Wanted, 2000 (6. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1-2. szám
TIHIAGYWANTED USB SS IAHT Új rovatot indítunk, mely szintén az irodalom mezejéről mér csapást a zenetévéidtől eltunyult attyamra. Tehát:Líra és lant, költészet, szépség, méltóság. Szerzőmi, Jó Szálinger Balázs lassan mar hexameterben álmodni, úgyhogy Olvasóid, középiskolai tanulmányoidat folytatóid, bölcsésziiarosod, munkanéllkülieid, háztartási alkalmazottaid, dalszövegíróid, reneszánsz embereid stb. pallérozzátok elmétedet, és frissítsétek fel görögös műveltségetek ezen remeid és igen aktuális soroid olvasásával. Természetesen a jeles költő a Ti Kívánságotokra is ír akár, ezért örömmel várja a zenei tárgyú témafelvetéseket, hogy aztán jambusokba, trocheusokba szedje gondolatait. Lüktessünk e sorokkal együtt a TOp- ZGI1G hullámain . A szerk. A muzikális társadalom Urológiá Ja John Lennon a túli világban házi zenész lett. Mennybeli sramlisok adtak hangja alá csuda ritmust, s elhallott már minden dalt, ami megszületett, ám egy napon, épp mikor elvégezte az égben a munkát (csiklandozva az angyali karnak a bimbait érző, lassú dalokkal, s lágyan ringva a szép ütemekre), fintort vágott, s messzire dobta a mikrofonállványt. Abbahagyom, mondta. S most visszamegyek, hogy a földön lássam, merre vitézlett hetyke zenénk. Hiszem azt, hogy emberi ízlésben sose volt még nagy hiba, mert az egyszer hogyha szelektál, biztos a férgese hull csak, és bárgyún érzelmes taktusnak nincsen sok esélye. Ég veled, úri Mennyország, mondhatom így, hogy ez kart most lám, leveszem vállamról. Elmegyek, érzem, bőrbe ivódik e tógás népség langy pocsolyája. Kádfürdőt veszek egy muzikális társadalomban. I. rész Zámbó Imre a reptéren Furcsa a sors, biza jó John Lennon a szép Alagyarok tájain ért földet. Bizalommal várta a reptér bősz üvegajtójánál Zámbó Imre, a méltó, szép örökös. Alester! — szólt Zámbó Imre, a popsztár, s díszes fürtjei meglebbentek a reggeli szélben — itt van néhány művem, mind dedikálva a Lennon névre — kiálta fel Imre s a bőrkoffert az utasnak nyújtá. — Jöjj most hozzám. Ott lakom én, hol a lírám kellő ihletet él meg, a szörnyű városi zajtól messze. Talán míg így utazunk, hadd zengjen a belső gépkocsitérben lenge dalom! s lám, a gyanútlan Lennon halkan bólintott, mert egyre kíváncsibb lett, hogy' e lelkes, fess úriember dalban is isten, vagy' csak szóban. S hát felharsant Imre zenéje, a Mercit bearanyozva időtlen hangulatával. Lennon az ajtó zárjánál matatott, de a hasgörcs túl gyorsan jött. Fejjel a józsefvárosi porban már úgy landolt, hogy' hányinger nem fenyegette. A muzikális társadalom II.része „Kozsó, a tincstelen ember” címmel a jövő havi számunkban lesz olvasható. Invokáció ostvaáffi! JANUÁR) FEBRUÁR 54 Mitt Wretzky: Tiniagy-gitáriskola ötödik rész (...) Álmomban egy hatalmas, fekete Dirametrián Artin kergetett végig egy lepusztult városnegyeden. Iszonyúan féltem. Remegett kezem-lábam, ahogy átfutottam az utcán, és segítségért kiáltozva belevetettem magam a járókelők tömegébe. Kétségbeesetten rohantam egyik embertől a másikig, ám mindegyikük szeméből ugyanaz a kifejezéstelen tekintet meredt rám, és az arcuk teljesen egyforma volt. Még álmomban is felismertem ezt a meghatványozódott rémpofát: a Norbi volt az! Jézusom! Mintha csak személyesen a Sátán kapcsolódott volna rá az agyhullámaimra, hogy e pokoli adással, telepatikus úton próbálja meg elrabolni fittsége apjam O, leget az iszonyattól! At és féltve őrzött ifjúsámpan a fekete,, szoros Artinnal, Norbik tömegében ,botladozva. Ekkor egy raj Mr. Rick, csapott le rám a haragos égboltról. Karmaikkal a hajamba kapaszkodva a fogaimat próbálták kitördelni éles csőreikkel... Ordítva riadtam fel a borzalmas rémlátomásból, és azonnal a naplóm után nyúltam, hogy mindent pontosan lejegyezhessek. Ekkor vetettem papírra a Shygys új logóját is, mely emlékeim szerint az álom alatt végig ott villódzott a látómezőm jobb felső sarkában... Miután végeztem, kimentem a fürdőszobába, hogy hideg arcfürdőt véve megkíséreljem eltüntetni a kísérteties éjszaka nyomait, csakhogy a tükörbe pillantva olyan látvány tárult elém, amelytől a lassan múló megrökönyödésem testet-lelket behálózó döbbenetre váltott át, mert amit álomnak hittem, maga volt a valóság: hajam és az összes fogam kihullott, bőröm kiszáradt és összezsugorodott, testtartásom pedig trottyossá vált, vagyis totálisan megöregedtem a sok Norbitól, Artintól és Mr. Ricktől! Legalább száztíz évesnek néztem ki! Pont ma, egy új év, egy új évezred, egy új kor hajnalán, amikor mindenki űrhajóval jár be dolgozni, és minden olyan pneumatikus, akkor én itt állok megöregedve, megtörve és kisemmizve! Hát érdemeltem én ezt?! Nos, akár érdemeltem, akár nem, a hülyeség és nagyzási hóbort szerelmesei örülhetnek, hiszen tovább folytatódik az öregség miatt immár csökkentett humortartalmú Tinnagy-gitáriskola. Jelenlegi állapotomban ugyanis nem hogy röhögni nincs kedvem semmin, de inkább sírni tudnék, és ezenkívül még nosztalgiarohamok is gyötörnek. A minap is láttam valahol Heavy-D-t, mire eszembe jutott az idő, amikor Grandmaster Flash-t, Grace Jonest, Nu Shoozt meg Fát Boysot hallgat tam folyton. Őszintén szólva, jobban is tetszett nekem, amikor a kibaszott nigger még neoncsövekkel megvilágított metróban, sikátorokban, esős New York-i utcákon mászkált éjszaka, pára jött a szájából, mert tél volt, vagy éppen egy szétberhelt tűzcsapból slagozta a haverjait a rekkenő hőségben. Nekem ez rokonszenvesebbnek tűnt valahogy a mai, tisztesség ne essék szólván, jobboldali keresztény-konzervatív ideológiával megtámasztott, kiglancolt paprikajancsiknál. Konkrétan például nagyon sajnálom, hogy ez a Puff Daddy nem érinti turnéjával hazánkat, mert minden bizonnyal felmennék a színpadra, és duzzadtra pofoznám a kis szarházi fejét. Azután kényszeríteném, hogy írassa a nevemre a vagyonát, majd a fülénél fogva beráncigálnám egy gyorsbüfébe, ledarálnám a húsdarálón, beraknám két puffancs közé, megenném reggelire, aztán finganék egy nagyot, ezt felvenném magnóra, végül kiadnám cédén. Ha felkerült a lista élére, remixet csináltatnék a fingból, és újra kiadnám cédén. Közben pedig, nyilvánvalóan Emily Dickinson poétikai újításán, a pusztán szóvégi mássalhangzókból álló rímpárokat (suspended rhyme) alkalmazó költészeten felbuzdulva bizi lennék a rájmszaimon, és olyan rímekkel kábítanám a hiphopközösséget, mint: you-true-you-through-true-you, vagy esetleg met-jet-yet. De ne is beszéljünk Puff Daddyről, beszéljünk inkább R. Kellyről. Beszéljünk R. Kelly hihetetlen karrierjéről. Kevesen tudják, hogy R., azaz Robert Kelly a Kelly Family egyik oldalágán keresztül csöppent bele a szórakoztatóiparba, és csak azután vándorolt ki Amerikába, hogy két bátyja, Joey és Paddy kilobbizta őt a családból. Kontakt: Mitt Wretzky, 2535 Mogyorósbánya, Petőfi u. 26.