Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 10. szám

- Másfél év a Színművészeti Főiskolán, mégsem fejezted be. Miért? - Igen, másfél év Kerényi Imre embernek látszó tárgy kezei alatt ennyi lett belőle. Felvételem előtt egy évvel már jártam egy amatőr színiiskolába, ahol egy fiatal kolléga haragu­dott rám, mert engem sztároltak, neki meg egyszer sem sikerült bejutni a főiskolára. Mindig piszkált, na, hát neki mutattam meg, hogy van tehetségem, félig-meddig mi­atta jelentkeztem a színművészetire. 22 évesen felvettek elsőre, aztán másfél év múlva gyakorlatilag kirúgtak. Nagyon egyszerű volt az ok, nem voltam jó.­­ Ezt beláttad? — Igen, nem lennék igazán jó színpadi színész, valami biztos hiányzik belőlem, hogy hiteles alakítást tudjak nyújtani. Egyébként mindig is za­vart, hogy nem használhatom a saját szavaimat, hogy más bőrét veszem magamra. Sokáig volt egy olyan szakasza az életemnek, amikor minden áron megjátszottam magam. Aztán rájöttem, nekem akkor jó, ha őszinte lehetek. Kerényi Imre kívánsá­gára hagytam abba a főiskolát, megkért, hogy ne dolgozzunk együtt. -Tehát kifejezetten Kerényi kérésére távoztál. - Most persze azt gondolhat­ják, nekem savanyú a szőlő, mert nem sikerült befejeznem, de nem így van. Belőlem lehetett volna színész, ha a színjátszás kinevezett tanárai emberien viszonyultak vol­na hozzám. Ehelyett már pályán levő kollégaként kezeltek bennünket, tanulatlanul, bután bedobtak a mélyvízbe. Akinek sikerült kievickélnie, ellesnie ezt-azt, az túlélte. Nekem nem sikerült. A főiskola után egyébként úgy nézett ki, hogy operaénekes le­szek, de három év múlva meghalt az énektanárnőm. Próbáltam új tanárt keresni, de nem sikerült olyan mentorra lelnem. És persze le kellett volna szoknom a dohányzásról. - A rádiós hangnak jót tesz a cigaretta. Jean Marais napi négy dobozzal szívott, hogy hangja alkatát atléta termetéhez igazítsa. - Meg is halt. Közben volt egy zenekarom is, ah­ol­­az­ voltam Denzel Washington, Wesley Snipes például a Pengében, ja és Jean Claude van Damme is. Na azért erre nem vagyok olyan büszke. Aztán jöttek a brazil szappanoperák, elővették a búgó hangomat, voltam Johnny Depp alias Don Juan de Marco, úgyhogy elkezdtek normális karakterekre is hívogatni. A szappanopera nyugdíjas szinkronszínész-állás, de egzisztenciálisan gyakorlatilag a reklám tart el. -Te szoktad mondani, hogy Westel 900, a kapcsolat. - A szinkronnal sok meló van és kevés pénz, a reklám viszont fizet. - Van olyan, hogy szinkronszínész-hivatástudat? - El kell oszlatni egy fél­reértést: nem létezik szinkronszínész szakma. Van színész, aki szinkronizál. Ke­resztrejtvényen is lehet szinkronképző tanfolyamra részvételt nyerni. Akkor van szinkronélményem, ha végre egy jó filmet kapok. A szinkron az egy munka. - És a reklám? - A filmelőzeteseket, ezeket a videoklipszerű félperces betéteket például nagyon szeretem. Három éve csinálom. A reklámokat is szeretem, arról nem is beszélve, hogy abból meg lehet élni. Hogy mennyire, azt nem mondom meg. - Hogy jött a rádió? - Kissé beleuntam a szinkronizálásba, nem élhettem ki a kre­ativitásomat. Hat éve leírt szövegeket olvasok mikrofonba. - Az Intercom-filmajánló is leírt szöveg. - Csak azt jobban szeretem csinálni, mint egy másfélórás filmet. Kivéve a Jó barátok című sorozatot a HBO-n, ha nem lenne, rosszul érezném magam. Egy Ross nevű figurát szinkronizálok (David Schwimmer), aki hozzám hasonlóan elmebeteg. Ugyanúgy kelekótya, nagy lelke van, sok baromságot képes mondani és elég ügyetlen a nőkkel. Kicsit olyan, mint én. Nagyon élvezem. - De nézzük Galambot, az embert a hang mögött! Főiskolás emlékeidben is az emberit hangsúlyoztad, tehát fontos neked. - Igen, én egy érzékeny, de nehéz modorú ember vagyok. Megpróbálok kedves lenni, de ha valamilyen munkára kon­centrálok és bénáznak körülöttem, akkor nagyon pipa vagyok. Meg ha én bénázok akkor is. Mostanában eléggé fel vagyunk gyorsulva, félre vannak dobva bizonyos értékek, elfelejtünk mondani, érezni dolgokat, úgyhogy fontosnak tartom egymás­hoz emberien viszonyulni. Az ember a hang mögött szlogen a szinkron-lényemre utal, végre egész emberként elevenedik meg a hangom... - ...valamennyire meghatározva a rádió arculatát. Nemcsak műsorvezető vagy, hanem az egyik narrátor a Szabódó család című folytatásos abszurd hangjátékban. - Te vagy a hallgató, te tudod, egyébként a vezetés nem jelölt ki erre. Régen elhatároztam, hogy rádiózni fogok, de nem találtam olyan rádiót, amit illett volna hozzám. Az egyik kereskedelmi adóhoz elmehettem volna, de oda minek, a Tilosban is szívesen dolgoztam volna, de nem éreztem elég felkészültnek magam. Nem voltam elég okos, érett. Egy barátom szólt, hogy indul majd az EST FM 98.6, ami kultúráról szól, ahová emberekre van szükség, akik beszélnek, akik megkérdezik a hallgatót, meghallgatják őket és beszélgetnek velük. Nekem ez nagyon tetszett. Megjegyzem két évig vezettem műsort az A3 csatornán, amiből aztán Msat lett, de rájöttem, nem nekem való. Maradtam a hangomnál, amiben bízom. Én is elmentem az EST válogatására, ahol ugyan összetalálkoztam Pálin­kás Szüts Róbert főszerkesztővel, akivel két éven át sétáltat­tam kutyát, de ettől függetlenül nem ismertek engem. Két­- Soha nem rádióztam korábban. Egyhónapos gyakorlaton vettünk rész, ami nagyon hasznos volt, ide ugyanis rádiózás­mentes embereket kerestek. Olyan hangokat, akik még nem pózolnak, nem jól bevált sablonjaikat használják, hanem ön­álló individuumok. Nekem azt kellett megtanulnom nagyon, hogy fejezzem ki a gondolataimat érthetően, értelmesen, oko­san papír nélkül. Előttem nincs megírt szöveg, csak a város kulturális programválasztéka egy képernyőn, amiből én ajánlok, és elmondom hozzá a véleményemet. Az­ Est Rádi­ónak az a célja, hogy rávegye az embereket, válasszanak ma­guknak kulturális rendezvényt a fővárosban, mert annyi minden történik.­­ És ezt sulykolja is. - Ez túl erős kifejezés, megpróbáljuk rávenni őket. Figye­lemfelkeltésnek néhány sor nem biztos, hogy elég a Pesti Estben vagy egy plakát. A rádió azonban segít dönteni, teljesebb képet kapni. - Az Est FM-hez nem kellett különösebb felkészültség, aminek még hiányá­ban voltál a Tilossal való kacérkodáskor? — Itt elég felkészült vagyok, Budapest kulturális életében kezdek otthon lenni. Egyébként a Tilosnak ma se lennék a mű­sorvezetője, nekem az még nagyon mélyvíz. Én még fiatal vagyok. Ott meg szőrös tökű öreg rókák ülnek, pontosan tudják, kik milyen disznóságokat követtek el a köz­életben de most ne a Tilosról beszéljünk. Én is tudok már elég sok mindent, de azért nekem ebből már eléggé elegem van. Elolvasom az újságokat, nézek híradót, fel­­kúrom az agyamat, a párommal elküldjük az anyjába ezt meg azt a politikust, de ennyi. Ma Magyarországon nem érdemes politikával foglalkozni. Értékrendekkel viszont igen, és ebben a rádióban megtehetem. Az például nem politika, hogy 25- 50 ezer hajléktalan él Budapesten, hogy megfagynak az emberek télen, hogy egy­re több az analfabéta. - Milyen a viszonyod a hallgatókhoz? - Meghallgatom a véleményüket, és ha nem tetszik, megpróbálom meggyőzni őket. Jelenleg még nem tudjuk, hány hallga­tónk van, de a telefonokból úgy érzem, sok okos ember él ebben a városban, akinek véleménye van. -Ü­res, funkys zenét játszottunk. A főiskolán első év után egy ba­rátom elvitt a szinkronba, elég hamar megtanultam a műfajt. Ahogy abbahagytam a főiskolát, el is kezdtem, egy év alatt gyakorlatilag minden létező helyen ismertek már, lassan el is múlt a fájdalom, hogy nem lettem színpadi színész. - Milyen szinkron­karakter kapcsolódik hozzád? A gonosz intrikus? - Egy ideig csak néger sorozatgyilkosokat játszottam, százból választottak ki tízegynéhányunkat. -Átgondoltad-e, milyen értékeket fogsz képviselni? OKTÓBER: U/10 RÁDIÓM9

Next