Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7. szám

­A Big Calm album turnéjának végére teljesen kiábrán­dultunk a zeneiparból. Túl sokáig voltunk úton, elfáradtunk, kiégtünk. És százezer fontokat vesztettünk hetente azzal, hogy mindig élőben játszottunk. Leálltunk hát és kirúgtunk mindenkit, a menedzserünket, a zenészeinket. Fél év szabad­ságot vettünk ki. A lemezcégünket kivásárolta a Warner Bro­thers, így egy ideig kiadónk sem volt és senki nem zaklatott minket. Lassan, a magunk tempójában töltöttük az életün­ket: a bátyám, Paul megházasodott, gyereke született, Skye vett magának és a gyerekeinek egy házat Brightonban, én meg Londonban vettem lakást, de mivel hosszú ideje együtt vagyok egy New York-i lánnyal, ezért oda is gyakran átruc­cantam. Éltük az életünket a zeneiparon kívül. Legalább há­rom évig stabilan úton voltunk, és nehéz volt visszaszokni a turné nélküli életünkhöz. Elég nagy sokk volt. Hat hónap alatt lehiggadtunk, és csak ezután kezdtünk újra dolgozni, dalokat írni az új albumhoz. Észrevettük, hogy az új szerze­mények nagyon pozitív, optimista, boldog dalok, és egyálta­lán nem olyanok, mint a korábbiak, amelyeket akkor írtunk, mikor még munkanélküliek voltunk, a lemezszerződés előtt. A Big Calm anyagát még akkor írtuk, mielőtt a Who Can You Trust? kijött, vagyis az első két albumot zsinórban egymás után komponáltuk, és annak már négy éve volt, márpedig négy év alatt elég sokat változik az ember dalszerzői stílusa. A Big Calmot 19 évesen írtam, most 23 vagyok. Sokat változ­tam. Amikor hárman újra összejöttünk-Skye-t előtte fél évig nem is láttuk-, újra működni kezdett a dolog, magától, kül­ső nyomás nélkül. A saját tempónkban csináltuk, nagyon élveztük, jó kis boldog dalokat írtunk, és amikor elkezdtünk stúdiózni, ezt a soulos, gospeles hangulatot nagyon élveze­tes volt felvenni. Nagyon jól működött. Rájöttünk, hogy ne­künk is sokkal jobban áll, ha pozitívak vagyunk. Befogadha­­tóbb és rádióbarátabb is lett az új anyag, noha nem ez volt az eredeti célkitűzésünk. A célkitűzésünk az volt, hogy olyan zenét írjunk és arról, ahogy érezzük magunkat. Pon­tosan ezt is tettük. - Hogy lehet, hogy csődbe mentetek turné vécére? Tudtommal a STlorcheeba sikeres, jó nevű zenekar. - Egymillió lemezt eladtunk, de még mindig félmillió fon­tos adósságunk volt a lemezcég felé. Tudod, minden pennyt, amit rád költenek, a lemezből származó kis százalékodból vonják le. Csak 10%-ot kapunk a lemezekből, és nekünk kell fizetni összes videót, a turnézás költségeit, márpedig két évig utazgatni 20 emberrel, mindenhol 20 hotelszobát kiven­ni, az sokba kerül. Végül nem hogy kerestünk volna a turné­zással, de még vesztettünk is egy félmilliót a lemezcég felé, azok felé a kapzsi kapitalista faszok felé. Kiábrándultak és dühösek voltunk emiatt. Most már óvatosabbak vagyunk, nem fogunk drága videókat csinálni, nem fogunk annyit tur­nézni, és mivel kicserélődött a lemezcégünk, így megszaba­dultunk azoktól is, akikkel nem jöttünk ki jól. Új menedzs­mentünk is van, újra pozitívan állunk a dolgokhoz. Ráadásul elkezdtünk pénzt keresni a publishing oldalról, például rek­lámfilmekhez adtuk a számainkat, és most kezd becsordo­gálni a lé onnan is. De még mindig tartozunk a lemezcégnek. Az emberek fejében élő mítosszal ellentétben egy magunk­fajta zenekarnak legalább 2-3 millió lemezt kell eladnia, hogy nullára kijöjjön, ami nagyon bosszantó. - Jtt ott akkor milyen cégnél is vagytok? - Nagy-Britanniában az East Westnél, mindenhol máshol a Warnernél, kivéve az Egyesült Államokban, mert ott a Sire-nél. A China cég már nem nagyon létezik, a Warner kivásárolta, mert mindenáron meg akart szerezni minket. A többi előadót, aki a Chinánál volt, mind ki is rúgta, csak minket tartott meg. - It funk, a toul, a diszkó és az oldzkool hiphop hatása igen látványos az új lemezen. Ezek korábban is megvoltak nálatok, csak most jöttek elő ilyen erőteljesen? -A Morcheeba előtt ilyen zenét játszottunk. Paulnak meg nekem funkzenekaraink voltak, Kool & the Gang-fel­dolgozásokat meg hasonlókat nyomtunk. Pont ilyeneket. Ami meg a régi hiphopot illeti, az amúgy is a hetvenes évek­beli funkra épült... A probléma csak az volt, hogy ilyen zené­vel annak idején nem kaptunk volna lemezszerződést, ezért csináltunk egy triphopos hangzású lemezt, a Who Can You Trust?-ot, és azzal rögtön elértünk mindent, szerződést, ter­jesztést. A Big Calm albumon aztán már kicsit elengedtük magunkat, messzebbre merészkedtünk, akusztikus gitáros dalokat is csináltunk countrys és folkos hatásokkal, de még mindig elég pszichedelikus maradt a végeredmény. Ezen az új lemezen már érezhető, hogy abbahagytuk a különféle drogok fogyasztását, leálltunk a hedonista életmóddal. Egy nagyon pozitív bulilemezt akartunk felvenni. - T? tehát a STlorcheeba ita?i arca?­­ (nevet) Nincs olyan, hogy „a Morcheeba igazi arca”. Mindez együtt, a három lemez összekeverve adja ki, hogy milyenek vagyunk. Én ezt nem tartom furcsa fejlődésnek. A dalszerzés a lényeg: ha a dalok igazán jók, mindegy, hogy milyen produkciós kezelést kapnak. Ha a Who Can You Trust?-ot hallgatod, az első dal, a Moog Island olyan, mint egy popdal, nagyon fülbemászó refrénnel, csakhogy lassú, ambientes, triphopos produceri kezelést kapott. Az új anya­got próbáltuk egy kicsit felgyorsítani. Skye hangja sokkal erősebb lett a sok turnézás során, úgyhogy már tehetünk

Next