az eszével, pon­tosabban zenei és produceri rafinériájával. Első közös munkájuk, Madonna két évvel ezelőtt megjelent Ray of Light albuma mind­­kettejük számára gyümölcsöző volt: az énekesnőt Y2K-kompati­­bilissé tette, producere nevét pedig végre megtanulta még az egyszeri Danubius Rádió hallgató is. Aki nem is sejti, milyen zenék pattannak ki Orbit stúdiómágus fejéből, amikor éppen nem Madonna legújabb slágerét segíti világra. W William Orbit a hangok bűvöletében él. A hétköznapi, dal­lamsorra felfűzhető hangok nem hozzák lázba - összesen három akkordot ismer, kottát olvasni nem tud —, ő inkább a soha nem hallott hangok felkutatására tette fel az életét. Szerencséjére nem kell messzire mennie: az elvarázsolt plitty-plattyok ott vannak a fejében, csak elő kell csalogatnia őket. Ezt időnként saját örö­mére, gyakrabban mások szolgálatára teszi, továbbörökítve az Orbit-hangzás jellegzetes stílusjegyeit, amelyek „hangvadászata’’ kezdete, a nyolcvanas évek eleje óta gyakorlatilag csak annyit változtak, amennyit a stúdiótechnika, márpedig Usilliam Orbit (született: U­filliam U­ainright) otthon van a stúdiótechnikában. Fiatalon barátaival együtt londoni foglalt házakban lakott, és mivel a lakbérre nem kellett költenie, az összes pénzét zeneszerszámokba és stúdiófelszere­lésbe ölte. Első, 24-sávos stúdióját - a Guerilla Stúdióst, későbbi bázisát - barátjával, Grant Gilberttel együtt építette, abból a három pénzből, amit egy olajtársaságnál kerestek. Az olajhoz egyébként semmit sem konyítottak — a zene volt az igazi szak­területük. Kétéves szárnypróbálgatás után, 1983-ban alakították meg első közös zenekarukat, a Torch Songot, Laurie Mayer éne­kesnővel. Mire a Miles Copeland (a Police egykori menedzsere) vezette IRS kiadó jóvoltából mindössze két albumot (Wish Thing, Ecstasy) és néhány kislemezt örökül hagyó Torch Song 1987-ben széthullott, Orbit már átesett a produceri (Sting) és a remixek­ (Belinda Carlisle) tűzkeresztségen is, élvezte az IRS támogatását, a jövője miatt nem kellett aggódnia — ez azóta is felesleges. Első, Orbit címet viselő - általa minden projektje közül a legjobban gyűlölt - szóló­lemeze 1987-ben jelent meg, csakúgy, mint az első Strange Cargo album. Ez utóbbi, valamint ’90-ben, majd ’93-ban megjelent folytatásai elvezetnek Orbit zenei unive­­zumának szívébe, feltárva azt a különös világot, amit minden produktumán megi­déz. Ha azt mondanánk, ambient, durván leegyszerűsítenénk, ha azt mondanánk, avantgarde, instrumentális, vagy elektronikus, nem fedné teljesen az igazságot. Zenéje mintha mesebeli tündérkertből szűrődne át, időnként megbolondítva a nem evilági hangokat médiumként közvetítő elektronikus kütyüket. Orbit nem előállítja a hangokat, hanem varázsolja őket, nem csoda, ha a varázslatra fogékony előadók már több mint egy évtizede sorban állnak stúdiójánál. Sokan — de tényleg sokan, Oleta Adamstől a Les Negresses Vertes-en át Yothu Yindhig — beérték egy-egy remixszel, má­sok, mint Madonna (akinek sokáig csak remixelt, lásd például Justify My Love), vagy a Blur átható mágikus kezelést rendeltek. A most 13 éves, örök­szgó­jvenér, míg remixerként nem egyszer könyörtelen dekonstruktőr, producerként úgy tud simulékony lenni, hogy közben azért „oda­teszi" az Orbit­hand 17Q5t: ez lehet a titka. Madonna „őrült zenei zseni­ként emle­geti lassan két évtizedet átölelő pályafutásának valószínűleg legjobb múzsáját. Orbit saját magát inkább olyan alkotónak tartja, aki a vele dolgozó előadókból kihozza a legjobbat. Madonnánál - különösen a neo-hippi Beautiful Stranger esetében - ez sikerült, Peter Gábrielnél, akivel az Us lemezen dolgozott együtt, sikerült, a Strange Cargo III néhány dalában közreműködő Beth Ortonnál is (a később a „trip-folk tün­dér" első albumán felbukkanó dalokat is fialó munkakapcsolatból viharos románc lett), a Blur 13 című albumán csak részben, de az sem az ő hibájából. Orbit önállóan is tud csodát tenni: saját dance-formációja, a mindössze két évig aktív Bass-O-Matic Fas­cinating Rhythm című 1990-es kislemezével, ami a Dick O’Dell-lel együtt alapított Guerilla Recordsnál jött ki, a korai rave-éra egyik himnuszát tudhatta magáénak, a 2000. évi „álomhatár" átlépését pedig egy Pieces In A Modern Style című, komoly­zenei darabokat átdolgozó elégikus chill-out lemezzel köszönti. Az avantgarde, az ambient és az elektronikus tánczene metszéspontjában alkotótól, a jövőt naprakészen szállító mágustól, aki bevallása szerint jobban boldogul egy Beethoven-mű szinteti­kus hangokra adaptálásával, mint egy dobritmussal, ezt akár jelzésértékűnek is vehet­jük: a klasszikus zene a jövő. Aki eddig nem tette volna, az ezután rágjon több Orbitot. M r a y „htm A HANGJEGYEKBEN LAKOZIK n ... JANUÁR) FEBRUÁR WA­NT­ED 21

Next