Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 1-2. szám

FUlBt (TIA52 0WA NT ED Jungle Brothers: V.I.P. ::: V2/HMK Nem gondoltam volna, hogy az 1999-es év egyik legfelszabadultabb bulileme­zét a Jungle Brothersnek köszönhetem majd. Igaz, azt sem gondoltam volna, hogy az old skool hiphoppereknek bármi közük is lesz a Propellerheadshez. Ennek ellenére a dolog így esett. Örülök neki. Alex Gifford, testvérek között csak Alex G, a bigbeat könny­ed­ ebbik végét megfogó Propellerheads zenei agya tökéletesen eltalált party groove-okat rittyentett a JB's régimódi, öntöm­­jénezős, „amikor még az utca végén nyomtuk” rapjei alá, a két számban köz­reműködő Holmes Brothers bluesveteránjai is odatették a feelinget. Egyetlen negatívuma a lemeznek, hogy nem adnak hozzá hawaii inget - pedig anélkül nem lehet 100%-ig átérezni, amit ez a lemez sugall H­ARRY Salt ’n Peppa: The Best Of:.. London Records/Warner Salt ’n Peppa - három csábító tekintetű egzotikus szépség az amerikai álom­ból - partyt adott a Trump Towerben, New Yorkban a The Best Of kollekció bemutatása alkalmából. A New Orleans-i stílusú büféasztal termek során kí­gyózott keresztül. Cajun csirke. Mocsári rák csípős mártásban. Malacsült vízi­­gesztenye-szósszal. Aligátorpecsenye vadrizzsel és földieperrel. Mókusragu. Oposszumsült. Hozzá rumpuncs és cajun gyümölcsborok, pezsgők, sör, li­monádé, sárgarépa juice, valamint az elmaradhatatlan capuccino. A vendégek között Snoop, Flavor Flav, Dr.Dre, Michael Bolton, a nagy comebackra készü­lő Hammer és LL Cool J. Ott van a teljes Cypress Hill­crew, Jamaikából Daddy Rankin, aztán Snail, Ziggy Marley, gospel prédikátorok Brooklynból és Har­lemből, a Fat Boys, Biz Markie, Queen Latifah, egy rövid időre feltűnik Chuck D Ivana Trump társaságában. Egy sármos, idősebb francia, Johnny Hallyday, akiről nem is tudtam, hogy szereti a rapet. Plastic Bertrand-nal érkezett, aki viszont Európa Afrika Bambaataa-ja. Whitney Houston suhant át a partin, mint egy jelenés, karján az etióp nagykövet. A szórakoztatóipar moguljai vi­torláztak a sztárok tömegében, körülöttük újságírók és tévériporterek hada. Lehet, hogy Michael is eljön, mondta a mindenható PR-szakember Holly­woodból, de Michael sajnos nem jött el. Eljött viszont nővére Janet Jackson a Siegfried nevű, méltán világhírű állatidomítóval, aki az alkalomra egy feke­te párducot hozott. Végül megérkezett Puff Daddy, s elkezdődött a műsor. Először a harlemi gyermekkórus adott elő egy egyveleget az örökzöld Salt ’n Pepa-számokból, gospel verzióban. The Brick Track versus Gitty Up. Shake Your Thang. Do You Want Me. None Of Your Business. RU Ready. Start Me Up. Push It. Aztán transzvesztiták következtek, akik ugyanezekre a számokra playbackeltek, majd átadták a Salt ’n Pepa-díjat - gigászi fűszerszóró alabást­­romból - a Szórakoztatóipar Legeredményesebb Titkárnőjének, a kedves és nagyon attraktív Lakeesha Loebnek Pennsylvaniából. Ms. Loeb vertikálisan hátrányos helyzetű, külön kis lépcsővel közelítette meg forgószékét, de han­­dicapje ellenére több telefonhívást bonyolított le az iparban, mint bárki más. A három Salt ’n Pepa személyesen gratulált a díjhoz. Ms. Loeb könnyezett. Harminckét sztepptáncos a New York régióból vette át a színpadot, akiket ho­­megirlök követtek ugrókötél-mutatványokkal. Sajnos valaki riasztotta a tűzol­tóságot, egy másik illető pedig bűzbombákat dobott a mosdóból kitóduló, füsttől megriadt vendégek közé. Puff Daddyvel együtt indultunk el a hátsó lépcső felé, miután a liftek nem működtek. A huszonharmadik emeleten meg­álltunk néhány percre. Puff testőre, Daemon megkínált egy kubai szivarral. Good guy, Castro, mondta H­MC Busy Bee Will Smith: Willenium ::: Columbia/Sony A fiatal komikus-rapper évszázadot búcsúztató lemeze. Olyan, mint művé­szünk: könnyed, bohókás, gyakorlatilag hiphopnak álcázott vidám, halálprofi diszkóalbum. Rock The Casbah H -bébé- The Bachelor::: RCA/BMG Deep Blue Sea ::: Warner Két filmzenelemez. A legfrissebb esküvős komédiához szerelmetes dalok du­kálnak. Barry White diszkóban, a Madness reggae-ben, Leapy Lee countryban, Louis Prima (Just A Gigolo!) és Buster Pointdexter (Hit The Road Jack) varie­tében nyomják, mások mambóban vagy cha cha chában, David Byrne újra fel­dolgozza egy évtizeddel ezelőtti Cole Porter-feldolgozását, Jane Powell pedig ugyanazt az Ewan MacColl-dalt énekli, amit George Michael is az új albumán. LL Cool J a Halloween 20 után a Háborgó mélységben is vicceset szerepel, tehát nem meglepő, hogy Deep Blue Sea lemezén rappelnek (meg áren bíznek) a cápák, de LL mellett kishalak mind H -dzsigoló-Beastie Boys Anthology: The Sounds of Science ::: EMI Ne bocsátkozzunk abba a vitába, hogy melyik BB-szám maradt le a dupla CD-s antológiáról, mert amit itt látunk az valóban impozáns és kerek. A borítón az amerikai burzsoá nyugdíjasokat láthatjuk, egy újabb Év Borítója a sok között, a lemezeim az Év Lemezcíme, oké, popzenei szójátékban a Ministry Dark Side Of The Spoonjával megosztott helyen az első (fiatal olvasóink számára elmon­danánk, hogy a cím egy régi-régi Simon és Garfunkel-számra, a The Sounds Of Silence-ra utal. Hogy ki is Simon és Garfunkel?). A lemezhez tartozó füzet min­dent elárul a több mint negyven (!) számról, mindegyiket kommentálják, hogyan született, pici kis gyöngyszem-sztorik, zseniális fotók illusztrálják az eklektikát, a prepubertás korú Beastie Boyokról, kiskamaszok kakastaréjjal, aztán kissé megnyúltan, baseballsapkában, sörösüvegekkel. HD, punk és hiphop, az utca hírmondói. A lemez tökéletesen példázza, hogy az a nyersesség, szemtelenség, irónia még mindig ugyanúgy munkálkodik bennük, hajtja őket előre, mint a nyolcvanas évek elején, később az első nagy turnén Madonna előtt vagy ahogy a Sabotage klipjében látható H -bébé-TKO: Mesél az alvilág:.: La Mafia PRODUCTIONS/1G Records/Warner Dopeman ízlésében megbízom. Ezzel nem vagyok egyedül. Hasonlóképpen gondolkodik a PESTI EST és a MaNcs, a WARNER MUSIC Hungary és az EMI is, ezért van a Dopeman által ajánlott és laza közreműködésével készült lemezen a logójuk. Senki sem ismeri az alvilágot jobban, mint Dopeman és Döglégy Zolee. Nekem a Döglégy ajánlotta a Dopemant és most a Dopeman ajánlja a T.K.O.-t. Nekik én hiszek, bennük megbízom. Nekem ők homie-k. Én Brooklyn, ők 8ker. Mi tudjuk, hány óra van. A T.K.O. is tudja és szívesen meg­mondja. Csak rá kell nézni a lemezborítóra. I am down with T.K.O., mondta Puffy, akitől a lemezt kaptam a Trump Tower aulájában, Salt ’n Pepa partija után. „Dis shit’s dope,­­ man, mondta a mester és keresztet vetett.­­ Can’t get that baroque shit on the sleeve, though” - szólt vissza a forgóajtóból, ahol a lányiskola várta. Ha elfelejted a törökbazár jellegű architektúrát a lemezbo­rítón, akkor a Mesék az alvilágból tényleg bejön azoknak, aki szeretik a gangsta tripet. Laza roma hadova, blattolják Puerto Ricó-i haverjaimat Brooklynban. A basszus ugyan lehetne gyilkosabb néhol. Nekem egy kemény üzleti nap után nagyon bejött ez a dzsessz, különösen a Röhög az alvilág cí­mű opusz, amitől kibuktam. A Dopeman nem hazudik. Ezek a fiatalemberek tényleg azt mondják, amit gondolnak. Az alvilágnak ennél autentikusabb ön­kifejezésére már nemigen van szükség. Pontosan tudjuk, hogy mi az ábra, mi a terv, miről is van szó, mert a T.K.O., Dopeman és a Döglégy riportját konfir­málva megmondja újra: Bűn Az Élet. Ha akarod hallani, milyen volt Budapest az ezredfordulón, dobd be ezt a CD-t a lopott kocsiba és rázd le a zsarukat a román határon H MC Busy Bee Ice-T: 7th deadly SIN ::: Coronel/Roadrunner/Record Express Az öreg maderfaker néha még nekirugaszkodik, hogy két filmezés és három nagy szpícs között csináljon valami lemezfélét. Hogy nincs valami nagy formában, tudjuk, két-három éve is egészen kiábrándító volt az újabbik Bodycounttal, de néhány hónappal korábban egy Olimpiai Csarnok-beli félplébek rapfesztiválon is égette magát a nem sokkal jobb Public Enemy előtt. Sok lesz a’! Nem kéne! Az öreg, megpolgárosodott ganxsták tipikus pályája rajzolódik ki itten: egy ilyen sikeres lemezipari szakmunkásra méretezett, rohadt nagy Beverly Hills-i házból kitalálni is baromi nehéz, nem hogy szociálisan érzékenynek maradni (mindenkit csókoltat Kósáné Kovács M.!), meg ilyenek, a jól bevált pénzszerzé­si forrást meg nehéz volna föladni, hát nincs más lehetőség, jönnek a jól begya­korolt, kifinomított G-manírok, egy nagyon cool strici, nagyon coolnak kitalált dumái, nagyon kool zenék, nagyon koolul följátszva, csak hát üres marad, az egész, bizony, mint a Magnum társa egy jól sikerült drive-by shooting után. Egy az egyben Floria Sigismondit (Bowie, Marilyn Manson látványfelelőse, lásd Wanted 1999. szeptember) nyúló - Ashley Wood nagynevű ifjú képzőművész által illusztrált- borító, korrekt, nagyon jó minőségben fölvett, de egyáltalán nem Top 10-esélyes dalok, a régi patronok puffogtatása, egy­két obuigát beszólás az újaknak, aztán csókolom. Ennyi volt. Az egészből persze pont az veszett el, ami miatt szerettük H­elein JANUÁR ) TtBRUAR0 Primal Scream - 1 Primus - 2 Dr. Dre - 3 Bob (Tlarley - M Tankcsapda - 5 Beastie Boys - 6 Sub Bass ITIonster - ? Quimby - 8 Jungle Brothers - 9 Too Richters 43

Next