Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám

Baszki, ha nem Madonna lenne, nem lennél így elájulva tőle! - mondta egy kedves barátom, amikor a Music videóklipje először állította le a vér-­keringésemet néhány másodpercre. Ráadásul az adott pillanatban nem is volt tisztában azzal, mily’ igazat szólt. Madonna! Madonnáról nagy valószínűséggel már mindent leírtak, amit le lehe­tett és le kellett írni. Ő az, akiről mindenkinek van véleménye, legyen az rajongó, közömbös, vagy ellendrukker. A helyzete leginkább az olasz válogatottéhoz hasonlítható: lehet szeretni, lehet gyűlölni, kinek-kinek ízlése és vérmérséklete szerint, egyet azonban nem lehet­­ kétségbe von­ni, hogy nála magasabb színvonalon is lehet csinálni azt, amit csinál. Neve pontosan tizenhét éve szinonimája a sikernek, hírnévnek, profiz­musnak, pénznek és szexnek. A sor még jó sokáig folytatható, de ma­radjunk annyiban, hogy így egyszerűen, a Popnak. Amit sokféleképpen lehet értelmezni, per pillanat állapodjunk meg abban, hogy ez a szórakoztatóipar egy roppant zártkörű klubja, ahova bekerülni nagyon nehéz, de tagnak lenni viszont mindennél többet ér. Aki ezt elmondhatja magáról, arra már egészen más szabályok vonat­koznak, mint a kint rekedtekre. Magasról leszarhatja az évszakokkal együtt változó közízlést, minden további nélkül utasíthatja vissza a média segítő szándékú jobb, illetve bal kezét, és ha úgy tartja kedve, önmagából csinálhat bohócot. A tartós tagság elnyerésének egy, ám mindennél fontosabb szabálya van: csak minőségi produkciót szabad letenni az asztalra. Erre lehet, hogy sokan felszisszennek, persze, jól hangzik, de minden relatív, ugye. Pedig ebben a sportágban sokkal egyszerűbb ezt lemérni, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk: a lehető legtöbb embernek bejön (tehát népszerű), és emiatt az ég egy adta vi­lágon senkinek nem kell szégyellnie magát. Nagyon sokan ácsingóznak azért, hogy legalább egy rövid időre bekukkanthassanak, és nagy valószínűség szerint soha nem fogják megérteni, hogy miért is nem juthatnak el legalább a bejáratig. Nem, nem feltétlenül azért, mert szemét az, amit csinálnak, és nem is azért, mert koruknál fogva konkrétan az édesanyjuk lehetne a háziasszony. Nem. Azt kell majd egyszer bevallani saját maguknak, hogy ők bármi­kor le-, illetve felcserélhetők, és bizony a helyük a popbiznisz nagy bábszínházában a drót másik végén van. És nem azon, ahonnan a bá­bukat mozgatják. folytatás a túloldalon OKTÓBER: 0/10 WANTED 29

Next