Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 8. szám

01 Peter Gabriel: OVO::: EMI ...nos nem. Nem azt a bizonyos hét esztendeje várt új Peter Gabriel-albumot (csúnya szóval: „sorlemezt”) kaptuk, ám egyáltalán nincs baj - sőt. Zseniális, formátumát és jellegét tekintve is skatulyázhatatlan, Peter Gabriel komponálta lemezt hallhatunk - kvázitörténetet, egy család történetét, azon keresztül pedig az emberiség múltját, jelenét és jövőjét, elbeszélő vokális/instrumentális kon­­ceptlemezt több énekesre - Neneh Cherry, az ex-Cocteau Twins-es Elizabeth Frazer, Paul Buchanan, Carla O'Lionaird valamint a ’60-as évekbeli soulénekes, a woodstocki gitárszaggató Ritchie Havens és természetesen Peter Gabriel hangjára­­ és több zenei világra/világból kreálva, melyet Gabriel - aki, még mint Genesis-vezér a The Lamb Lies Down On Broadway-jel már írt konceptal­­bumot - a londoni Millenium Dome megnyitására komponált. Meg is ijedhet az olvasó a banálisnak tetsző témától és meg is rettenhet, ha azt mondom: min­denféle zenei világok keverednek az OVD-n - elektronika, dalos popzene, meg mindenféle népzenék a világ négy sarkából (ha úgy tetszik: világzene) ám nincs ok az aggodalomra. Peter Gabriel éppen attól a poptörténet egyik legna­gyobb zsenije, hogy egy ilyen magasságot simán megugorjon. „A kreatív di­rektort és engem arra kértek föl, hogy valami olyasfélét írjunk, ami reflektál a múltra, a jelenre és a jövőre”, mondja Gabriel, mi meg csak annyit konsta­tálhatunk, hogy sikerült neki. Görcsmentes, szájbarágás és okoskodás nélküli zenei és tematikai puzzle. Tömény művészetszag. Szagoljuk! H­­ener-02 Batucada :.. UCMG Bossa nova és szamba, pompás párosítás, zseniális válogatás. A műfaj nagyjai, Sergio Mendes, Walter Wanderley, Cal Tjader tolmácsolásában, hogy csak egy pár előadót említsünk. Totál lelazulás, a XXI. századi latin izzadás megnyugtató hiánya, inkább néhol hűvös, távolságtartó zene. Ked­venceim a Samba do suenho Tjader lábremegtető vibrafonjátékával, és Mendes + Brasil 66 Jokere, mely egyike a kevés vokális számnak. A külcsín teljes összhangban a belbeccsel, kellemesen időtlen dallamok folydogálnak a bárszékek között, belerévedünk italunkba a pultnál, és észre sem vesszük, hogy a cigi már a körmünkre égett H vic Madredeus. Antológia... EMI A Madredeus nem ismeretlen a magyar közönség előtt. Több lemez, a Wen­­ders-féle Lisszaboni történet kísérőzenéje, és a tévében sugárzott koncertjük után nem is csoda. Ahogy az sem, hogy ilyen kedveltek. És miért ne lennének azok? Egy rendkívüli énekesnő, tiszta, egyszerű dallamok, és a hangulat, a ké­pek, amelyeket felidéznek: tengerpart, virágzó leanderek, vitorlás a vízen, inte­gető fogatlan öreg a parton. A naptej mellé dobd be a besztered-t a hátizsákba, majd meglátod, hogy mindkettő nélkülözhetetlen a nyaraláshoz! H­vic 03 Shaggy: Hotshot... MCA/Universal Mr. Boombastic új kiadóhoz igazolt! Ebből annyi hasznunk lesz, hogy előző cégénél, a Virgin/EMI-nál hamarost kijön egy besztof. Shaggy (sz. Orville Richard Burnett) félig Jamaikában, félig New Yorkban felvett új lemeze ugyanolyan korrekt (igaz, a sláger-ragga műfajban szokásos műanyag hangszínekkel operáló, de hagulatos), mint az eddigiek: a túlzó akcentusú, durva, dörmögő brummadza-raggát finom refrénhangok ellenpontozzák (egyikük Shaggy régi cimborája, Rayvon), igaz ezúttal némi R&B-hatás is beszűrődik. A Jacksons-hangmintára tett Dance & Shouttal le van tudva az idei Shaggy-sláger, van egy verzió a Steve Miller Band-féle Jokerre is (An­gel), de rendben vannak a teljesen saját kútfőből vett számok is, elég válto­zatosak (nekem a komoly, sztorizós Hey Love a kevencem) H -d­zsi-04 Armand Van Helden: Killing Puritans ::: Armed/Warner Armand Van Helden új albumának borítójára pillantva különös krikszkrakszok­­kal találjuk szembe magunkat. De ne ijedjünk meg, nem kell hieroglifa szakér­tőt hívni, mellékeltek egy jelmagyarázatot, ami alapján kisilabizálhatjuk a szá­mok címeit és a közreműködők neveit. Mire ezzel végzünk, kb. meg is hallgat­tuk a CD-t, ami garantáltan lenyomja a fejünket. A Killing Puritans AVH eddi­gi legegységesebb és legdöngölősebb lemeze, amelyhez új hangzást kísérle­tezett ki az amúgy is kemény New York-i house, a hiphop, a diszkó és az elect­ro vegyítésével. A keverék elementáris erejű, és olyan adalékokkal, mint Gary Numan Carsának feldolgozása (Kooc­y), vagy a Watch Your Back, amelyben zenészként Herbie Hancock, énekesnőként az ex-Brand New Heavies N’Dea Da­venport működik közre. A house-puristák meg dögöljenek meg! H­aray Fila Rap Jam három-négy ... Warner Az eddigi Rap Jam válogatások mezőnyének legjava (néhány új neveken, új formációkban) ezen a CD-n is jelen van, ami nem feltétlenül rossz, mert leg­alább látszik, hogy itt VAN fejlődés, még akkor is, ha nem mindenki lett az elmúlt néhány évben Mos Def. Egyre kevesebb a téma hiányában a balatoni buli hangulatot és a „te nem vagy gengszter, nálad nincsen stukker” stílusú közhelyparádét erőltető produkció. A Trogaz, a Funkrodeo a Firma és Wolfie (a nagy Zulu­dj alapjára) gőz­erővel tolják a szekeret, Bréke­r végre leszokott a Busta Rhymes stílusú hörgésről - és ezzel egy csomó csúfos kiröhögéstől óvja meg magát -, bár vannak olyan számok is, amiket siető kézzel ugratok tovább, mert hi­ányzik belőlük a lazaság és stílus, vagy csak egyszerűen butának vagy nyálasnak tartom őket, még akkor is, ha végre majdnem minden zenei alap elfogadható szakmailag 11 shu MC Ducky. ? ::: 1G Records/Warner Dopemean végre valóra váltotta régi fenyegetését, és bedobta a gumikacsát a magyar popzene állóvizébe. Az Emergency House-ból ismert nőstény fene­vad most mikrofonnal a kezében keres sok pénzt Dope papának. Vadul bulizó csajok, lakótelepi hangvétel, a strandon hátat bekenni kínál­kozó bunkó farkak méltó kiosztása, de a gyengéd érzelmek bevállalása, megható duettek Dopemannel és Dögléggyel, a férfiállatok szexuális há­ziállattá idomítása egy tökös csajtól, aki csak a meztelen igazságot löki már a borítón is. Aki ismeri és szereti Dopeman produkcióit, nyugodtan dobja ezt a CD-t is a vásárlókosárba, mert pont olyan lesz, mint amire számít. Sőt, Dope-ék fejlődtek az alapok terén, ami engem kifejezetten meglepett. Angyalföld megint reprezentál H­­ályi Dj Sylvie: Progressyline ::: EMI Sex 2 House ::: Sony Biztosan mindenkinek vannak olyan szavai, melyeknek érti ugyan a jelenté­sét, de másnak nem tudná elmagyarázni. Nekem ilyen a müntyőke, ami tör­ténetesen az Alföldön élő nagymamám szavajárása, de rögtön ez ugrott be, amint megláttam dj Sylvie-t első mixlemezének borítóján. Nagymamámnak a magyar női lemezlovas-társadalom büszkeségének zenéjére is lehetne egy jó szava, akkor most nem kellene leírnom, hogy­ a Progressyline-re összeállított szett egy pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy az enyhén pszichedelikus, erősen new age-es, lendületes, de békés trance-folyam finom női kezek munkája. Ahogyan a Progressyline a nők zenei ízlésvilágá­hoz áll közelebb, úgy az a lemez, amit Náksi és Brunner bemutat, bennün­ket, férfiakat vesz célba. A koncepcióval, mármint a szex és a house össze­­boronálásával nincs is semmi baj, Lil’ Louis French Kissé óta sokan hatottak már ily módon a libidónkra, a Sex 2 House viszont egyenesen lohasztó. A Dj Jürgen-féle eurotrance-ben, ami az itt felsorakoztatott számok nagy részére rányomja bélyegét, nincs semmi szexi, a szövegek közhelyparádé­járól nem is beszélve Minden tiszteletem Sexual Soldieré, aki legalább megpróbált igazodni a címben felvázolt tematikához: a döngölős Poontzie (érted?!) nyugodtan aláfesthetné Rocco bármelyik bevetését. Mondjuk ez meg már porno house H­aray Nyeső: Az én kis bigbendem ... Gryllus Limited Nyeső Mária az 1992-es cím nélküli műsoros kazettája óta nem jelentkezett új kiadvánnyal. Az ország legkiválóbb akusztikus gitáros dalszerző-énekes­nője (lásd Wanted: 98/3) azonban nem csak a köztes időszakban született dalokat vett fel első CD-jére, de olyan 13-14 éves korában írt zsengéket is, mint például a zenész. A ’92-es kazetta tucatnyi közreműködőjével szemben itt csak két kísérőzenész szerepel, Kecskeméti Gábor fuvolista és Kovács Zoltán basszusgitáros-hegedűs (ők a címbéli kis bigbend), a hangzás a le­hető legpuritánabb, az Úgyis minden hiába kivételével a dalok is visszafo­gottabbak, de ebben a környezetben talán még jobban kitűnik Nyeső Mari virtuóz hangja, ahogy megénekli üzenetrögzítőjét, a tengerről ábrándozik, képet rajzol róla, Tersánszky Józsi Jenővel sétálgat, ál-portugál szöveget búg, vagy az örökkévalóság kérdését boncolgatja: „legalább a lábamat nyomjátok a betonban, vagy leglább a kezemnek maradjon meg a nyoma... nem őrizi a szememet az Ady Endre, és nem mondja a Gyula sem, hogy a Nyeső örök.” H -déri- UJ: OO: AUGUSZTUS FÜlBtméS20

Next